Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

május 21-én, csütörtökön. 83 329. országos ülés 1908 Bozóky Árpád: T. képviselőház ! Az állami elemi népiskolák tételénél az állami elemi népoktatás kérdésével kivánok bővebben foglalkozni, annál is inkább, mert erről a kérdésről az általános vita során kevés szó esett. Megvallom őszintén, hogy, bár én is elismeréssel adózom a kultuszminiszter urnak munkájáért, ebben a kérdésben, sőt mondhatnám már, hogy kizárólag ebben a kérdésben vele egy véleményen nem vagyok. (Zaj.) Nekem régi meggyőződésem az, hogy a nemzeti állam kiépitésére első sorban az szükséges, hogy a nép hazafias módon neveltessék, hogy a hazafias irányban való nevelés a népiskolákban biztosirtassék; másodszor szükséges az, hogy minden honpolgárnak, tehát a nem magyar ajkuaknak is megadassék a mód arra, hogy a magyar nyelvet megtanulják. Meggyőződésem az, hogy ezt a két czélt a mai népoktatási rendszer mellett elérni nem lehet, hanem, hogy ezt a két czélt kizárólag az állami népoktatással lehet elérni. Fixirozom itt az álláspontomat egy közbeszólásra reflektálva, a melyet a felekezeti jogakadémiák kérdésénél történt felszólalásom alkalmával hallottam: hogy t. i. hogyan lehet az, hogy valaki az államositás hive és a felekezeti jogakadémiákat mégis istápolni akarja ? Az én álláspontom az, hogy ideálisan az egész közoktatást államosítani kell, azonban magam is bevallom, hogy ugy Magyarország politikai helyzeténél, mint egyéb, talán gazdasági okoknál fogva ma még nem érkezett el az ideje annak, hogy az egész közoktatásügyet államosítsuk. Azonban szerintem nemcsak most, de régen megjött az idő arra, hogy a népoktatást államosítsuk. Legelőször is azt állitom, hogy a népoktatás államosítása erősen 48-as programm és e részben leszek bátor bizonyítékokkal előállani. 1848 augusztus 3-án az akkori közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be az elemi népoktatásról. Ennek 13. §-a a következőket tartalmazta. Felolvasom szó szerint : »A mely községben több hitfelekezet van. mindegyik hitfelekezet számára külön elemi iskola nyittatik, ha egy-egy hitfelekezeti iskolába járó gyermekek száma ötvenre megyén.« Ez volt a miniszteri javaslat. A választmány, a mely megfelel manapság a közoktatásügyi bizottságnak, erre ezt véleményezte : »A 13. §-ra nézve nem titkolhatja el a választmány azon óhajtását, vajha a közös iskolák — t. i. az állami népiskolák akkor közös iskoláknak neveztettek — minden vallás- és nyelvkülönbség nélkül minél előbb általánosan létesíttethetnének az egész országban.« Nagy vita indult meg akkor e kérdésben, és nagyon figyelemreméltó, hogy e kérdésben mit mondott a 48-as párt egykori vezére, Irányi Dániel. A kultuszminiszter ugyanis majdnem ugyanazon a nyomon haladva, mint a mostani kultuszminiszter ur, nem akarta az összes iskolákat államosítani, hanem bizonyos irányban a segélyezés mellett, bizonyos irányban a községi iskolák mellett volt, és fentartandóknak gondolta a felekezeti iskolákat is. Ennek ellenében Irányi Dániel a következőket mondotta : »En részemről gyökeres reformot akarok. Az pedig nem lenne gyökeres reform, ha némely pontok, a melyek a t. kultuszminiszter ur javaslatában foglaltatnak, törvénynyé válnának. Ilyen az, hogy az oktatás ne legyen közös, mint elébb kifejté, ilyen az a pont, hogy az alapítványok ezentúl is a hitfelekezetek tulajdonai maradjanak, ilyen azon pont, hogy az oktatás nyelve akként határoztatik meg, miszerint a többség nyelve legyen egyszersmind az oktatás nyelve». Ezeket tartotta Irányi Dániel sérelmeseknek a kultuszminiszter, t. i. Eötvös József kultuszminiszter jjrogrammjában. Azt mondja továbbá : »Meg vagyok győződve arról, hogyha a közös iskolákat nem hozzuk be, az alapitványoknak a státus általi lefoglalás által ki nem mondjuk azt az elvet, miszerint mindaz, mi vagy elődeink vagy a státus által alapítványul adatott, ezentúl is a státus tulajdona, ugy mi veszélyes elvet állapítunk meg, és az ily elv kimondása által a későbbi reform útját álljuk«. Azt mondta még Irányi Dániel : »E lőttem egy az ideál és ez az, hogy a hitfelekezetek közötti választófalak minél előbb leomoljanak, és kezdet erre nem lehet más, mint az, hogy e választófalak lebontása már az elemi iskolákban kezdessék meg«. A 48-as képviselőház korelnöke, Palóczy László, igen érdekes nyilatkozatot tett. Azt mondja: »József császárnak egy szerencsés vagy szerencsétlen órában eszébe jutott, hogy oly sokféle vallású jobbágyaiból egy összes nemzetet formáljon ; szerencsétlenségre hozzátette, de azok mind németek legyenek. Ennélfogva engem, mondja Palóczy, kis iskolatársaimmal együtt«, — mert gyermekkorában II. József alatt járt iskolába . . . Endrey Gyula: Esik az eső. Bozóky Árpád : Érdemes meghallgatni, még ha esik is az eső, azt, hogy milyen véleménynyel volt Palóczy László II. Józsefnek az oktatási rendszeréről (olvassa) : »Ennélfogva engem kis iskolatársaimmal együtt, mert gyermekkoromban ő alatta jártam iskolába elvittek egy népes provincziális városba, mert Miskolczon születtem, hol mind a katholikusoknak, mind a protestánsoknak szép iskolájuk volt és van, összevittek bennünket mondom egy városba. Professzoraink olyanok voltak, kik tőlünk nem tudakolták, hogy hova jártunk templomba, hanem bármily vallású volt, tanítóvá lett ha arra való volt. S mi nem kérdeztük egymástól, hogy micsoda vallásúak vagyunk, hanem a gyermeki szeretet és barátság összekötött bennünket mint testvéreket és virágzott az egyetértés. És ime, ha ez félbe nem szakittatott volna, hol állna ma már Magyarország ! De József császár elment a sirba, és a mint ő elment, megjött a reakczió és széthánytak bennünket különböző iskolákba vallásfelekezetek szerint, és mi zokogva búcsúztunk el egymástól, mint egymást szerető emberek, 11*