Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-344
108 344. országos ülés 1908 június 13-án, szombaton. séget képeznek, mind az Ő felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.« Teljesen érthetetlen tehát, hogy az osztrák miniszterelnök ur folyó évi június 2-án hogyan tehette mégis azon kijelentést, hogy a dalmát királyság jogi helyzete annyiban véglegesen szabályozva van, a mennyiben a birodalmi képviseletről szóló deczemberi törvény 1., 6. és 7 §§-ai értelmében ezen királyság a Reischrathban kéjwiselt királyságok és országokhoz tartozik. Vagy tovább, midőn azt mondja az osztrák miniszterelnök, hogy a valamennyi országnak közös ügyeiről szóló törvény 8. §-a értelmében a dalmát királyság hovatartozása a Reichsrathban képviselt királyságok és országokhoz a magyar szent korona országaival szemben is alkotmányosan és véglegesen meg van állapítva. Magyarország Dalmácziának birtoklásáról soha le nem mondott és remélhetőleg le sem fog mondani, mert ugy a törvényhozás részéről, mint más oldalról is törvényileg biztosíttatott, hogy Dalmáczia vissza fog csatoltatni. Azt hiszem, hogy szükségtelen a törvény szakaszainak ide vonatkozó rendelkezéseit teljes szövegükben felolvasni, elegendő, ha idézem az 1868 : XXX. t.-cz. 65. §-ából azon részt, a mely igy szól (olvassa) : »s mint eddig is számos izben felszólalt ez ügyben, — t. i. Dalmáczia visszacsatolása kérdésében — ezentúl is követelni fogja a magyar szent korona jogán Dalmáczia visszacsatolását, követelni fogja annak Horvátországhoz való kapcsolását. E visszacsatolás feltételeire nézve azonban Dalmáczia is meghallgatandó'' Nem óhajtok hosszasan kiterjeszkedni erre a kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Minden magyar ember előtt tisztán áll ez a kérdés, a melyet nem lehet másképen megoldani, mint akként, hogy a jogfolytonosság elvénél fogva is Dalmáczia örökkön örökké Magyarországhoz tartozik, (ügy van!) Hogy eddig, negyven éven keresztül csak a jogfolytonosságra tudtunk hivatkozni és Dalmáczia visszacsatolását tényleg nem tudtuk kieszközölni, ennek hibás voltát tényleg mi sem bizonyítja jobban, minthogy az osztrák miniszterelnök ur ilyen közjogellenes kifejezéseket használt. Én ismerem a miniszterelnök ur kiváló közjogi érzékét és abban a hiszemben, hogy a miniszterelnök ur nem fogja elmulasztani az alkalmat ezen tévtanoknak megczáfolására, én tiszteletteljesen, röviden a következő interpelláeziót vagyok bátor hozzá intézni (olvassa) : Hitelesítették: Simkő József s. k. •naplőbiráló-i »1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök urnak arról, hogy báró Beck osztrák miniszterelnök ur az osztrák Reichsrathban f. évi június hó 2-án tartott beszéde során azt a kijelentést koczkáztatta meg : hogy Dalmáczia királyságának a Reichsrathban képviselt királyságok és országokhoz való tartozandósága véglegesen szabályozva és a magyar szent korona országaival szemben is alkotmányosan biztosítva van. 2. Ha igen, szándékozik-e a miniszterelnök ur ezen a magyar közjogba ütköző teljesen alaptalan kijelentését az osztrák miniszterelnök urnak megezáfolni és egy oly félre nem érthető nyilatkozatot tenni, mely szerint Dalmáczia királyságának a magyar szent korona jogán való birtoklása egyedül Magyarországot illeti meg ?« (Helyeslés. Ugy van !) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: Csak természetesnek fogja a t. képviselőház tartani, hogy egy ilyen, államjogi helyzetünket közelről érdeklő és az egész magyar közvéleményt, egész HorvátSzlavon-Dalmátországot érdeklő kérdésre rögtönösen azért nem válaszolok, mert válaszom előtt mindazon beszédeket, a melyeket ez ügyben az osztrák Reichsrathban tartottak, valamint az osztrák miniszterelnök urnak ezekre adott válaszát hiteles szövegükben be kell szereznem. (Helyeslés.) Ennek megszerzése után nem fogom elmutasztani, hogy a választ a t. képviselő ur intcrpellácziójára megadjam. Dudits Endre jegyző: Babics-Gyalszki Lyúba ! Babics-Gyalszki Lyuba (horvátul beszél). Elnök : A képviselő ur arra kéri a házat, engedtessék meg neki, hogy interpelláczió ját a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthesse elő. (Helyeslés. Felkiáltások: Még csak fél kettő van !) Bocsánatot kérek, én nem tehetek arról, hogy csak fél kettő van; olyat méltóztassék szememre hányni, a minek én vagyok az okozója, vagy a mi felett én diszponálhatok. (Derültség.) Azt hiszem, a ház beleegyezik abba, hogy a képviselő ur interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthesse elő. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 perczkor.J Kacskovics Géza s. k. sági tagok.
