Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

78 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. nősen az egész középfokú oktatásnak — annak is, a mely az én. vezetésem alatt áll és annak is. a mely tisztán szakképzés — egy bizonyos összeköttetést, egy bizonyos irányt adni azon ezél felé, a mely ozél Búza Barna és Hock János t. képviselőtársaimat lelkesíti. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Azt mondja Búza Barna t. képviselőtársam, hogy nem kivan nagy dolgokat, nem kivan nagy reformokat, esak kicsi, praktikus rendszabályokat. Bocsánatot kérek, praktikus rendszabályok ezen a téren kicsinyek nem lehetnek : praktikusak ezen a téren csak a nagy rendszabályok, azok, a melyeket először az összes minisztériumok és az összes kormányzati ágaknak az összhangja, másfelől pedig az összes kulturnemzeteknek megegyezése alajjján lehet létesiteni. Ezen előfeltételek megteremtése nélkül nagy, átható eredményei?et ezen a téren nem fogunk elérni. Mindkét irányban az én törekvésem az, hogy ezen előfeltételeket megteremtsem, és azt hiszem, hogy meg is fogjuk teremteni, el is fogjuk érni. De azután itt van • a másik akadálya ennek az üdvös fejlődésnek, a nem tárgyi, a lélektani a nemzetünkben lévő hajlam, azon előitéletek, a melyek meggyökereztek és a melyek folytán mindenki azt hiszi, hogy nagyobb úrrá neveli fiát és hogy nagyobb jót tesz vele, ha őt a hivatalnoki vagy az ügyvédi pálya felé irányítja, mintha kereskedőnek adja. Hát t. képviselőház, ne essünk kétségbe ezen ferdeség miatt, a mely a mi közvéleményünkben van. Lehetetlen, hogj^ ez máskép legyen. Méltóztassék csak elgondolni, hogy ennek e nemzet közgazdasági fejlődésének öntudatos irányításáról csak 40 év óta lehet szó. A mi régi rendi alkotmányunk nem volt arra alkalmatos, hogy egy erőteljes közgazdasági életnek kifejlődésére alapot szolgáltasson. Mikor régi rendi alkotmányunk átadta helyét egy aránylag demokratikus alkotmánynak, a mikor az erők felszabadultak, 1848-ban, rögtön beállott utána a politikai katasztrófa, a nemzet önrendelkezési jogának teljes elvesztése, a közgazdasági politika irányításának azok kezéből való kirántása, a kik azt a nemzet érdekében irányították volna. Csak 1867 óta, csak az alkotmány helyreállítása óta lehet szó arról, hogy ennek a nemzetnek öntudatos közgazdasági élete lehessen, hogy ennek a nemzetnek közgazdasági fejlődése ezéltudatosan irányittassék, néha hibásan, ugy a hogy, de abból a szempontból, hogy ennek a nemzetnek közgazdasági élete legyen. A nemzet életéhez mérten ilyen rövid idő alatt lehetetlen az, hogy az évszázados hagyományokból hátramaradt minden előítélet, az egész gondolkozási mód rögtön átváltozzék. Ez hosszú, kitartó munkának lesz esak eredménye és hogy e tekintetben ma már jobban állunk, mint ezelőtt esak tiz évvel is álltunk, azt senki sem fogja tagadhatni. Előre megyünk, t. képviselőház, ebben az irányban is ; de természetesen mindnyájunknak, a kik irányító befolyással bírunk a társadalom bármely rétegére, oda kell hatnunk, hogy ez a haladás a közfelfogásban mentől gyorsabb legyen. Erre kell törekednie a kormányzatnak is, (Ugy van !) de ma még fennáll az említett lélektani akadály, és én nem tehetek róla, én nem segíthetek közvetlenül azon, hogy a gimnáziumok túlzsúfoltak és hogy folytonosan ujabb és ujabb igények állnak elő. E tekintetben a parlamentáris rendszer némileg megnehezíti a kormányzat törekvését, mert a parlament, a népképviselet utóvégre is kifejezésre juttatja a nemzetben élő felfogásokat és ha a képviselő urak a maguk egyetemében, mikor ezeket a kérdéseket általánosságban tárgyalják, felül is emelkednek a hagyományos előítéleteken : viszont akkor, a mikor választókerületeik érdekeiről van szó, (Derültség. Ugy van !) mikor az ott uralkodó áramlatokról van szó, akkor már kevésbbé tudnak azon felülemelkedni ugy, hogy a kormányzat e tekintetben a jmrlamentben teoricze igen, de gyakorlatilag nem talál mindenkor támaszt, hanem néha bizony akadálylyal áll szemben a tekintetben, hogy azt a politikát és irányt érvényesíthesse, a melyet legjobb belátása szerint érvényesíteni kellene. Méltóztassék tehát engem az egész vonalon támogatni ebben és meg lehetnek győződve róla, hogy valamint az egész kormányzat, ugy annak minden szerve és minden egyes tagja is ezéltudatosan, összefogóan, rendszeresen, egymással teljes lelki és cselekvési harmóniában (Elénk helyeslés.) törekszik a magyar nemzet minden irányban való önállósításának kivivására, — különösen a gazdasági önállóságot illetőleg — a mely munkából a magam részét becsületesen ki fogom venni én is és minden intézkedésem, a melyet tettem és tenni fogok, mindazok a tantervreviziók, a melyekről tegnap beszéltem, ugy a tanitóképezdéket, mint a polgári iskolákat, valamint ha reá kerül a sor, a gimnáziumokat és reáliskolákat illetőleg is, mindmind ezen egy czél felé fognak vergálni, hogy a modern nemzeti szükségleteknek megfelelő ifjúságot teremtsünk. (Elénk helyeslés.) Mindnyájunknak közös törekvése az is, hogy egy olyan nemzeti miliőt alkossunk, a mely ezen modern ifjúság életigényeinek megfelelő talajt nyit. (Helyeslés.) Abban a hitben, hogy e czélok elérésére helyes utón vagyok és hogy az itt megnyilvánult kívánalmakkal és jogos felfogásokkal kongruens nyomon járok, kérem a tétel megszavazását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a tételt megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a tétel megszavaztat]k. Szmrecsányi György jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások 604.500 K. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Egyszersmind kérdem a t. házat: méltóztatik-e az átruházási jogot a személyi járandóságok