Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 191)8 május 21-én, csütörtökön. m Azt mondja t. képviselőtársam, hogy csak államosítás mellett lehet a magyar nemzeti államot kiépíteni, a magyar nyelv érvényesülését elérni. Bocsánatot kérek, az 1907 : XXVII. t.-cz. eddigi eredménye is, ilyen rövid idő alatt is, az ellenkezőjét tanúsítja. Azt tanúsítja, hogy ma is hatalmasan haladunk előre a magyar nyelv oktatása sikereivel és intenzív és extenzív terjesztése tekintetében, és az 1907 : XXVII. t.-cz. hatalmas eszközöket ad egy magyar nemzeti állami kormány kezébe, a melylyel minden ellenállást, a mely az állam nyelvének tanítása ellen mutatkozik, igenis erőteljesen megtörhet. Téved tehát a t. képviselő ur abban, hogy csak az állami segélyekkel ellátott iskoláknál járhat el a kormány. Xem csak azoknál, hanem azoknál is, a melyek semmiféle államsegélyben nem részesülnek, azoknál is meg van az állam ingerencziája, az állam ott is belenyúlhat az oktatás ügyébe és ha szükséges, megszüntetheti az iskolát. Ezen az egyetlen téren talán találkozunk, a hol azt mondom én is, hogy igenis ott, a hol a nemzetiségek ellenállnak, az állameszmével szemben állást foglalnak, a hol a nemzetiségek, annak izgatói, tanítói akadályozzák az államnyelv sikeres tanítását, ott azt az iskolát meg kell szüntetni. Van is joga rá az államnak. Ott fel kell állítani az állami iskolát és egyedül az állami iskolát. Én az állami iskoláknak ily irányban, ily terjedelemben legkevésbbé vagyok ellensége. Továbbá abból akar argumentumot faragni t. képviselőtársam, hogy egyes felekezeti iskolák a nem nemzetiségi vidékeken is áílamosittatnak. Ott, a hol a felekezet nem bírja meg és maga akarja az államosítást, mert nem képes egészséges versenyre kelni, a hol hanyatlást tapasztal a tanítás terén, helyes, hogy a miniszter a felekezet saját kívánságára kimondja az államosítást. Meg is teszi a miniszter és a mikor a felekezet maga kívánja az államosítást, azt teljesiti is, mert az az oktatás érdekében van, ezzel a felekezeten is segit és a nemzeti állami kultúra érdekét segíti elő. T. képviselőtársam! Ez ugyan nem önnek szól, szól általában azoknak, a kik nemcsak a népiskola terén, de általában az iskolák államosítása terén oly erőteljesen állást foglalnak. Becsey Károly: Függetlenségi pártprogramra ! Sághy Gyula előadó: Bocsánatot kérek, a függetlenségi pártnak oly programmpontja, a mely pártkérdést képezett volna, az államosítás sohasem volt. Mindig voltak a függetlenségi párt kebelében elég nagy számmal, a kik az államosítást perhoreskálták (Mozgás) és azóta sokat változtak a viszonyok, az idők, a mint az elébb is hangsúlyoztam és olyanok, a kik azelőtt az államosítás hívei voltak, megszűntek azok lenni. Es aztán, ha pártprogramm is lett volna?* Egy pártprogramm egyes kicsiny részletének érvényesítése talán magasabb érdek, mint az országos nemzeti érdek? Ha nemzeti érdek kívánja, hogy ily kis részletről, mint programmj)ontról le kell mondani, arra is készeknek kell lennünk, de erről nincs itt sző, mert nem volt ez lényeges alkatrésze a párt programmjának nem volt soha oly pártprogramm, a mely pártkérdéssel lett volna kapcsolatban. Bozóky Árpád : Irányi Dániel is követelte. Sághy Gyula előadó: Sajátszerű, hogy vannak olyanok, a kik egy füst alatt akarják az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását és ugyanegy füst alatt, hogy ugy mondjam, egy szuszra kívánják az iskolák államosítását is. Ez, bocsánatot kérek, a legteljesebb benső ellenmondás, teljesen inkonrpatíbilis kívánság. Mert kívánhatjuk az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását, a mely azt szabja elő, hogy az egyházak egyházi ós iskolai szükségleteiről gondoskodik az állam, — arra is törekszik a t. miniszter ur, mert az egyházak iskolai szükségletéhez is akar járulni, épen azzal az összeggel, dotáczióval, a melyet felszólalásában jelzett, — de ha mi államosítást követelünk, akkor nem adhatunk egy füst alatt a felekezeti iskoláknak segélyt, a felekezeti iskolák fentartásához akkor nem járulhatunk állami segélylyel, a két kívánság összeférhetlen. Én is hive vagyok az állami iskolának addig a határig, a meddig az egészséges verseny érdekében elmenni lehet, annak, hogy az állam konkurráljon a felekezetekkel, de csak addig a határig, a melyet eddig jeleztem, és megvallom, hogy más viszonyok közt talán tovább is mennék, ha nem is a teljes államosításig, de azt mondanám, hogy azok az iskoláknál, a melyek ma fennállanak, mint felekezeti iskolák, ha a felekezetek igénybe akarják venni és fentartani, az állam járuljon fentartásukhoz, de semmiféle uj felekezeti iskolának felállításához az állam ne járuljon, hanem ha szükséges uj iskola, akkor az állam állítson iskolát. (Helyeslések.) De ma addig sem megyek a legközelebbi múlt tapasztalatai folytán és azért ezt sem állítom fel a t. miniszter úrral szemben, mint követelést, hanem óhajtom, hogy kellően megítélve az egyes felmerülő esetekben a viszonyokat, az eddigi keretben járjon el a t. miniszter ur épen azért, mert azt a veszedelmet, a melyben az ország legutóbb is forgott, még az iskolák teljes államosításával is fokozni, vagy könynyiteni az iskola terén sem akarom, a néj>iskolák teljes államosítását sem pártolhatom. Azért ezek után engedjék meg, hogy e felszólalásomat azzal fejezzem be, hogy addig, a mig ily viszonyok közt vagyunk, ne méltóztassék az államosítás eszméjéhez járulni, e téren sem, és ne méltóztassék Bozóky Árpád t. képviselő urnak sem határozati javaslatát, sem indítványát 12*