Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

354 336. országos ülés 1908 június i-én, hétfőn. mindezek meg kell hogy győzzenek mindenkit arról, hogy az állam szuverenitásának nagyobb tel­jességével kell kiépítenünk intézményeinket és rendről rendre mindig tovább kell haladnunk abban az irányban, hogy a mit az akkori viszonyokhoz mérten szűkítve és korlátozva hoztak létre, azt a nemzeti szellemnek megfelelően tovább építsük és szabadabb szellemben, nemzeti hatalommal megtöltve vigyük keresztül. Azért mi azon reményt tápláljuk, hogy találkozni fogunk ez irányban és egy közös czélban fogunk megállapodni, a mely közelebb visz bennünket mindezek eléréséhez. De méltóztassék elhinni, hogy ha ennek a lehe­tősége megvan, a mint hiszem, hogy megvan, akkor méltóztassék ahhoz hozzájárulni, akkor hazafias szívvel akarjuk valamennyien, hogy ez a megállapodás minél előbb létrejöjjön, (Helyeslés balfelől.) hogy ez a bizonytalanság, ez a szomorú és kétségbeejtő helyzet, a mely az egész nemzetet depraválja és kétséggel tölti el, megszűnjék és erőnket aztán a nemzet javára fokozott mérték­ben használhassuk ki. (Elénk helyeslés.) Ezek után ismételem, hogy a honvédtiszti fizetések felemelését a magam részéről teljes mér­tékben helyeslem és ahhoz hozzájárulok, de na­gyon kérem, hogy ha a lehetőség megvan : addig, míg a közös hadsereg tisztikara fizetésének kérdése alkotmányos elintézés alá kerül, akármi­lyen formában, lehetőleg a nemzeti lélek iritáczió­jának ez az anyaga távolittassék el közéletünkből. (Élénk helyeslés.) Megnyugvás szálljon leikeinkbe, hogy eredményekkel és sikerekkel felfegyverkezve megyünk e küzdelemben előre és hogy nem egy nagy csalódás következik be (Igaz! Ugy van!) és nem kétségbeesés hangja fogja megint feldúlni sorainkat, (Igaz ! ügy van !) a mikor azután me­hetünk ismét szanaszét újra 30 évig gördíteni fel­felé azt a követ, a függetlenség kövét, mely hogyha legurul, uj erők, uj karok fogják felragadni ismét, azok, a kiket a nemzet bizalma emel fel. E szempontból a szakasz intézkedéseit elfo­gadom. (Hosszantartó éljenzés és taps. A szónoJcot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskazást. Szólásra ki következik ? Dlldits Endre jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! (Foly­tonos zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Csendet kérek. Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Pártom részéről kijelentem, hogy a tételt elfogadom. Holló Lajos t. barátom felszólalása nagy örömmel töl­tött el. bennünket, mert ebben dokumentálását látjuk annak, hogy a 48-as párt a koaliczióban elvállalt kötelezettségeinek nívóján áll és tisztá­ban van azzal, hogy mikor a koalicziót megalkot­tuk, olyan kötelezettséget vállaltunk mindannyian együttvéve, ők is velünk, a mely kötelezettségek alól semmiféle népszerű és hangzatos frázisok czime alatt kibújni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Én nem hiszem, hogy akadt volna valaki, a ki a koaliczió programmjával megválasztatta magát, a ki kijelentette volna a választói előtt, hogy ő azonban a honvédtisztek fizetésének fel­emelését nem fogja megszavazni. . . Gaal Gaszton : A katonai kérdések kikapcsol­tattak ; ez volt a programmban! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: ... hogy saját vé­reit hagyja cserben, hogy hadseregünket, illetőleg a hadsereg azon részét, a mely feltétlenül magyar, kevesebbel fogja dotálni, mint a másikat. Szatmári Mór : Nem beszéltünk katonai kér­désekről. Gaal Gaszton : Ez a kérdés nyakának a ki­tekerése ! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Ha Gaal Gaszton t. képviselőtársam azt mondotta a választói előtt, akkor majd le fog számolni a választóival, meg vagyok róla győződve ; de nem hiszem, hogy akadt volna még valaki Gaal Gaszton képviselő úron kivül, a ki a választói előtt így nyilatkozott volna. Gaal Gaszton : Egy sem mondotta azt, hogy felemelik a tisztek fizetését! Simonyi-Semadam Sándor: De azt sem mon­dotta, nem is mondhatta, hogy nem fogja felemelni, mert ez a kérdés nem volt aktuális. (Folytonos za 1 ). Elnök csenget.) T. ház! Ha a kérdést ilyeténképen állítjuk oda, akkor mindig felmerülhet minden uj törvény­javaslatnál, a melyről a programmban, vagy a programmbeszédben szó nem volt, az, hogy ezt nem mondottuk. A kik kormányt vállaltak, köte­lezték magukat arra, hogy minden kormányzati szükségletről gondoskodnak. (Helyeslés a jobbol­dalon. Mozgás balfelől.) Kikapcsoltuk azt, a mit expressis verbis kikapcsoltunk, semmi mást nem lehet belemagyarázni ebbe a kikapcsolásba. Nevet­séges dolog elmenni, vállalni kormányt, vállalni­kötelezettséget és megígérni a nemzetnek, hogy megcsinálunk mindent; nemzeti irányban, és a legelső nemzeti szükségletnél — mert bocsánatot' kérek, a honvédségről nem lehet azt mondani, hogy nem magyar hadsereg — azt mondani, hogy megtagadjuk a honvédtisztek fizetésének feleme­lését ! (Zaj.) Igen t. képviselőtársaim ott fent ä hegyen, Nagy György és társai a koaliczió programmjával jöttek be és a koaliczió programmjával válasz­tatták meg magukat és most megtalálják azt az irányzatot künn a leselkedők közt, kik a koalicziót" meg akarják bontani, a kik feltalálják azt az irány­zatot Ausztriában a koalicziót felrobbantani aka­rók közt és ezeknek segélyül siet. Mikor megválasz-" tották önöket, azt sem Ígérték meg semmi esetre sem a népnek, hogy azonban mi leszünk az elsők,-' a kik meg fogják bontani a koalicziót és pedig j oly czimen, a. melyhez önöknek sem az akkori

Next

/
Thumbnails
Contents