Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. 383 - - Én nem vagyok abban a helyzetben, melyben Kelemen Samu képviselőtársam van, hogy elfogadja a leányzót, daczára annak, hogy bizonyos redői, ránczai vannak. Én azt hiszem, hogy ezen redők és ránczok mellett csak érdekházasságot lehet kötni, és ezért részemről csak abban az esetben volnék a harmadik olvasásnál hajlandó szavazatommal támogatni ezt a törvényjavaslatot, daczára azon helyes intézkedéseknek, melyeket kétségtelenül tartalmaz, a mennyiben kíhagyatnak a javaslatból azok az intézkedések, a melyeket a közigazgatási bíráskodás szempontjából kifogásoltam. Elnök: Szólásra ki következik? Vertán Endre jegyző; Nagy Emil! Nagy Emil: T. képviselőház ! Nagy örömmel üdvözlöm a büntetőtörvénykönyv novelláját, de őszintén megvallom mindjárt ebben a pillanatban, hogy sokkal jobban szerettem volna, hogy ha a bün-tetőtörvénykönyv részleges novellája helyett az egész büntető törvénykönyv alapvető, teljes revíziójával állanánk szemben. (Helyeslés.) Mert ha figyelemre méltatjuk az előző rendszernek törvényhozási alkotásait, be kell ismernünk, hogy a sok rossz törvény között ez a büntetőtörvénykönyv, a Csemegi-kódex egyike a legrosszabbaknak. (Igaz! Ugy van! egy félő

1

. Ellen-mondások másfelől.) Szerencsétlen törvényhozási alkotásnak tartom minden tekintetben, mert nem gyökerezik annak egyetlen egy fogalma sem a magyar földben, nem sugárzik ki a magyar büntető kódexből sem a magyar gondolkodásnak, sem a magyar tradicziónak egyetlen egy halvány momentuma sem. Nem akarom én magát a kodifikátort vádolni e tekintetben személyes érzelmekkel, hanem igenis vádolom az egész közhangulatot, mely akkortájt a tudományt önczélnak tekintette, és nem azt nézte sohasem, hogy egy ország szükségletei, egy ország nemzeti karaktere, egy ország termelési viszonyai szerint mily törvények kellenek, hanem azt nézte, hogy az a szent tudomány, a mit az európai nagy tudósok kidolgoztak, hogy szól az egyes tételekről, és mikor a törvényeket megcsinálták, negyven esztendőn keresztül sohasem azt nézték, hogy mit kivan a nemzet sajátos természete, mit kivannak sajátos viszonyai, hanem megnézték Beccariát, és nem tudom, hány, más tudóst, .... Pető Sándor: Ma is tanulhatunk azonban attól! Elnök : Ne méltóztassék zavarni a szónokot! Nagy Emil." . . . ós csakis tudományos szempontok alapján döntötték el ezeket a kérdéseket, pedig a tudomány világánál nemzeti sajátságaink szerint kellett volna eljárni. Nézetem szerint a tudomány sohase lehet önczél; a tudomány csak eszköz, hogy egy országnak legsajátosabb viszonyai szerint a törvényeknek megfelelő tervét megalkothassuk, de ismétlem, a tudományt mint ezélt nem fogadom el- Már pedig a Osemegi-féle kódexnél a tudományos szempont úgyszólván czél volt, a magyar nemzet specziális sajátságait jaedig a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta. (Mozgás.) Én igazi tudomány alatt azt értem, a mely a nemzeti sajátságok alapján jár el, a mely a maga gyökereit a nemzet sajátságaiba bocsátja bele. Ha megméltóztatnak nézni ezen büntető kódexnek alapfogalmait, akkor megméltóztatnak látni elsősorban, hogy átvonul rajta egynéhány igazán jellegzetes sajátosság. Az első például az a túlságos kalmár-felfogás, a mely szerint az erkölcsi javakat alig védi ez a törvény, ellenben a Wertheim-kasszákat. . . Visontai Soma: Ezt már még sem lehet mondani a Csemegi-kódexről! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Visontai Soma: Ezt már még sem lehet mondani! Elnök: Visontai képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Nagy Emil: Bocsánatot kérek, Visontai képviselő urnak meg lehet a maga politikai felfogása, de én az enyémből nem engedek .... Bródy Ernő : Ez nem politika! (Zaj.) . Elnök: Bródy kéjwiselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. (Zaj.) Bródy Ernő : (Közbeszól de szavai nem érthetők). Elnök: Bródy képviselő urat rendreutasítom ! Nagy Emil: ... és ha fejtegetéseim sorá,n sem Visontai Soma, sem Bródy Ernő képviselőtársam észjárásával nem találkozom: ez, megengedem, beszédem értékét le fogja szállítani, de nem fog engem megtántoritani soha azoknak hirdetésében, a miket helyeseknek és jóknak tartok. (Helyeslés.) Eleget fejtegették mostanában, eleget foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a becsület Magyarországon egyáltalában nincsen megvédelmezve. Ha nekem ellopják pár forintomat és ha az én Wertheim-kasszámat — de t. barátom ne értsen félre, nekem is van Wertheim- kasszám, ezzel czélzást nem akartam tenni semmi irányban sem — ha az én Wertheim-kasszámat feltöri valaki és abból pár forintot ellop, akkor nekem fegyházas elégtétel áll rendelkezésemre, mig, ha becsületemet rabolják el, a mely nélkül élni sem lehet . . . (Ugy van! Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Simonyi-Semadam Sándor: Ugy van! Teljesen igaza van! Nagy Emil . . . akkor még fogházbüntetésnek sincsen lehetősége, ha csak nem sajtó utján történik az. Szóval, a legcsunyább becsületsértés is egyedül csak pénzbirsággal büntettetik. Nagy Sándor: Reformálni kell! Nagy Emil: Azután átvonul az egész törvényen az ingó tőkének túlságos védelme az in-