Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

414 338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. de még azok sem tudnak magyarul; sőt olyanok vannak, a kik nemzetiségi vidékről származnak és inkább ellenséges álláspontot foglalnak el a magyar állameszmével szemben. Fixirozom azon közjogi és történelmi igazságokat, a melyeket a követ ur ezen eljárásával megsértett. Először is különbség van az osztrák császár és a magyar király között. Különbség van az osztrák császár trónralépése és a magyar király trónralépése között. Az osztrák császár csakugyan ezelőtt 60 évvel lépett trónra, a magyar király azonban a mi alkotmányunk szerint, világos törvényeink szerint csak akkor foglalta el a trónját, a mikor megkoronáztatott. Addig, mig a királyt meg nem koronázzák, a királyi jogoknak teljes-. ségét nem gyakorolhatja és a törvény kötelezi arra, hogy trónutódlástól számítva hat hónap alatt megkoronáztassa magát és kimondja, hogy ezen spáczium alatt csak bizonyos királyi jogokat gyakorolhat, de nem mindet, ha pedig hat hónap alatt nem koronáztatja meg magát, akkor nem tekinthető királynak. Hogy ez igy van, ezt indokolni nem szükséges. Mutatja ezt az 1867:

1. törvényczikk, a mely Ö felségének megkoronáztatásáról szól. Azt mondja ennek a töivényczikknek czime, hogy (olvassa) : »Felséges I. Ferencz József Ur Magyarország és társországai királyává avattatik és koronáztatik.« Tehát a koronázás előtt Ö felsége csak ur volt egyszerűen és nem király. És ez megfelel a mi alkotmányunknak. Ennek daczára mégis azt mondja a császári és királyi követ ur, hogy szeretett uralkodónk trónra jutásának 60. évfordulója. Felesleges talán megjegyezni, hogy a követ ur két államot képvisel, az osztrák államot és a magyar államot, tehát ő a magyar állam, a magyar királyság nevében is beszél. Tehát mikor azt mondja, hogy szeretett uralkodónk trónra jutásának hatvanadik évfordulója, akkor a helyzetet ugy tünteti fel, mintha Ö felségének, ugy is mint osztrák császárnak, ugy is mint magyar királynak trónrajutása hatvan esztendővel ezelőtt történt volna. De benne van ebben a szövegben világosan az is, hogy : apostoli királyi felségének hatvanadik évfordulója. Habár ő Felségének nem csupán magyar királyi czime van, hanem más királyi czime is, mégis az apostoli királyi czime csak a magyar szent koronánál fogva van, tehát ha azt mondjuk, hogy apostoli királyi felsége trónraj utasának hatvanadik évfordulója, akkor már világosan megsértettük alkotmányunkat, a mely szerint a király igazán király csak akkor lesz, ha megkoronáztatik. És ez nem csekély jelentőségű dolog, mert az életben lépten nyomon találkozunk az osztrákok részéről azzal az intenczióval, a mely az ő törvényüknek is megfelel, hogy az osztrák császárságban benne van a magyar állam. Tudjuk, hogy mikor Ferencz 1804-ben felvette Ausztria örökös császárja czimét és meghatározta azt, hogy ennek a császárságnak melyek a jelvényei és czimei, megmondotta azt is, hogy a jelvény a kétfejű sas, a szin a fekete-sárga. Tudjuk, daczára a szabadelvű párti minisztériumok által kifejezett ellenkező véleménynek, a mely minisztériumok mindig azt mondották, hogy a fekete-sárga szin az uralkodónak családi szine, tudjuk azt, hogy nem igy van, mert ez a szin a német-római császárság szineiből lett átvéve és nagyon jól tudjuk, hogy ö felsége családjának családi szine a piros-fehér. Ha már most mégis az egész osztrák-magyar monarchiában, helyesebben a monarchiának mindkét államára vonatkozólag használják a fekete-sárga szint és használják az osztrák császári hatalomnak jelvényeként, — mert hogy a kétfejű sas a császári hatalomnak jelvénye, az a rómaiaktól fogva a mai napig el van ismerve, ezért használta a sas jelvényét a német császár, az orosz császár, és mondom, már a római császárok is ezt használták; de a Habsburgok családi jelvénye sohasem ez volt, hanem mindig a vörös mezőben lévő oroszlán. MÜCOT látjuk, hogy a császári hatalomnak szinét és jelvényét a magyar államra vonatkozólag is használják és használják ezt 1804 óta a mai napig, akkor egészen világos Ausztriának az a törekvése, hogy külsőségekben is megnyilvánuljon az az álláspontjuk, mely szerint itt egy állam van: az osztrák császárság, és az osztrák császárságnak csak alkatrésze Magyarország. Ez az ő törvényükben bizonyos támpontot is nyer és sajnos, igy hirdetik az osztrák egyetemeken is és a bécsi közjogi irók jóformán egyhangúlag ezt a felfogást követik. Ennek eredménye volt azután az, hogy mikor a császári jubileumi ünnepségek voltak, a magyar miniszterelnök nem ugy volt ott, mint a szomszédos államnak, t. i. az Ausztriával szomszédos államnak miniszterelnöke, hanem ugy, mint Ö felségének, mondjuk ki őszintén, egyik szolgája. Nem lett volna semmi lehetetlenség abban, hogy a magyar parlament üdvözölte volna az osztrák császárt, ugy mint szomszédos államnak uralkodóját, hiszen üdvözölte a német parlament is, de mi ezt nem teszszük, mert mi mindig bujkálunk e kérdés előtt. Az osztrák törvényekben, az osztrák felfogásban egészen világosan mindig benne van az intenczió, hogy egy osztrák császárság van, a melyben benne van Magyarország, mi pedig sehol a magyar törvényekben erre vonatkozólag radikális intézkedéseket nem veszünk fel. Mikor pl. Ausztriával szerződést kötünk, akkor sem ugy van odaállítva, hogy egyrészről a magyar állam, másrészről az osztrák császárság, hanem ugy, hogy egyrészt Magyarország, másrészről ö felsége többi országai és királyságai. Az osztrák császárság mellett mint vele egyenrangú tényező a magyar állam, és a fekete-sárga szin mellett mint egyenrangú tényező a piros-fehér-zöld szin és a kétfejű sas mellett a magyar korona mint egyenrangú tényező sehol meg nem jelenik. Ezeknek kifejezését látom én e levélben is, a melyet a szófiai cs. és kir. követ küldött a Szófiában levő osztrák és magyar alattvalóknak. Szintén nem tesz különbséget, szintén természetesnek tartja,