Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

36 328, országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. a javaslatokból, amit pedig igen szükségesnek tartok, és ez a lelkészek fizetésének kiegészítése. Természetes, hogy erre is rá kell egyszer keríteni a sort, ámbár nem csodálkoznám rajta, hogy ka az eddigi lelkészi kongrnának a törvénye sok tekintetben visszariasztaná az igen t. miniszter urat, mert ennél szerencsétlenebb és igazságtalanabb törvényt keresve sem lehetne találni sehol. A magyar állam pénzéből azok kaptak legtöbb segélyt, a kik hazafiasság szempontjából legkevesebbet érdemeltek (Igaz! TJgy van!) és a kik a magyar közmivelődés oltárára a legkisebb áldozatot hozták. Kaptak segélyt olyanok, a kik azt a pénzt épen a magyar állameszme ellen használták föl. Ha tehát rákerül a sor a lelkészi fizetések uj kiegészítésére, az első és fő szempont legyen a magyar államra nézve az, hogy csak olyan egyházakat és lelkészeket kell segíteni a magyar állam pénzével, a kik ezt a pénzt meg is érdemlik és nem a magyar állam ellen, hanem annak javára fogják felhasználni. (Helyeslés.) Mert azt az öngyilkosságot csakugyan senki sem kívánhatja a magyartól, akármilyen testvéri szeretettel akarná is keblére ölelni a nemzetiségeket, hogy az ellenségeket a maga pénzén díjazza. A lelkészi fizetések kiegészítését azért tartom szükségesnek, mert az általánosan ismert drágaság szerint képtelenség az, hogy egy családos müveit ember — némely egyház leikészei ugyanis házasságot köthetnek — 800 forintból megéljen, családját eltarthassa, gyermekeit esetleg tudományos pályára taníttassa. Minden más pályán nagyobb a fizetés, és igy valódi lemondás kell ahhoz, hogy valaki lelkészi pályára menjen. Hogy pedig e pályán tehetséges, erős jellemű, megelégedett emberek működjenek, az nemcsak az egyház érdeke, hanem a magyar államé is, mert az a lelkész nemcsak az oltár mellett atyja, vezetője annak a népnek, hanem a közéletben is jogi tanácsadója, sokszor orvosa, gazdasági munkájában vezetője. Egy-egy kis faluban a lelkész, jegyző és tanitó az összes tudomány, tekintély és befolyás. Ezért kell arra törekedni, hogy igazán megelégedett emberek szolgálják e hivatalokat. Az aránytalanság a lelkész és más hivatalnokok fizetése között annyira szemetszuró, hogy már csak ezért is méltányos a fizetéseket rendezni. Leszek bátor egy kis összehasonlítást tenni. A mostani törvények szerint egy lelkész legkisebb fizetése 1600 K; negyven évi hivataloskod ás után az összes jövedelem, a melyet az a lelkész felvett, 64.000 K. A tanitó jövedelme — pedig sokkal kisebb műveltségű, sokkal kevesebbet költ képesítésének megszerzésére és már 18 esztendős korában hivatalt vállalhat — negyven esztendő alatt 82.000 K; a tanitó 65 esztendős korában, a mikorra a lelkész eléri azt az időt, a mikor nyugdíjba mehet, már régen nyugdíjban van és a tanitó nyugdijával együtt 95.000 K-át vett fel ugyanakkor, a mikor a

: lelkész csak 64.000 K-át. ; A bíró — átlagos előlépés mellett — 117.000 koronát vesz fel, tehát körülbelül kétszer annyit, mint az ugyanolyan képzettségű lelkész, a biró évenkint 4800 korona nyugdijat kap, tehát épen háromszor annyit kap nyugdíjban, mint a lelkész egy esztendei hivataloskodás alatt. A tanár képzettsége szintén megfelel a lelkészének, de megélhetési viszonyai sokkal jobbak. Gyermeke nevelésére úgyszólván semmit sem kell költenie, ugyanabba az iskolába járathatja, mellékkeresetre is van módja; a tanár harmincz évi szolgálat alatt kap 128.000 koronát és 5400 koronával mehet nyugdíjba, 52—53 esztendős korában; ha tehát 65 esztendőt számítunk, felvesz 180.000 koronát, míg a lelkész még mindig csak 64.000 koronát. Tehát épen más pályákkal összehasonlítva, gtalan ez a fizetés, és én a t. képviselőháznak, és a t. miniszter urnak nemcsak igazságszeretetére, de felebaráti szeretetére, sőt politikai belátására is hivatkozom, keresse a módot, hogy ebben a tekintetben az eddig nagyon elhanyagolt, bár szerényen hallgató lelkészi kar bajain segítsen. A mi az egyházaknak mintegy bejelentett segélyét illeti, ezt nagy köszönettel vehetjük tudomásul, mert hiszen több mint félszázad éve Ígérték ezt a törvényt s az mindig csak Ígéret maradt. Sok érdemet szereztek ezek az egyházak Magyarországon a közművelődés tekintetében, mert nagyon hosszú ideig a közműveltség összes szükségleteit a hitfelekezetek fedezték; nem is nagyon régen vette csak át a teher egy részét az állam, és ha most az állam az egyházak segítségére megy, nemcsak tartozó háláját igyekszik kimutatni, hanem meg is erősíti őket — nem a haza iránti szeretetben, mert azoknak ebben megerősítésre szükségük nincs, — hanem abban, hogy kötelességeiket a haza irányában még nagyobb mértékben tudják teljesíteni, mint a hogy teljesítették eddig. Minthogy a t. miniszter ur működésében azt látom, hogy igaz szeretettel és lelkesedéssel karolta fel Magyarország közművelődésének ügyét, azért örömmel szavazom meg a költségvetést. (Elénlc helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Tolnay Lajos! Tolnay Lajos : T. képviselőház ! A közoktatási táreza tárgyalásánál nemcsak ez évben, de mindig, halljuk azt a megjegyzést, hogy ez a legkisebb dotáczióval biró táreza ; a folyó tárgyalás folyamán is még magának a miniszter urnak magyarázó szavait is hallottuk e tényre vonatkozólag. En e tényt nagyon szomorú oldalról kívánnám megvilágítani, nem egészen arról &z oldalról talán, a melyről eddig megvüágitották, a mely szintén helyes nézőpont, de nem az egyedüli. Én ezt nagyon súlyos szimptomának látom, a melynek nem elegendő a konstatálása, de nem elegendő