Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

3í5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 113 bői az egységes nagy, nemzeti Magyarország kiépitése czéljából történik, akkor nem haboznak sem a szellemi, sem az anyagi áldozatok meghozatalával. Hogy eddig nem történtek meg ezek az intézkedések, hogy eddig bizonyos féltékenységet láttunk ezen felekezetek részéről, e tekintetben csak arra a közismert dologra kell hivatkoznom, hogy a történelem rendszerint meg szokta magát ismételni, nem akarok feljáró kisértetekre hivatkozni, nem akarok a Karaffa és a Kollonics-féle politikára utalni, ilyen atroczitások, ilyen irányú munkálkodás a mai modern felvilágosult korszakban eleve ki van zárva, azonban épen ezen szempont, a történelem megismétlődésének szempontja volt az, a mely ezen felekezeteket visszatartotta az ilyen áldozatok meghozatalától. Ha azonban ezek az autonóm jogokkal felruházott felekezetek látni fogják, hogy ez áldozatokat az egységes magyar állam szempontjából, nemzeti szempontból nem kell meghozni, akkor ezen áldozatokat ugy szellemi, mint anyagi téren önkénytesen maguk fogják felajánlani. Azonban mindezen eredményeket, az egységes magyar nemzeti állam kiépítését egyetlen egy eszköz által gondolom megvalósíthatni, ez pedig az iskolák államositása. Én elismerem, hogy ha pl. a polgári házasság állapotát tekintjük, nálunk ez intézmény megvalósítása nem olyan liberális, mint Ausztriában a fakultatív polgári házasság, de nálunk egészen specziális nemzeti és társadalmi érdekből meg kellett a kötelező polgári házasságot valósitani. Ilyen specziális és társadalmi szempontok kívánják az elemi népoktatás államosításának megvalósítását. Én a személyi kultusznak hive egyáltalában nem vagyok, a bálványimádást sem tartom jogosultnak, azonban elismeréssel kell meghajolnom a kultuszminiszter ur politikája előtt, mikor két hatalmas lépést tett épen az egységes magyar nemzeti állam kiépítése szempontjából. A harmadik nagy lépés a magyar nemzeti állam kiépítése tekintetében az elemi oktatásnak államositása lenne. Tudom, hogy financziális és egyéb okok nagyon gátolják az igen t. kultuszminiszter urat ezen törvényhozási intézkedés előterjesztésében, azonban felhívom figyelmét egy körülményre, a mely megvalósítható és a mely a jelenlegi állapotban mintegy aranyhidat képezne a végezel megvalósítása szempontjából: ez, t. képviselőház, a tanítóképzésnek államositása. S ebben a tekintetben, azt hiszem, az igen t. nemzetiségi képviselőtársaimnak álláspontjával is minden tekintetben találkozom, ök ugyanis, mikor a kifelé való gravitálás vádjával találkoznak, részint a parlamentben, részint a parlamenten kivül, a leghatározottabban tiltakoznak minden idevonatkozó vád ellen. Én ezen tiltakozásuknak őszinteségét teljes lojalitással elfogadom és elismerem. S épen azért, mert erre az álláspontra helyezkedem, kijelenthetem azt is, hogy a magyar törvényhozás nem kívánja a nemzetiségek kultúráját, nyelvét gyökerében kiirtani, hanem azt kívánja, hogy a mint t. nemzetiségi képviselőtársaim is a magyar nyelvnek tudása által érték el azon KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. pozicziót, a melyen állanak, a magyar áüampolgároknak idegen ajkú részét helyezzük abba az állapotba, hogy a magyar államnak a magyar nyelv tudásával még hasznosabb és még jóravalóbb polgárai legyenek. Épen azért azt hiszem, hogy a tanítóképzés államosításával ezt az eredményt el fogjuk érni. Mert, hogyha mi olyan tanítókat küldünk ki a küzdelem terére, a kik bár idegen nyelven, de hazafias érzéssel oltják be az idegen ajkú gyermekekbe a nemzet múltja és jövője iránti érdeklődést, a kik nem elferdített tévtanokkal fogják azokat a gyermekeket bemaszlagolni, hanem az igazi becsületes magyar történelmet fogják nekik előadni és e hazához kötni a maguk lelkesedésével és szeretetével az idegen ajkú gyermeket az által, hogy a maguk anyanyelvén oltják be szivükbe a haza iránti szeretetet, akkor azt hiszem, hogy nem fogunk a nemzetiségekkel szemben ellentétes álláspontra helyezkedni. És itt hivatkoznom kell Polit Mihály t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy ilyen kulturális politikát, mint a milyet a magyar nemzet most folytat, csak nagy államok engedhetnek meg maguknak. T. képviselőtársam be fogja ismerni, hogy nemcsak ilyen politikát, de még erőszakosabb politikát folytatnak a nagyobb nemzetek, mint mi, daczára annak, hogy nem áll meg t. képviselőtársamnak az az álláspontja, hogy nekünk nincs szükségünk ilyen kulturális politikára, mert nekünk még inkább szükségünk van arra, specziális nemzetiségi és társadalmi helyzetünknél fogva, mint a nagy kulturnemzeteknek, a kik a maguk miihóival jobban el tudják nyelni a közöttük lakó kisebb nemzetiségeket, s a kiknek nem kell félteniök nemzeti egységüket a széjjelhuzó törekvésű idegenajku polgároktól. (Igaz! Ugy van! balfdől.) Hogy ha mi a tanítóképzés államosítását megvalósítjuk, akkor ezzel megépítjük azt az aranyhidat, a melynek segítségével az igazi nagy nemzeti Magyarországot fogjuk megvalósíthatni. Én abban a reményben, hogy ezek a törvényjavaslatok minél hamarabb be fognak nyújtatni, kész örömmel fogadom el a szóban forgó törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, A szónokot számosan •üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Lindner Gusztáv ! Lindner Gusztáv : T. képviselőház ! Mindenekelőtt legyen szabad néhány rövid megjegyzést tennem Polit Mihály és Molnár János t. képviselőtársaimnak a tegnapelőtti ülésen tett egy-egy állítására. Habár nekem sem tetszik a törvényhozó hatalomnak a törvényesen bevett vallásfelekezetek autonómiájába történt beavatkozása, azért még sem tarthatom helyesnek Polit Mihály t. képviselőtársam állítását, hogy az állami omnipotenczia nem nyúlhat a felekezeti autonómiához. De bizony belenyúlhat, még pedig elég erősen. Joga és hatalma 15