Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. 15 túrának segítő társai lenni, de épen a contrario igazolni akarom azt, hogy a ki minden fentartás nélkül mint magyar állampolgár érzelmileg ennek a kultúrának munkása akar lenni, a ki dolgozni akar, annak intézményeiben, vágyódásaiban, mindenféle gondolataiban meg van a lehetősége, hogy a kultúra részesévé ós munkásává legyen, tehát csak a rosszakarat szól azokból, a kik azt mondják, hogy ez a kultúra ellenkezik más fajoknak ós nemzetiségeknek fejlődésével. Épen a magyar kultúra nem zárja ki, sőt ellenkezőleg kiegészíti a fajoknak működését, és igy vállvetve lehetne együttesen a magyar hazáért és az országnak nemzeti irányban való kifejlődéséért dolgozni. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Röviden még csak arra akarok szorítkozni, hogy akkor, a mikor azt látjuk, hogy bizonyos negáczió van itt a magyar állampolgároknak egy nagy tömege részéről, hogy akkor nekünk nem kell egyebet tenni, mint öntudatosan és lelkiismeretességgel mindazon intézményeket létesítenünk, a melyek a magyar kultúrának várai lehetnek, a melyek a kultúrát szolgálják; minden áldozatot meg kell hoznunk, minden munkásságot ki kell fejtenünk, hogy ezek az intézmények létesülhessenek, hogy ezen intézmények által a magyar kultúra is fejlesztessék. (Helyeslés.) Itt a magyar Alföldön megvan a magyar tömb, az a medencze, a melyből épen a magyar kultúra kifelé sugározhatik és épen e természeti és igy földrajzi fekvésünknél fogva mutatkozik már annak a lehetősége, hogy miként lehet ezt a magyar kultúrát, a magyar nemzeti kultúrát fejleszteni és biztos alapra fektetni. Elsősorban hivatkozom itt a városok működésére. Épen az Alföld szélein látjuk a nagy városokat, a melyek innen Budapestről kisugározva épen a nemzetiségeklakta vidékek szélein vannak, a melyek együttvéve mintegy gyűrű körülveszik az Alföldet és ezen gyűrű elég erős gyűrű lehet arra, hogy abba bejöjjön mindenki, aki munkása akar lenni az országnak és hogy visszaszorítson minden inváziót, a mely nem ennek a magyar államnak kiépítésén, még pedig nemzeti irányban való kiépitésón fáradozik. Itt vannak a környezetben gyűrűként Pozsony, Sopron, Szombathely, Pécs, Szabadka, Zombor, Szeged, Temesvár. Arad, Nagyvárad, Debreczen, Kassa; íme milyen nagy, hatalmas városok, megannyi góczpontja a magyar kultúrának, ezeket kell támogatni, ezeket kell segíteni, meg kell őket szinte tömni a magyar kultúra intézményeivel. (Helyeslés.) Mert ha a magyaT kultúra intézményeivel a legalsóbbtól a legfelsőbbig megtöltjük őket. hogyha szüntelen azon fáradozunk, hogy ezek a városok mindmegannyian kulturvárosok legyenek intézményeikben, felfogásukban, abban az esetben ennek a nemzetnek fenmaradása és kulturális haladása örök időkre biztosítva van. (Igaz! ügy van !) T. ház! Ezeket kívántam rövidesen elmondani azzal, hogy akkor, a mikor a nemzetnek épen a kultúra érdekében dolgozó munkásainak és apostolainak mindenünnen gáncsot vetnek, ezekkel akartam igazolni, hogy munkásságában, kulturális működésében nemzetünk szolidáris a többi nemzettel. Csak rosszakarat foghatja rá, hogy bárkit az állampolgárok közül nem részesítünk a kultúra áldásaiban. Igazolni akartam felszólalásommal, hogy ebben mindnyájan szolidárisak vagyunk, és mindnyájan óhajtjuk, kívánjuk, hogy a magyar nemzeti kultúra uralkodjék itt a Duna-Tisza közt, hogy ujabb ezer évig megálljon, és a mint ez a magyar nemzet a múltban a nemzetek kultúráját megvédte saját testével és fegyverével, és biztosította a világ kultúrájának fenmaradását, ugy a jövő évezredben épen a kultúrának nemcsak részese, de előharezosa lesz, és minthogy látom, hogy a kultusztároza képviselője, gr. Apponyi Albert (Elénk éljenzés.) nemcsak a magyar kultúrának egyik apostola, de apostola az összes nemzetek kultúrájának, épen azért legnagyobb örömmel és hálával elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Csizmazia Endre jegyző: Vlád Aurél! (Mozgás.) Kállay Leopold: Itt a görény ! Vlád Aurél : Az egész vitát az a szempont dominálta, hogy a nemzeti kultúrát kell fejleszteni, és pedig teljesen negligálva az ország többi fajának kultúráját. (Ellenmondás.) Én legalább a t. képviselő urak felszólalásaiból csak ezt az egy ideát vettem ki, és különösen az előttem szólt t. képviselő ur felszólalása fénj^es tanúbizonyságot tett arról, hogy akkor, a mikor önök a nemzeti kultúrának fejlődéséről beszélnek, akkor teljesen eliminálják, egyáltalán tekintetbe nem veszik a többi fajok kultúráját, pedig ha önök magyar nemzeti kultúrát akarnak itt fejleszteni, a mely nemzeti kultúra az egynyelvűség jegyében folyik, akkor ennek a kultúrának terjedése elé a legnagyobb gátat maga a természet emelte, és jjedig akkor, a mikor oly nagyszámú népfajok vannak, a melyek más nyelvet beszélnek, a melynek kultúrája más, a melyek tradicziói mások, kultúrai aspiráczióik is teljesen mások. A nemzetiségi szempont a kultusztárcza költségvetésénél egyáltalán kifejezésre juttatva eddig nem lett, pedig ez nem oly kicsitrylendő szempont, (Zaj. Elnök csenget.) mert az ország állampolgárai felének kulturális igényeiről van szó. Már pedig akkor, a mikor az ország kultúrájáról, egész közoktatásügyéről van szó, akkor az ország lakossága felerészének érdekeit tekintet nélkül hagyni nem szabad, sőt ez egyenesen bűn. Nemzetiségi szempontból, azt hiszem, hogy a nem magyar ajkú lakosság, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek és különösen a románok, kik három milliónyi számban vannak az országban,