Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. 381 ellenkezik a közérdekkel az, hogy a mellékbüntetések súlyos következményei vele szemben mellőztessenek ? Ha, t. ház, a humanitás, az okosság, a szeretet eszméje nyer kifejezést a törvényjavaslatban — a minthogy az nyer kifejezést, — akkor nem szabad módot adni arra, bogy akit a bűntetőtörvénykönyv a cselekményért, amelyet elkövetett, nem üldöz, azzal szemben a büntetés erkölcsi hatását mégis éreztessük. Ez, t. ház, a büntetés azon részének elengedése lenne, a mely nem fáj, és azon részének végrehajtása, a mely őt jobban, érzékenyebben és mélyebben érinti, mint a csekélyebb pénzbüntetés. ügy vélem, t. ház,, hogy a bíróságot nem szabad elzárni attól, hogy ilyen esetben arra az álláspontra helyezkedjék, hogy a mellékbüntetést elengedhesse. (Helyeslés a baloldalon.) Ugy tudom, hogy az igazságügyminiszter ur vezetése alatt foglalkoznak a rehabilitáczió ügyével, s a rehabiltáczióról szóló törvényjavaslat benyújtása alkalmával még egy lépései tovább fogunk menni, mert az tulajdonképen betetó'zője lesz ennek a javaslatnak. Abban lei fogjuk mondani, hogy még azon esetben is, ha az illető kitöltötte büntetését, a mennyiben hivatalvesztésre, vagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztésére is lett volna iiélve, bizonyos idő múlva visszanyerheti a társadalomban elfoglalt helyzetét, a társadalomnak bizonyos idő múlva meg kell feledkezni arról, hogy az az ember bűncselekményt követett el; a feledés fátyolát kell arra borítani, ha javulásának jelét adja. Rehablitáczió esetén ki lesz mondva, t. ház, hogy ugy tekintetik az elitélés, mintha meg sem történt volna, a mint ezt a franczia vagy a belga indokolásban is olvashatjuk. Már most, t. ház, ha odáig fogunk elmenni, hogy ugy tekintjük azt az embert, mintha bűncselekményt nem követett volna el soha, nincs indok arra, hogy ennyire korlátozzuk most a büntetés felfüggesztésének a lehetőségét. (Helyeslés a baloldalon.) Áttérek most, t. h büntető-novellának azon részére, a melyet igazán magasztosnak, igazán gyönyörűnek tartok és ez az, a mely a fiatalkoruakra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Itt nemcsak humanizmus gondolata és érzése az, a mely a törvényhozót irányítja. Itt az érző és gondolkodó ember maga előtt látja a gyermeket, a kit sokszor a szélvihar, mint a falevelet, felkap, magával visz, sárban-jjorban, erkölcsi pocsolyában megforgatja, nincs része az anyai szeretetben, az iskolát nem ismeri,. a templomot kerüli, és kikerül az életbe jóformán úgy, hogy meg se tudja különböztetni a jót a rossztól. Ennek a gyermeknek a társadalom nem megy a segítségére, hanem, ha botlást követett el, akkor jön a társadalom a maga kegyetlenségével, szigorával, a kiskorú gyermeket a fogházba vi-zik, és a mikor azután a bűncselekményeknek ebből az akadémiájából kikerül, nem rossz gyermek többé, hanem gonosztevő, a ki fellázad a társadalom ellen, a mely vele csak akkor foglalkozott, a mikor kegyetlenségét éreztette vele. Ebben a tekintetben nagyon szép a törvényhozásnak ez a kezdeményezése, és én hiszem és remélem, hogy ezen kezdeményezés a társadalomra is kellő hatással lesz. Nagy Dezső t. képviselőtársam felemlítette a gyermekvédelem intézményét. Kétségtelenül szépen fejlődött ez az intézmény, de magából a parlamentből kell kiindulnia annak a felhívásnak, hogy a társadalom ezen irányú munkásságát minden oldalról támogatni kell, nemcsak a humanizmus szempontjából, nemcsak azért, mert gyönyörűség lehet minden érző és gondolkodó emberre nézve, ha egy gyermeket megment a végromlástól, hanem az okosság szemjiontjából is, mert vagyont szerzünk a megmentett gyermekekkel, a megmentett munkaerővel a társadalom számára. A mikor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, látni fogjuk hogy az által preventív intézkedések mennek át az életbe, mert hiszen a ki a bűncselekmény ismétlésétől visszatartatik, az preventív intézkedésnek élvezi az előnyét. Ha azután látni fogjuk t. ház, hogy ezen törvény folytán a kriminalitás csökken, ha látni fogjuk, hogy olyan emberek, a kik különben elvesztek volna, boldogan és munkás kedvvel térnek vissza a családi életbe, ha látni fogjuk, hogy száz és százezer gyermek esisztencziáját mentettük meg ezen törvény alapján a magyar társadalom részére, akkor örömmel fogok visszagondolni arra, hogy szavazatommal, a törvényjavaslat elfogadása által ezt a munkát én is elősegítettem. A szeretet nevében készült ez a törvény, a szeretet nevében fogadom azt általánosságban el. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Dudits Endre jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! Nem szenved kétséget, hogy az ilyen természetű törvényjavaslatot nem politikai szempontból kell elbírálni; nem szenved kétséget az sem, hogy a törvényjavaslat sok helyes és értékes intézkedést foglal magában. Helyesek mindenekelőtt a lopásra vonatkozó intézkedései, helyesek továbbá a kerítésre vonatkozó intézkedései, azonban nem áltatom magam azzal a reménységgel, hogy a büntetőtörvénykönyv ilyen kibővítése által a prostitucziónak elejét vehetjük. Hiszen tudvalevő dolog, már az ó-korból is ismeretes az a mondás, hogy a legnagyobb kerítő a nyomor, a szegénység; már pedig a szegénységgel és a nyomorral szemben a büntetőjog módosításával védekezni nem lehet. Nem terjeszkedem ki azon gazdasági és szocziális