Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

102 JfM. országos ülés 1908 június 13-án, szombaton. pedig csak annyit láttam a liberalizmusból, hogy az letiport mindent, a mi az ő hatalmi körén kivül esett. (Ugy van ! Ugy van !) Én liberális embernek tartom magam a szó nemesebb értelmében. (Helyeslés.) Tiszteletben tartom mindenkinek meggyőződését, csak azt az egyet Ítélem el, a mi az embereket a hazafias egyetértés ápolása helyett szétválasztja. És én nem fogom magam befolyásoltatni és eltérittetni még ezen liberálisnak nevezett jelszó által sem, liberálisnak nevezett jelszótól sem. A törvényjavaslat egy rég óhajtott vágyát teljesiti ugy a gondolkozó, mint a nép jólétével foglalkozó embereknek, a nép nagy rétegén segit, s azért ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. (Helyeslés.) A Wesselényiek jelszava : nunquam retro, az alkotásnak terén mindig menjünk előre ! S bátran kijelenthetem, hogy én és az én pártom ezt a jelszót követni fogjuk. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Molnár János ! Molnár János : T. ház ! Noha az előttem szóló képviselő ur hipokritának, vagy hazafiatlannak is fog engem tekinteni — mert szerinte azok, a kik ezt a törvényjavaslatot el nem fogadják, vagy hipokriták, vagy hazafiatlanok — mégis bátorkodom felszólalni, mert meggyőződésemet senkinek kedvéért és semmiért sem hallgatom el; (Helyeslés a középen.) Azt hiszem, senki sem fog engem megczáfolhatni abban, (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk ! a középen.) ha azt mondom, hogy a szó szoros értelmében vett népoktatásnak, a népiskoláknak megalapitója, létesítője, nemcsak Magyarországon, de széles e világon, a katholika egyház volt, a mely, évszázadokkal, sőt két évezreddel ezelőtt már, templomai mellé mindenütt iskolákat is emelt, és ezen plébániai, zárdai, vagy káptalani iskolákban ingyen tanitotta a szegény nép gyermekeit, ingyen tanitotta akkor, a mikor a szegény, elhagyott misera plebs contribuens-re még senki más nem gondolt. Később, különösen ujabban, tandijakat szed az egyház és nem egészen ingyen tanit — de a szegényeket most is egészen ingyen tanitotta és tanit ja — szedi jjedig ezen tandíjakat az egyház azért, mert saját erejéből nem bir már oly sok uj iskolát felállítani és fentartani, de szedi azért is, mert azt tapasztalja, hogy a szülők sokkal inkább érdeklődnek a tanítóknak magaviselete, a tanításnak menete és saját gyermekeiknek tanulása iránt, ha költségökbe kerül a tanítás, mintha ingyen élvezik az iskola jótéteményeit, áldásait. A jelen törvényjavaslat el akarja törölni a mi iskoláinkban is a tandijat és azt a veszteséget, a mely ebből származik, pótolni az állam pénzéből. (Zaj.) T. ház ! Ki kell jelentenem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam, s ezen állásfoglalásomat nagyon röviden meg is fogom indokolni. (Halljuk I Halljuk !) Több indokaimon felül, a melyekről azonban nem szólok, egyik indoka annak, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom, a 6. §-a ezen törvényjavaslatnak. Ez a 6. §. t. i. határozottan és kategoricze eltiltja a katholika egyházat is attól, hogy tandijat szedő iskolákat tarthasson fenn, vagy állithasson fel, elannyira, hogy ha ezt mégis megcselekedne, egyszeri megintésre, fél év után becsuknák az ilyen iskolát, és azon községben az egyház elveszítené örökre iskola-fentartásának, vagy felállításának jogát. (Felkiáltások balfelöl: Nagyon helyes !) Bocsánatot kérek a helyeslő uraktól, hogy nem vagj^ok velük egy nézetben, de meggyőződésem szerint a törvényj avaslatnak ezen 6. §-a a mi polgári és egyházi jogainkat is csorbítja. (Zaj.) Csorbítja a mi polgári jogainkat azért, mert az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a határozottan kijelenti és elismeri, hogy nekünk jogunk, szabadságunk van és pedig minden korlát, minden feltétel nélkül felállítani és fentartani iskolákat saját költségünkön. (Igaz! ügy van!) Ez a paragrafus pedig már megszorítja ezt a jogot, feltételeket szab, vagyis a mit teljes mértékben ad a törvény ott, itt legalább részben visszavonja, vagyis — hogy tréfás hasonlattal éljek — ugy tesz az állam e tekintetben, mint az egyszeri ember, a ki abrakot adott lovának a gyertyavilágnál, a sötétben pedig elvette tőle. De csorbítása ez az egyház jogának is, mert az egyház az állammal szemben nem szubordinált, hanem koordinált hatalom. Mindegyik független szuverén a maga szférájában, már pedig a katholika egyház szférájához az iskolafentartás, felállítás és kormányzás joga is tartozik. (Ugy van ! jobbfelöl.) A mikor tehát az állam feltételeket szab az egyháznak, akkor kiemelkedik a maga szférájából, felülemelkedik az egyházon, mert a ki másnak feltételeket szab, természetes, nem is kell magyarázni, hogy az annak a másiknak felette áll. De azt mondják, hogy hisz az állam kész kárpótolni az eltiltott tandijakat. Eltekintve attól, hogy ha meg is teszi ezt, ez épen nem változtat egyházunk jogának az állam által való csorbításán, mert hiszen a jogcsorbitást maga a tilalom képezi, eltekintve, mondom, ettől, ez is jogsértés -az egy

Tházzal szemben, még pedig két szempontból. Először is azért, mert azt a segélyt, a melyet nyújtani szándékozik az állam, csak azon feltételek alatt nyújtja nekünk, a melyek az 1907 : XXVII. t.-czikkbenfelsorolvák, de azok a föltételek, a mint ezt tavaly ilyenkor, a mikor t. i. azt a törvényj avaslatot, — illetőleg most már törvényt — itt tárgyaltuk, bőven kifejtettem, beavatkozások az egyház autonóm jogaiba. Mivel pedig akárhány

7 iskolánk kényszerítve lesz az állam segélyét igénybe, venni, kényszerítve lesz természetes a feltételeket is teljesíteni, vagyis más szóval, kényszerítve lesz magát az állam tutelajának alávetni. Másodszor azért is jogsértés ez, mert az egy-