Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-344
100 344. országos ülés 1908 június 13-án, szombaton. főkép pedig az adminisztráczióban. De látjuk, hogy az adminisztráczióból ki vannak zárva. (Elénk ellenmondások.) Mert ez inkompatibilitás. (Zaj és ellenmondások.) Mindjárt befejezem beszédemet. Mondám, t. ház, hogyha Magyarországnak, a magyar fajnak a jövőjét nézzük, kell, hogy testvériesen, mint egy hazának a fiai tekintsük a nemzetiségeket. Ez volt az álláspontja azoknak a magyar képviselőknek, a kikkel én annak idején érintkeztem. Hiszen a protektora a t. kultuszminiszter urnak, az akkori fiatal Apponyinak, ha Sennyei látta, hogy mi történt most Magyarországon, nem helyeselte volna. Andrássy Gyula, b. Eötvös József és mondhatnám mindenki, nem igy kontemplálta a dolgot, mint mai napon a magyar államférfiak kontemplálják. Mi akkor közösen vezettük a harczot a proviziórium alatt a Bécsi velleitások ellen. Azt ígérték, hogy mindent megadnak a nemzetiségieknek, a mi csak összeegyeztethető Magyarország egységével. Hát ez az egység abban áll, hogy a nemzetiségieket ki lehet zárni minden állami életből 1 (Zaj.) T. ház ! Ez nem lehet: Magj-arország államjoga ezt nem engedi meg. Ez a különbség nem áll fenn. Magyarországot, a régi »Hungáriá«-t, igaz, nem lehet máskép forditani, mint ugy, hogy Magyarország, de Magyarország még nem a magyarok országa . . . (Nagy zaj a baloldalon és a közéfen. Felkiáltások balfelől: Micsoda: beszéd ez ? Rendre ! Rendre !) mindenki kell, hogy Magyarországban magyar legyen. Igen, de az csak az államiságot jelenti. Ez egészen más, mint a nemzetiség és az államnak nincs is joga kizárni a más népfajok miihóit. (Folytonos zaj.) Hiszen nincsen egész Magyarországon egyetlen főispán, az alkotmányosság helyreáUitása óta, a ki valódi román, szerb, tót főispán volna (Folytonos zaj.) és nincsenek a törvényszékeken birák . . . Szász József: De kúriai birák vannak ! Poiit Mihály: Van kettő, de most már az is inkompatibilis. (Felkiáltások balfelől; Ugyan! Ugyan !) A magyar államnak nincsen joga éhez és ha ezen az utón halad, Európa fog pálczát törni Magyarország felett. (Derültség.) Lázár Pál : Az ilyen hazaáruló beszédek felett kell pálczát törni! Polit Mihály: Ismétlem, a mit a miniszter ur folytat, az nem kultúrpolitika, hanem kulturellenes politika. (Nagy zaj.) Sem erre az uj törvényjavaslatra, sem a tavalyi törvényjavaslatra semmi szükség sincsen, mert Magyarország ezer éve él már e törvények nélkül. (Elénk mozgás.) A múltban respektáltak minden felekezetet, minden nemzetiséget és a magyar nép maga alkalmazkodott a felekezeti és nyelvi viszonyokhoz. Magyarországon, mint már mondottam, nem lehet mást csinálni, mint a mit az Úristen teremt. Nem lehet erőszakkal Magyarországot csinálni (Nagy zaj.) és nem lehet Magyarországot a nyugati államokhoz hasonlítani, mert Magyarország egész történelmi fejlődése azt mutatja, hogy mindenkor a keleti államok jellegével birt. Nem is engedte soha az állami omnipotencziát érvényre jutni a felekezetekkel és nemzetiségekkel szemben. (Zaj.) Nem akarom hosszasabban igénybe venni a ház türelmét (Elénk helyeslés.) és csak azon kéréssel fordulok még a t. képviselőházhoz, méltóztassék a következő rövid inditványomat elfogadni (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A vallás- és közoktatásügyi miniszter által benyújtott és az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló törvényjavaslat a napirendről vétessék le.» (Elénk helyeslés a nemzetiségek padjairól. Számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház ! A képviselő ur beszédében (Halljuk! Halljuk!) egy oly kifejezést használt, a melyet nem hagyhatok szó és rendreutasitás nélkül. (Halljuk ! Halljuk !) A képviselő ur nevezetesen azt mondotta felszólalásában, hogy Magyarország még nem a magyarok országa. (Felkiáltások balfelől: Ugy van! Azt mondotta!) Ez, t. ház, ellenkezik a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény intézkedéseivel és szellemével, a mely szerint Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, (Igaz! Ugy van !) melynek a hon minden polgára (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk !) bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja. (Igaz! ügy van!) Minthogy pedig a képviselő ur ezen kifejezéssel, noha elsősorban a saját maga állampolgári öntudatát kisebbitette, (Ugy van!) a magyar nemzetnek egységét is tagadta : ezért őt rendreutasítom. (Elénk helyeslés. Mozgás a középen.) Polit Mihály: Szabad egy pár szót szólnom? (Felkiáltások a baloldalon : Dehogy szabad!) Dudits Endre jegyző: Szent-Királyi Zoltán! (Zaj a középen.) Polit Mihály : Szabad szólanom 1 (Zaj.) Elnök : Bocsánatot kérek, de a rendreutasitást nem lehet vita tárgyává tenni. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés balfelől. Zaj a középen). Polit Mihály : Félreértés az egész ! Elnök : Nem lehet közöttünk félreértésről szó, mert a képviselő ur ugy használta az idézett kifejezést, a mint gondolta, de én, bármely alakban vonatkozásban használta volna is azt, rendreutasitottam volna érte. (Elénk helyeslés.) Thaly László : Helyes ! Magyarország igenis a magyaroké ! Szent- Királyi Zoltán : T. ház! Beismerem, hogy a legteljesebb mértékben meghatottság vesz rajtam erőt, midőn pártom nevében az ingyenes népoktatási törvényjavaslathoz hozzászólok. (Halljuk! Halljuk !). Mindig függetlenségi és 48-as voltam, (Éljenzés balfelől.) abban az időben is, a mikor a közélet terén nem várhattunk babérokat. Azonban változtak az idők és ma már pártom tagjainak hatalmas táborában lelem magamat, a kiknek lelke megvilágitja az egész közéletet. Ezen nagy lelkek szellemi evo-