Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. 393 tárgyalás. Felkérem Vertán Endre jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat czimét felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ozim változatlanul elfogadtatik. Vertán" Endre jegyző (olvassa az első fejezet czimét és az I. czikk bevezető részét). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslatnak most felolvasott részét elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat most felolvasott része elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %-át). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 1. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az 1. §. változatlanul elfogadtatik. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. §-át). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Vertán Endre jegyző: Nagy György! Nagy György: T. ház ! A törvényjavaslat 2. §-ához egy olyan indítványt terjesztek be, a melynek elfogadása, azt hiszem, semmi akadályba nem ütközik, mert indítványomnak szelleme megegyezik az összes felszólalt képviselőtársaimnak véleményével. Azt indítványozom nevezetesen, hogy a 2. §. első pontjából ez a kifejezés : »vagy börtönbüntetést* hagyassék ki. T. képviselőház! Indítványom tehát oda irányul, hogy a korrekczionalizált vétségekre is terjesztessék ki a feltételes elitélés kedvezménye. Hogyha ez nem vitetnék keresztül, ha indítványomat a képviselőház nem fogadná el, a gyakorlati élet olyan igazságtalanságokat és olyan anomáliákat teremtene, a melyek nem állanának egyáltalában arányban a törvényjavaslatnak azon humánus czélzatával, a melylyel az készíttetett és a melylyel azt a képviselőház tárgyalta. Nevezetesen az előadó ur azt mondotta tegnapi beszédében, a mikor összegezte az elmondott beszédek feletti véleményét, hogy már a bűncselekményeknek tárgyi súlya szorosan figyelembe van véve és a törvényhozás már az 1878 : V. t.-cz. megalkotásakor ügyelt arra, hogy milyen bűncselekményeket büntessen börtönnel, illetőleg fegyházzal, és milyeneket fogházzal, ugy hogy az előadó ur véleménye szerint a korrekczionalizált vétségekre nem terjeszthető ki a feltételes elitélés kedvezménye. Én összeálHtottam egy kollekcziót a büntetőtörvénykönyvből annak illusztrálására, hogy milyen rettenetes ellenmondás van a törvénynek rideg betűje és az életnek gyakorlati felfogása között. Nevezetesen a büntetőtörvénykönyv 473. §-a KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XIX. KÖTET. szerint az a közhivatalnok, a ki hivatalos kötelességének gyakorlása közben valakit tettleg bántalmaz, vétséget követ el, tehát a törvényjavaslat ilyen esetben megengedi, hogy az illető csak feltételesen Ítéltessék el. Ezzel szemben a büntetőtörvénykönyv 165. §-a megállapítja a hatóság elleni erőszak bűntettét, s az az egyén, a ki jogosnak vélt felháborodásában annak a hatósági közegnek csak kezét fogja meg, vagy csak megkísérli megakadályozni valamely rendelet végrehajtásában, az börtönnel büntetendő, s ilyennel szemben a legjobb esetben sincs a biró abban a helyzetben, hogy feltételesen ítélhesse csak el. A büntetőtörvénykönyv 330. §-a esetében elképzelhető az az eset, hogy a férj a csábító lakásába megy, hogy ott tetten érje a házasélet szentségét megtörő hűtlen hitvest. Ebben az esetben, a mikor pedig minden indok megvan a férj ártatlanságának bizonyítására, a férj fellépésének jogosságára, miután korrekczionalizácziónak nincs helye, a feltételes elitélést nem mondhatja ki a biró. Ellenben a törvényjavaslat 43. §-a értelmében az olyannak, a ki tisztességes nőt más részére fajtalanság czéljára megszerez, annak igenis megadhatja a biró azt a kedvezményt, hogy csak feltételesen itéli el. Egy másik esetet is hozok fel a helyzetnek megvilágítására. Ha valakit elitélnek magánosok elleni erőszak bűntettében csupán azért, mert véletlenül egy olyan csoportban volt jelen — a nélkül, hogy a legkisebb tevékenységet kifejtette volna, a nélkül, hogy akarata a legkisebb mértékben is bűncselekmény elkövetésére irányult volna — mondom, ha valakit tisztán egy csoportban való jelenlét miatt elitélnek börtönre, itt a biró nem alkalmazhatj a a feltételes ehtélés kedvezményét; azzal szemben pedig, a ki nyíltan, szemtől-szemben megtámadja embertársát, véresre veri, véresre sebzi, súlyos testisértés vétségét, a büntetőtörvénykönyv 301. §-ába ütköző vétséget követi el, azzal szemben megadhatja a biró azt a kedvezményt, hogy csak feltételesen itéli el. Ott van azután a büntetőtörvénykönyv 254. §-a, a mely a gyermekcsempészetről, a gyermek családi állása ellen elkövetett bűntettről szól. Megtörténhetik, hogy a gyermeknek édes anyja a legfenségesebb érzésből, gyermeke iránti rajongó szeretetből követi el a bűncselekményt, és itt még sincs helye a törvényjavaslat szerint a feltételes elitélésnek. Ott van a büntetőtörvénykönyv 284. §-a, a mely a gyermekülésről szól. Mikor az a megejtett nő közvetlenül a szülés után öli meg gyermekét; a mely esetben a bíróságok rendszerint alkalmazzák a korrekczionalizácziót, még ilyen esetben sem adja meg a törvényjavaslat a feltételes elitélés kedvezményét, hanem igenis megadja a büntetőtörvénykönyv 222. §-a esetén, mikor valaki gonoszul, hitványul embertársát hamis tanuzásra birja reá, a hol tehát az aljas indok nyilvánvaló. Ott a törvényjavaslat megadja a feltételes elitélés kedvezményét, ellenben ott, a hol az anyai szeretet működik, a hol esetleg 50