Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

404 338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. hogy azzal a károsítottál szemben tekinthető-e a fondorlat ravasznak vagy sem. Az hiszem, ez a helyes álláspont. Azonban épen azért, mert a gyakorlat most ide fejlődött, ez a módositás annyiban rejt magában bizonyos inkonveniencziát, mert nincs összhangban most már a törvénynek ugyanezen fejezetben foglalt más rendelkezésével. Mert. a büntetőtörvénykönyv 384. §-a szintén megállapítja a csalásnak egy egészen, merem mondani, enyhe nemét, a mennyiben az úgynevezett hitelezési csaláshoz a csalási czélzat nélkül elkövetett ravasz fondorlatot igényeli. Az az eset ez, a mikor valaki magának hitelt vagy hitelmeghosszabbítást eszközöl ki, bizonyos ravasz fondorlattal, ámbár minden csalási czélzat nélkül. A 384, §. itt a dolog természete szerint belekapcsolódott az előző 379. §-ba. Most már, ha amott kihagyjuk, itt pedig megmarad a »ravasz« szó, a törvény egész szövegében ingadozás, és ellentét van. Lényegesebbnek tekintem azonban azt az uj rendelkezést, a mely a csalás vétségének kísérletét büntetendőnek mondja ki. A csalás bűntettének a kísérlete eddig is büntetendő volt, mert a büntetőtörvénykönyv általános rendelkezései értelmében minden bűntettnek a kísérlete büntetendő, csupán a vétségre nézve nem volt megállapítva a kísérletnek a büntethetősége. A csalás vétségénél épen a károsítani megkísérelt felek helyzete, a szegény kisemberek iránt való gondoskodás volt az, a mi azt a rendelkezést hozta magával, hogy a csalás vétségének a kísérletét a törvény nem tekintette büntetendőnek. Ezek a vétségek az 50 forinton aluli esetek, a hol amúgy sem következett be semmi néven nevezendő megkárosítás ; a dolog pusztán egy bizonyos fondorlatos kísérletnél maradt. Már most, t. képviselőház, mi megváltoztattuk a törvény rendelkezését olyan értelemben, hogy hivatalból legyen üldözhető a csalás, s ha már ezzel szigorítottuk a dolgot, akkor nincs helye annak, hogy hivatalból zaklassuk azt a kis embert, a kit nem károsítottak meg, nem szedtek ki nem kíván eljárást, és a kire a bíróság elé idézés nemcsak zaklatás, hanem károsítás is. Olay Lajos: Az már csalás ! Kelemen Samu : Nem csalás, mert a puszta kísérletnél maradt a dolog. Ilyenkor az illető egyenesen zaklatásnak van kitéve. (Zajos ellenmondások, a baloldalon.) Azonban, t. képviselőház, van a dolognak egy másik, igen fontos része, (Folytonos nagy zaj.) a melyre nézve azt hiszem, talán sikerülni fog nekem Olay Lajos t. képviselőtársamat is megnyugtatni, (Folytonos zaj.) nevezetesen az, hogy a csalás vétségét képezi az u. n. hitelezési csalás is. Miben áll ez ? (Zaj.) A hitelezési csalás abban áll, hogy az adós — hangsúlyozom, az adós és nem a hiteleiő — a miatt, hogy magának hitelezést vagy hitelhosszabbítást eszközöljön Id, csalási czélzat nélkül . . . Egy hang (a baloldalon) : Ravasz fondorlattal! Kelemen Samu: ... csalási czélzat nélkül — ezt mondja a törvény — kieszel valamit, a mivel az őt fenyegető bajt elodázhatja. Ha ennek megkísérlését büntetendőnek mondjuk ki, akkor a gyakorlati életben előállhat a következő eset. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyesen!) Méltóztassék meghallgatni, ez nagyon fontos. Az az adós, a ki ellen ki van tűzve az árverés p. o. a mai napnak délutánjára, ebben a rettenetes szorongatott helyzetében, — mint a törvény mondja : csalási czélzat nélkül — előáll egy bizonyos hazugsággal. Azt mondja: nekem délután (Zaj és közbeszólások a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !).... minden ingóságom árverés alá kerül. Hajléktalanná válok magam, a gyermekeimmel együtt. És ilyen esetben, elismerem, egy erkölcsileg talán nem egészen helyes módhoz folyamodik az adós, azt a ravasz fondorlatot követi el, hogy haladékot kérvén, azt mondja : tessék nekem halasztást adni, ne tessék ma délután végrehajtani az árverést, mert nekem a postán pénzem érkezett, a levélhordó keresett is, de nem voltam odahaza, nem tudtam a pénzt felvenni. (Zaj és közbeszólások). Ha ilyenkor, t. képviselőház, a hitelező helyt ad a kérésnek és károsodik, megengedem, hogy a büntetésnek helye van. (Felkiáltások a baloldalon: Nahát!) De ha. a hitelező a kérésnek nem tesz eleget, ha megtartatja az árverést, hanem veszi figyelembe az adósnak a kérését és ha ő reá ebből a világon semmiféle, kár nem háramlik, semmiféle csalási czélzat a törvény értelmében nincs és az adós sem szerzett magának semmiféle hasznot, hát akkor kérdem, helyes-e kiterjeszteni üyen területre is — a mikor a kísérlet senkinek nem ártott — a bűnösséget 1 (Zaj.) Hiszen mi azt nem akarjuk, hogy ilyen irányokban nyissunk meg uj területeket a bűnösség számára. Ellenkezőleg ! Akármelyik diákkal vagy egyetemi hallgatóval megtörténhetik, hogy a szabójával, a hitelezőjével szemben efféle ravasz fondorlatot követ el. Azt mondja, hogy az apám idefenn volt, nem talált meg, egy óra múlva ismét itt lesz, ne tessék hát ezt meg ezt csinálni, mert mindent rendezek, stb. A hitelező nem hisz, nem teljesiti a kérést, az adós érdekében semmi sem történt és ez a kísérlet mégis büntethető legyen ? (Zaj.) A mi czélunk — legalább az én igénytelen személyemnek az a meggyőződése — nem lehet az, hogy a büntető jog uj területeit, nyissuk meg ilyen esetekben a büntethetőség számára. Épen azért azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztem elő, hogy az igen t. igazságügyminiszter urnak módosításából a vétség kísérletének büntethetőségére vonatkozó néhány szót méltóztassék kihagyni, mert sokkal nagyobb bajokat fog ez teremteni az életben, mint a mennyi előny várható ettől. (Élénk felkiáltások : Nem lehet !) Vertán Endre Jegyző: Búza Barna ! Buza Barna : örömmel üdvözlöm az igazsága ügyminiszter ur módosítását. Bármüy magasra értékeljem is a törvényjavaslat nagy humanitárius és szocziális fontosságát és egyéb rendelkezéseinek