Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-328
48 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. a kongrua rendezése által és különösen az illető törvény 21. §-a által meg lett állapítva az az elv, hogy azon összegek a kongruán felül egyes papok fizetésének kiegészítésére nem szolgálhatnak, az az eljárás, mely szerint a miniszter saját akarata és tetszése szerint adományoz bizonyos összegeket egyes papoknak, a törvényesség szempontjából bizony kifogásolandó. Én tehát, t. ház, vagy az illető tétel törlését indítványozom, vagy, a mennyiben a miniszter ur abba beleegyezik, indítványozni fogom, hogy ez a tétel más egyházi czélokra, de ne egyes lelkészeknek a kongruán felüli jutalmazására fordittassék. Ezeket akartam röviden előadni és az igen t. miniszter ur figyelmébe ajánlani; a költségvetést különben nem fogadom el. Elnök : A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Nem szándékozom az előttem felszólalt t. képviselő úrral polémiába bocsátkozni, azonban ő egy olyan állítást koczkáztatott. a melyet a legerélyesebb czáfolat és visszautasítás nélkül e helyről nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt állította, hogy egyes görögkeleti lelkészektől a kongrua-kiegészités megtagadtatott azért, mert az illetők ilyen vagy amolyan képviselőjelöltre adták a szavazatukat. A leghatározottabban tagadásba vonom, hogy ez bárhol is megtörtént volna. T. képviselő ur álljon elő tényekkel és álljon elő bizonyítékokkal. (Helyeslés.) Én minden oly ügyet, ha személyesen elembe kerül, meg fogok vizsgálni. De tudomásom szerint egyetlen egy lelkész azoktól az illetményektől meg nem fosztatott azért, mert a maga meggyőződését törvényesen gyakorolta. Megtörténhetett, hogy egyes lelkészek azért, mert az ő meggyőződésüket oly módon iparkodtak érvényesíteni, mely a törvénynyel vagy a lelkészi tisztességgel ellenkezik, (Helyeslés.) megtörténhetett izgatás miatt, hanem azért, mert meggyőződése szerint erre vagy amarra a jelöltre szavazott, soha semmiféle eljárás meg nem indíttatott bármely vallásfelekezethez tartozó lelkész ellen és nem is fog megindittatni addig, a míg én ezen állásban vagyok. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik 1 Szmrecsányi György jegyző: Markos Gyula! Markos Gyula : T. képviselőház! A közoktatásügyi kormány iránt teljes bizalommal viseltetvén, a költségvetést természetesen elfogadom. Mégis nem állhatom meg, hogy bizonyos dolgokat a közoktatásügyi kormány szíves figyelmébe ne ajánljak. Elsősorban megragadom az alkalmat, hogy a délelőtt elhangzott, úgyszólván epochális kijelentéséért a kultuszminiszter urnak hálás köszönetet mondjak, azért t. i., hogy kilátásba helyezte, miszerint rövid idő múlva az ingyenes népoktatásról szóló törvényjavaslatot fog előterjeszteni. Csóti t. képviselőtársam felemütette, hogy a ' közoktatásügyi tárcza múlt évi tárgyalása alkalmával az állami és nem áUami tanítók között bizonyos elkeseredés, kedvetlenség kapott lábra, a mely azonban szerencsére rövid idő múlva elsimult, mert bíznak a miniszter ur jóakaratában, a ki volt szíves kijelenteni, hogy legfőbb czélját képezi az, hogy állami és nem állami tanítók közötti differenczia mihamarabb elenyésztessék. En a magam részéről ebben biztosítékot látok, hogy ez mihamarább meg fog történni. Különben örömmel tapasztalom, hogy a múlt esztendőben a tanügyi vita alkalmával elvetett jó mag nemcsak kikelt, hanem szépen sarjadzik, legtöbb helyen szépen gyümölcsözik is. Azonban itt-ott szórványosan azt tapasztaljuk, hogy a legjobb mag is silány földbe jutott. Itt nekünk újra kell szántanunk, sőt a hol sziklára esett a mag, robbantanunk is kell, aztán újra vetnünk, hogy a nemzet vetése minél gyümölcsözőbb legyen. A nemzeti kultúra érdekében erre minden körülmények közt törekednünk kell. És én bízom is, hogy a közoktatásügyi kormány czéltudatos és öntudatos politikájával minden útjában lévő nehézséget el fog hárítani. A magyar nemzeti kultúra ellen előttem felszólalt t. képviselőtársam, Vlád, azt a rendkívül súlyos nagy vádat emelte, hogy a múlt évben a közoktatásügyi vita alkalmával jogegyenlőtlenséget statuált. Ez ellen határozottan tiltakozom, mert a magyar kultúra princzipiuma mindig az volt, hogy mindenkinek egyformán mérjünk, mindenkinek egyformán alkalmat adjunk, hogy a magyar kultúra áldásaiban részesüljön. Igaz, hogy addig, mig nem tudnak idegen ajkú testvéreink elég jól magyarul beszélni, megelégszünk azzal, hogy legalább érezni tudjanak. De ez a legkevesebb, a mit tőlük elvárhatunk. És ők ezt sem akarják, sőt izgatnak ez ellen is, a nép között! A magyar kultúra áldásaiban és ezt hangsúlyozom, mindannyian egyformán részesülünk, jogegyenlőtlenségről tehát szó sem lehet, noha ez képezi a nemzetiségi agitátorok kedvencz vesszőparipáját, a melyen nyargalni szoktak, hogy testvéreiket elidegenitsék a magyar nemzettől, hogy nemzeti érzésűket megmételyezzék. Nap-nap után lehet olvasni a lapokban, hogy mihelyt észreveszik a románok, hogy többségben vannak valahol, ott rögtön elkezdik a jelszót, hogy itt román az isten ! összevesznek, birkóznak, fejszére mennek, véres áldozatokat hoznak. T. ház ! Ezek olyan sajnálatos körülmények, a melyeknek meggátlására törekednünk kell és igyekeznünk arra, hogy ez a szellem meg ne honosodjék. Mert az ilyen kultúrából mi nem kérünk. Igaz ugyan, hogy a lajjokban nemrégen olvastuk, hogy a közoktatás ébersége észrevette, hogy az oláh iskolákban tiltott könyveket és térképeket használtak és azokat elkobozták, de ez még nagyon kevés, mert nemcsak ott vannak ilyen tiltott dolgok, a hol megtalálták, hanem minden oláh iskolában ott vannak az asztalfiókban . . .
