Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

122 345. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. De az államnak ezen nemes feladatai nem akadályoztatják semmiképen azt, hogy az állammal együtt az egyes hitfelekezetek is ne működhessenek ezen a téren és pedig — hangsúlyozom ezt — nagyfontossága van ennek etnikai szempontból. (Ugy van ! ügy van I) T. képviselőház ! örömmel látjuk, hogy manapság általánosságban az egész világon, a művelt nyugaton is, mindinkább az a szellem hódit, hogy a nevelést ethikaivá kell tenni, nemcsak azáltal, hogy az ethikát, magát az erkölcstant tanitjuk, hanem azáltal, hogy az ethikát belevisszük minden egyes tantárgyba, az egész felfogásba, az egész nevelésnek integritásába. Ebből a czélból fog az őszszel Londonban egy világkongresszus is tartatni. Igaz, azt mondhatná valaki, hogy hát itten az ethikáról van szó. Hát igenis a természetbölcseletet tanitsuk, a mint az pl. a franczia iskolákban elő van irva. Nem akarok dogmatikus fejtegetésekbe bocsátkozni ; nem ez itt annak a helye, csak tényekre akarok hivatkozni. Igenis egy Sokratesnek, egy Platónak, egy Senecának egy Marc Aurélnak, egy Epiktetnek erkölcsi gondolatai ma is felemelnek bennünket, még akkor is, ha nem helyeslünk mindent azokban, de az ő idealismusuk bennünket felemel. Voltak nekik régente tanítványaik, követőik száz és száz számra, és vannak ma is a művelt közönség között, a kik mérlegelni és megbecsülni tudják munkáikat, de az ezrek, a százezrek és a milliók nem tudnak Platóról, nem tudnak Sokratesről, és a midőn egy olyan ethikáról van szó, a mely millióknak szól, akkor más alap nem marad nekünk, mint vagy az evangélium, vagy mondjuk akár a thóra. És azért nagyfontosságú az ethika szempontjából, hogy a mi felekezeteinknek meg legyen a teljes szabadságuk — természetesen az állam más részről való ellenőrző jogának teljes respektálásával, — az ő részükről az iskola ügyét fejleszteni. (Élénk helyeslés.) Hát, t. képviselőház, én örömmel konstatálom azt, hogy minálunk tulaj donképen az állami iskolák és a felekezeti iskolák háborúságban nem voltak egymással, és azt kívánom, hogy ne is legyenek sohasem háborúságban, csak egy nemes verseny legyen midkettoben : hogy a maga módja és tehetsége szerint minél intenzivebb tevékenység legyen itt is, ott is, ugy a valláserkölcsi oktatás tekintetében, mint a hazafias szellemben. (Elénk helyeslés és taps.) Én a magam részéről az oktatás egységes volta szempontjából az ideálisabb állapotnak tartom a felekezeti iskolát, de, mondom, nem találok semmi okot arra, hogy ott, a hol a körülmények és viszonyok megkövetelik és látjuk is az eredményt, állami iskola szintén ne működhessék. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Ezzel azt akarom mondani, hog}^ nekünk törvényes államosításra oly értelemben, hogy ezáltal a felekezeteknek az individuális jogát, az individuum jogait csorbítsuk, abszolúte szükségünk nincs. Nincsen szükségünk — és itt legyen szabad Ábrahám t. képviselőtársam szavaira reflektálni — még a tanitóképezdék tekintetében sem, mert méltóztassanak körülnézni a mi tanitóképzőinkben, és akkor, azt hiszem, meg fognak győződni arról, hogy azok a hazafias szellem ápolása tekintetében a teljes garancziát tudják adni. Én magam is azzal dicsekedhetem, hogy egy ideig katholikus tanítóképzőnél mint tanár működtem. (Éljenzés.) Midőn tehát, t. képviselőház, e törvényjavaslathoz az elősorolt szempontoknál fogva hozzájárulok, teszem azt azért, mert meg vagyok győződve, hogy e törvényjavaslatban egyrészt kifejezést talál az a szép szocziális elv, a mely az ingyenes oktatásban az igazi testvériségnek szolgálhat alapjául és másrészt teszem azért is, mert egyszersmind kifejezést talál e javaslatban a szabad iskolának elve is, vagyis az az elv, hogy az iskola fentartása bár állami feladat, mégis nem csupán az, hanem a népnevelés terén jogosítva van minden erkölcsi tényező az állammal karöltve eljárni és a népoktatás ügyét előmozdítani. (Igaz ! TJgy van !) Épen azért engemet nem aggaszt az, a mit Molnár János t. képviselőtársam mondott, a kit azonban tudom, nem szükséges nekem a hipokritaság vádja alól feloldanom, s a kinek őszinte szándékát a magam részéről teljes tisztelettel honorálom is, — mondom, engemet nem aggaszt, hogy bizonyos feltételek fordulnak elő e törvényjavaslatban, mert én feltételeket nemcsak olyan békekötésnél találok, a hol egy győző és egy legyőzött fél állanak egymással szemben, hanem azt hiszem, hogy a feltételek szükségesek mindig az entente cordiale megteremtéséhez (Igaz ! Ugy van !) a mely entente cordiale megteremtése szempontjából azt a feltételt, hogy legyen az oktatás minden iskolában ingyenes, nagyon szívesen el is fogadom. (Elénk helyeslés.) De, t. kéjDviselőház, midőn én hozzájárulok e törvényjavaslathoz, mégis kötelességemnek tartom, hogy másrészt a szabad iskola elvének fentartása érdekében kérjem a t. miniszter urat, hogy az ezen törvényjavaslat által előidézett bizonyoszavaros állapotokat kiegyenlíteni sziveskedjék. T. képviselőház ! Ez az ambiguitás, az a kétértelműség, a mi esetleg később zavarokra adhatna okot, abban áll, hogy némely iskolánál nehéz eldöntenünk, hogy azokat hitfelekezeti iskoláknak tekintsük-e, vagy magánosok által fentartott iskolának 1 Ilyenek nevezetesen azok az iskolák, a melyeket előttem szóló Gresskowits t. képviselőtársam emiitett, hogy t. i. lehet valamely városban vagy községben egy állami iskola és mellette lehet egy felekezeti iskola is. Én tényleg ismerek ilyen helyeket. Ott van pl. Komárom vagy Szombathely, a hol az állami iskola mellett — azaz amaz iskola mellett, a mely eleget tesz a szükségletnek, a melyben iskolakötelezettségét mindenki kielégitheti, van egy másik iskola is, a mely hitfelekezeti alapon áll és a melyet vagy a hitközség, vagy annak tagjai tartanak fenn. T. képviselőház ! A törvényjavaslat indokolása ugy látszik ezen iskolákra is figyelemmel van és azt mondja, hogy ezeket ugy kell tekintenünk,