Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés 1908 jtmius 2-án, kedden. 375 társadalom egyik fekélyének alapját képezik. Hogy e tekintetben mennyire előre vagyunk, mutatja az az eset, hogy a mikor 1900-ban Budapesten az országos nemzetközi gyermekvédő kongresszus megtartatott, Zuckermann tanár, a bires prágai professzor, a ki a gyermekvédelem­nek első barczosa, szintén felszólalt, és nekünk j)éldakép Angliát állította oda, a midőn azt mondotta, hogy Anglia e tekintetben teljesség­gel előljár, és mint nagy dolgot emiitette fel, hogy Angolországban az elhagyott gyermekek menhelyén 40.000 gyermeket tartanak. Nálunk 38.500-at tartanak, és a gyermekvédelemnek őshazájában, Angliában csak 1500-zal többet. És felhívom a figyelmet arra, hogy legújabban egy osztrák szakember a lehető legnagyobb ha­tározottsággal mutatott reá, hogy Ausztriában ebben a tekintetben milyen rendezetlenek az állapotok. O rámutatott Anglia példájára, azt tessék megnézni. Persze, a jó szomszéd, az osztrák, Angliába megy, de a Lajtán túl nem megy, hogy megnézze, hogy milyen kultúrintézményeink van­nak nekünk ezen téren. Az osztrákok csak akkor tekintenek hozzánk át, ha ócsárolni, becsmérelni kell bennünket, de ha oly dologról van szó, a mi náluk nincs meg, a miben tanul­hatnának tőlünk, akkor mindig ignorálni szok­tak bennünket. Ha ők ezt teszik is, mi magun­kat ne ignoráljuk, ne becsméreljük, hanem a hdyett, hogy kimennénk és a külföldre hivatkoz­nánk, maradjunk itt benn, nézzük meg, hogy itt mi van, és a mi van, azt becsüljük meg. T. ház! Fel kell említenem azt, hogy a gyermekvédelem őshazájában, Angliában igenis a társadalom az állammal kész közreműködni a gyermekvédelem terén. Hát, t. ház, csak Angliában van ez ? Méltóztassék megnézni, hogy éjacn a legújabb időben nálunk e tekintetben milyen hatalmas és erős mozgalom indult meg, és méltóztassék megnézni, hogy milyen óriási érdeklődés támadt fel a társadalomban ezen kérdés iránt. Teljes tisztelettel legyen itt a törvényhozó testületben felemlítve gr. Gyulay Lipótnak, kiváló mágnásunknak hazafias érdeme a gyermekvédelem terén. (Élénk éljenzés.) Az ő fáradhatatlan buzgalma, agitácziója ma odáig ment, hogy nemcsak százezreket tud gyűjteni, hanem ezt a dolgot, ezt a nagy, hatalmas ügyet beviszi a nagyközönség lelkébe és ott az érdek­lődést az iránt a lehető legnagyobb mértékben fel tudja kelteni. (Igaz! Ugy van f J Hát akkor, a mikor a társadalom terén is ilyen mozgalma­kat látunk, a mikor látjuk, hogy az állam mit tesz a maga részéről, a mikor látjuk, hogy az állam és társadalom mily hatalmasan fog egy­mással kezet, hogy Magyarország ezen egyik legfontosabb kulturális ügyét, a gyermekvédel­met fejleszsze, a mikor látjuk, hogy a jövő nem­zedéknek helyes irányban való fejlődését, a bűn­nek már gyökerében való kiirtását milyen hatalmas lépéssel viszik előre; akkor nincs okunk ebben a tekintetben a múltra szégyenkezve visszatekin­teni és nincs jogunk azt mondani, hogy az elő­feltételek nincsenek meg". Mert igenis megvan­nak, s ezen törvényjavaslat által csak egy lépés történik azoknak tökéletesbitésére és teljes ki­fejlesztésére. T. képviselőház! Még egy dologra kell fel­hívnom a figyelmet ugyancsak ennek kapcsán, a mi rendkivül érdekes dolog, és a mit már ezen vita alatt érintettek, nevezetesen az, hogy annak idején, mikor a gyermekvédelem Angliá­ban fejlődni kezdett, és a mikor megalajfitották ezeket az Industrial School-okat, ipari iskolákat és a javitóintézetfélóket, Reformátor} 7 Schools, a melyekbe náluk szintén a fokozottabb erkölcsi megóvás alá kerülő fiatalok kerülnek, azt talál­ták, hogy ez nem felel meg a kitűzött czélnak, hanem bizonyos fokozatokat kell felállítani, neve­zetesen osztályozni kell a gyermekeket a szerint, a mint nagyobb vagy kisebb bennük az erkölcsi romlottság, tigy, hogy ebben a tekintetben ma már nem maradnak meg a gyermekmenhelyek azon két típusa mellett, a melyet emiitettem, hanem ezen két típus között egy egész skálája fejlődött ki a különböző típusú gyermekmen­helyeknek, úgyszólván — hogy ezen kifejezéssel éljek — differencziálócltak ahhoz képest, a mint a fiatalkoriiaknál kevesebb vagy nagyobb rom­lottságot tapasztaltak. Ennek természetes oka és egyszersmind czélja az volt, hogy ez által a gyermekek kellő módon osztáh r oztatván, ugy történjék a dolog, hogy lehetőleg az erkölcsi fejlettség egyforma fokán álló gyermekek egy-egy intézetbe kerül­jenek és fokozatosan, a mint kisebb vagy na­gyobb az erkölcsi romlottság, csoportonkint egy­forma elbánás alá essenek, hogy a nagyobb rom­lottsággal bíró gyermekek maguk között a kisebb romlottságuakat meg ne ronthassák. Ilyen dif­ferencziálódás lépett életbe az angol intézmé­nyekben. Hát érdekes dolog az, hogy nálunk, a hol a fiatalkorú bűnösökre nézve csak most hozatik intézkedés, a mely Angliában már előbb megtörtént, nálunk ez az intézkedés, a gyermek­menhelyek intézményének ez a differencziálása is már készen várja tulajdonképen a büntető törvénykönyv novellájának törvénynyé válását. A dolog ugy áll, hogy ma pl. a gyermek­liga állit fel szintén ily intézeteket. Ilyen van, ha jól tudom, Rákoskeresztúron, továbbá Sze­geden és Kőbányán, a mely intézetek már nem az egyszerű züllésben levő gyermekek, ele a zül­lésnek bizonyos bűncselekményben nyomát mu­tató gyermekek számára is léteznek. Hock János: Már lányok számára is léte­sítenek. Nagy Dezső: Az utóbbiaknál is meg kell különböztetni azokat, a melyeknél csak a züllés első foka forog fenn, és fölállítanak a gyermek­menhelyek intézeteket oly gyermekek számára is, a kik már előhaladóttabb fokú romlás stá-

Next

/
Thumbnails
Contents