Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

50 328. ors7ágos ülés 1908 május 20-án, szerdán. Most csak egynéhány szóval reflektálok a katholikus autonómia küszöbén és pedig az én protestáns testvéreimhez fordulva, a kik annak idején, a mikor az ő autonómiájukat megkapták, mi akkor nagy rokonszenvvel viselkedtünk irántok, és segitettük őket, igaz, kogy a szabadság intézményének a zászlaja alatt. Most azonban, a mikor a legalkalmasabb idő van arra nézve, hogy a kölcsönt szépen visszakaphassuk, el is várjuk, sőt invitáljuk őket, hogy kegyesek legyenek ugyanazon jóindulatukkal viseltetni irányunkban, és segítsenek bennünket annyival inkább, mert most van a legkedvezőbb idő arra, a mikor az összes felekezetek valláskülönbség nélkül összeforrtak a hazaszeretetben és egy szent czélt szolgálnak, a magyar nemzet boldogságát. T. ház! Még a Drávántuli törekvéseket akarom a t. miniszter ur szives figyelmébe ajánlani. Igaz ugyan, hogy a jó pap, mint egészséges kovász hatja át az egész nemzetet, de ha a kovász megromlik, az megrontja a nemzet egész testét. A mig a Dráván innen rendkivül előnyös és kedvező helyzetben van a nemzeti kultúra, addig a Drávántul a horvát agyrémekkel és nemzeti abszurdumokkal telitett papság rendkivül kárára van a magyar nemzetnek azon a területen, a mely a Dráván innen van és politikailag hozzánk tartozik ugyan, de vallásilag a zágrábi érsekség alatt áll. Van ott Zala megyében egy kitűnő tanfelügyelőnk, Musicsky Euzsicska. Emberfeletti erővel dolgozik, gyönyörű eredményeket produkál, de buzgó munkáját évről évre újból lerontja a horvát papság, a mely valóságos politikai agitátori szerepet játszik a vallás köpenyege alatt. Oda kell tehát törekednünk, hogy nemcsak politikailag, de vallásilag is mielőbb visszacsatoljuk a Drávántuli magyarságot. Ugyanebből a szempontból nagyon kivánatosnak tartanám, hogy a corpus separátumban, Fiúméban is, a mely ma horvát püspökség alá tartozik, magyar püspököt nevezzünk ki, vagy legalább is magyar püspök joghatálya alá helyezzük ezt a területet. Legalkalmasabb erre az idő most, a midőn a püspöki szék üresedésben van. Ha ezt az alkalmat elszalasztjuk, soká nem leszünk abban a kellemes helyzetben, hogy erről a főbenjáró dologról intézkedhessünk. Mivel a magyar tanügy gyeplői jó kezekben vannak, vigan ülök én ezen a kocsin, mert tudom, hogy tágas és széles országúton jár és a nemzet üdve felé törekszik. A költségvetést elfogadom. Csizmazia Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház ! Elállók a szótól. Csizmazia Endre jegyző: Brediceán Coriolán! Bredicean Korioián: T. ház! Az előttem szólott képviselő' ur megjegyzéseire nem reflektálok. Markos: Mert nem is tudsz. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert nem hallom. (Igaz! TJgy van!) Bredicean Korioián: Ilyen beszédekkel a köztünk levő vitá,s kérdéseket nem lehet elintézni. Nem is reflektálok Markos képviselő ur beszédére és azon vádjaira, hogy szenzáliát húzunk ós hogy mi itt a magyar kultúra ellen harczolunk, másutt pedig a hazaárulást gyakoroljuk. Ezek olyan elcsépelt dolgok, amelyeket már sokszor hallottunk. Olyan vádak, amelyeket, ha nem bizonyítanak, egy képviselő saját tekintélyére való tekintetből nem szabad használnia. Mert azt hiszem, hogy mi hosszú évtizedeken át éreztük a magyar államnak azon erejét, hogy a legcsekélyebb okokért, olyan okért is, mint a minőt Markos képviselő ur méltóztatott említeni, s amiért egy oraviczai kereskedő két és fél esztendeig előzetes vizsgálati fogságban volt . . . mappáért . . .. Elnök: Kérem a képviselő urat, most nem vagyunk az igazságügyminiszter ur tárczájánál hanem a kultusztárcza költségvetését tárgyaljuk, méltóztassék tehát ahhoz szólani. (Derültség. Helyeslés.) Bredicean Korioián: Ez a vallás és közoktatásügyi tárczával összefüggésben van. Markos képviselő ur hozta fel és nekem szabad felszólalásomban válaszolni reá. (Zaj.) Ha nem szabad, hát hallgatok! (DerülUsg. Zaj.) Elnök (csenget): Én Markos Gyula képviselő urat is figyelmeztettem és ugyanazt teszem a képviselő úrral szemben. Másodszor is fogom figyelmeztetni, harmadszor azonban a házszabályok értelmében megvonom a szót. Nem teszek különbséget. (Helyeslés. Halljuk !) Bredicean Korioián: T. ház! A mi felszólalásra indított, inkább az előadó ur bevezető beszéde volt, a melyben azt mondotta, hogy nekünk mindenek felett a magyar nemzeti kultúrát kell védnünk azért, hogy az, és vele a magyar nemzet eurójjai kultur-nivóra emelkedjék. Képzelhető-e ilyen közoktatási irány ott, a hol a magyar fajnak, mint ilyennek a kultúra minden sugarából kijut, a magyar faj az első elemi oktatástól kezdve végig, az állam minden jótéteményében a legnagyobb mértékben részesedik, a kultúra minden ágazatában elárasztja őt éltető sugaraival, mig más nemzetiségek kultúráját, a melyeknek j>edig szintén vannak intézményei, egy krajczárral sem istápolják. (Felkiáltások a baloldalon: No! No.') Hát azt hiszem, hogy pl. az Asociatunea romanar-ra, egy krajczárt sem adott a miniszter ur. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bizony nem. (Helyeslés.) Bredician Koriolán: És vannak leányiskoláink, nőegyleteink, a melyek — tessék megmondani — kaptak-e valamit ? Van oka erre a miniszter urnak? (Zaj.) Hiszen én nem mondom, hogy a magyar kormány a magyar kultúrát ne istápolja; ebből csak azt következtetem, hogy a mennyiben az ország lakosai közül a nemzetiségieket, a kik pedig legalább is fele ;