Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

398 338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. hogy a feltételes elitélés kedvezményét az elitélt elveszitse, mert a törvényjavaslat szerint csak a bűnvádi eljárást kell folyamatba tenni és ez az alaptalan, gonosz, rosszindulatú bejelentés az elitéltet megfoszthatná kedvezményétől; miután t. i. ebben a 3. §-ban nincsen precziszirozva a kérdés, a biróság előtt vitás lenne, hogy a 4-ik §. intézkedései mennyiben utalnak vissza a 3. §-ra, és ez a kontroverzia esetleg az elitéltnek válhatnék kárára. Én azt hiszem, a háznak semmi oka nem lehet, arra, hogy indítványomat el ne fogadja, mert ezáltal egyfelől a törvényjavaslat szövegét világossabbá, érthetőbbé teszszük, másfelől a törvény intencziójának megfelelőleg a három esztendei próbaidő kezdő határidejét helyesebb időpontra tűzzük ki. Tisztelettel kérem ezen indítványom elfogadását. Elnök: Következik ? Vertán Endre jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu : T. ház ! Nem akarom követni Nagy György t. képviselőtársamat kirándulásain Belgiumba, Norvégiába stb. (Helyeslés balfelől.) csak kijelentem, hogy azt az elvi álláspontot, a mely Nagy György t. képviselőtársam indítványában megnyilatkozik, magamévá teszem. Az elvi álláspont t. i. az, hogy abban az esetben, ha a feltételes elitélés megadatik, helyesebben: ha a szabadságvesztés büntetésének végrehajtása felfüggesztetett, olyannak tekintjük azt az Ítéletet, mint a mely egyáltalában nem következett be, mint a mely egyáltalában nem történt meg, nehogy az elitéltet akkor, a mikor már ránézve az Ítélet hatályát elveszítette, mégis egész életén át kisérje az elitéltetés szégyene. Ezen elvi álláspontot osztom. Csakhogy Nagy György barátom elkésett a maga indítványával, mert az az indítvány, a mit tesz, ellenkezésben áll a törvénynek általunk már elfogadott 1. §-ával. Ö azt kívánja kimondatni, hogy azon esetben, ha azon a 3—5 évi határidőn belül nem követett el a tettes ujabb bűncselekményt, akkor az ítélet tekintessék semmisnek. Ha az ítélet semmisnek tekintetik, a dolog természte szerint annak az a következése, hogy nincsen az Ítéletnek egyetlenegy oly része sem, a mely bármely vonatkozásában fennállott volna vagy fennállana, a melynek jogi következése lett volna. Ámde az 1. §-ban azon álláspontot foglaltuk el, hogy a mellékbüntetés egy részére nem terjed ki a feltételes elitélés. A mellékbüntetésekre nézve nem kötelező az, hogy azok hatálytalannak mondassanak Id ; ha tehát az ítéletnek fennáll az a része, a mely a mellékbüntetésekre vonatkozik, akkor ebből okszerűen az következik, hogy azt az ítéletet semmisnek kimondani nem lehet. Ezt az in díványt jogászi és helyes törvényalkotási szempontból tehát elfogadni nem lehet. Nem osztom Nagy György barátomnak másik álláspontját sem, hogy azt kellene kimondani ebben a szakaszban, hogy ez a három esztendei próbaidő az első bírói ítéletnek a meghozatalától számítson és nem a jogerős ítéletnek a meghozatalától. Ez olyan felfogás, a mely szemben áll minden elfogadott törvénynyel, a melyet statuálnunk teljességgel lehetetlen, mert nem jogerős büntető Ítéletnek következéseit kimondani és megállapítani nem lehet. Nem is látok abban semmi bajt, hogy ha valamivel hosszabb időre terjed ki ezen javulási idő, mert hiszen ugy is a bíró abban a feltételezésben mondja ki az ítélet elengedését, hogy az a tettes megjavul. Ha a három esztendő után egy fél évvel derül ki, hogy nem javult meg, semmiféle veszedelem abban nincsen, sőt ellenkőzleg helyes végrehajtani az Ítéletet. Ezért kérem az eredetinek elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha, szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Elnök : Az előadó ur kivan szólni ? Csizmazia Endre előadó : T. ház ! Nagy György t. képvisel5 urnak indítványa három irányú. Első indítványa az, hogy a jogerőt nem akarná bevárni a próbaidő tekintetében, hanem a próbaidőt már az elsőbiróság ítéletének meghozatalától számítaná. Azt hiszem, ha t. képviselőtársam utánagondolkozik, maga is be fogja látni, hogy ez — bocsánat a kifejezésért — képtelenség. Mert megtörténhetik, hogy az első biróság ítélete felmentő, s abban az esetben, a melyet épen példaképen méltóztatott felhozni, a mikor 5 évig tart az eljárás, a mikor a Cnria öt év múlva hozza meg marasztaló ítéletét, az illetőre nézve a próbaidő már le is telt. Itt tehát azt hiszem, nem szükséges sokat okoskodni, anynyira világos, hogy t. képviselőtársamnak ez az indítványa meg nem állhat. (Helyeslés.) Másik indítványa t. képviselőtársamnak az, hogy tekintessék semmisnek az Ítélet. Ebben a tekintetben helyesen méltóztatott idézni a külföldi gyakorlatot; azonban a közép-álláspontot szintén nagyon helyesen foglalta el a magyar törvényhozás, meit azt kimondani, mikor fentartjuk a magánjogi következményeket, hogy egész teljességében semmis az Ítélet, abból az okból, a melyet Kelemen Samu t. képviselőtársam felhozott, lehetetlenség. S e mellett különbséget akarunk tenni mégis olyan ember között, a ki már biróság előtt állott és elitéltetett valamilyen bűncselekmény miatt és olyan ember között, a ki biróság elé még egyáltalában nem került. Harmadszor pedig az elévülési időnek kedvezménye reá nézve is ép ugy kiterjed, mint bárki másra. T. képviselőtársamnak harmadik indítványa az, hogy a 3. §. máskép szövegeztessék. A 3. és 4. §-t összevetve, láthatjuk, hogy nagyon szerencsés ez a szövegezés, a melyen változtatást eszközölni nem tartanám helyesnek. A 3. §.-ban ugyanis nincsen az mondva, a mit kiméltóztatott olvasni, hogy a mennyiben a bűnvádi eljárás megindittatik, már végre kell hajtani a büntetést, hanem az van mondva, hogy ha valaki ellen a bűnvádi eljárás meg nem indíttatik, akkor nem lehet végrehajtani a büntetést; ha pedig megindittatik: méltóztassék elolvasni a 4. §-t, ott meg vannak állapítva taxatíve az esetek, hogy mit kell a bírónak csinálnia.