Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfon. 345 a házbérvallomások igenis megfelelnek a valóságnak és csak nagyon elvétve fordul elő az, hogy a háztulajdonos összejátszanék a lakókkal, hogy igy valótlan vallomásokat kérjenek és adjanak be. Nem merném azt a bizonyítványt egy városnak sem kiáüitani. hogy nem fogadhatom el az ottani vallomásokat alapul azért, mert a visszaélések olyan mérvet öltöttek, hogy azokat a vallomásokat alapul venni nem lehet. De méltóztassék a törvényben foglalt dispozicziókat is figyelembe venni. Először is benn van a törvényben az, hogy annak a lakásnak alkalmasnak kell lennie, a miben már bennfoglaltatik az is, hogy egy külvárosi lakás tisztviselői, katonai lakásnak nem alkalmas és hogy ilyen alárendelt lakást nem is fogunk alapul venni, mert ez erre nem alkalmas, hanem az erre alkalmas lakások bérének méltányos átlaga fog alapiü vétetni. Egyébként méltóztatik tudni, hogy itt bennfoglaltatik az, hogy a keresztülvitelnél a beadott vallomások vétetnek alapul, tehát még most is módjukban van az illetőknek utána nézni, hogy jó vallomásokat adtak-e be és bármikor módjukban áll konstatálni azt, hogy a vallomás nem valódi. Méltóztassék elhinni, hogy ha ez a nemvalódiság konstatálva lesz, akkor a valódi házbért fogjuk alapul venni. Abban nyugodjék meg a t. képviselő ur, hogy annyira nem mehetünk, hogy egy kerületnek legdrágább lakbéreit vehetnők alapul. (Helyeslés.) Hiszen akkor minden városra nézve ezt az eljárást kellene követni és e tekintetben a fővárosban vannak a legnagyobb aránytalanságok. Itt a feladat csakis az lehet, hogy a valódi lakbérnek megfelelőleg méltányos alapon állapitsuk meg a lakbért, hogy el legyen érve az a czél, hogy azért a lakbérért, a melyet a tisztviselő kap, megfelelőleg lakást is tudjon kapni. (Helyeslés.) A mi Vizy Ferencz t. képviselőtársamnak azt a kivánatát illeti, hogy a néptanitókra is terjeszszem ki e kérdésben figyelmemet : bocsánatot kérek, a néptanitók illetményeit a múlt évben szabályoztuk, részben a folyó évben szabályozzuk ; ez a szabályozás még nincs is végrehajtva, ne méltóztassék tehát megint ujabb igényekkel előállani most, a midőn úgyis igazán jelentékeny áldozatot hozunk a néptanitók helyzetének javítására. Akkor, a midőn ezen áldozatokat a maguk egészében még meg se hoztuk, és ez az intézkedés még végrehajtva sincs, ne méltóztassék ujabb követelésekkel előállani, annyival kevésbbé, mert hiszen a néptanítók helyzetének javítása kérdésében nem pusztán az államról van szó és nagyon jól tudja a t. képviselő ur, hogyha az állam megad valamit e tekintetben, az visszahatással van az iskolafentartókra is. (Helyeslés.) Méltóztassék elhinni, hogy nem a tanügy érdekeit mozdítja elő, hanem a tanügy nagy ártalmára cselekszik ki túlzott követelésekkel akarja a tanügyi személyzet helyzetét javítani. (Helyeslés.) Az ilyen kérdéseket nem lehet tisztán az állam tetszése szerint megítélni, hanem tekintetbe kell KÉPVH. NAPLÓ, 1906—1911. XIX. KÖTET. venni az összes iskolaientartók helyzetét, erejét és képességét, s óvakodni kell még be nem fejezett dolgok közepett újból fokozni az ilyen kiadásokat, akkor, a midőn meg se tudjuk Ítélni, hogy visszahatásaikban nem lennének-e károsak arra nézve és akkor, midőn csak rövid idő előtt oly jelentékeny áldozatokat hoztunk azon ügy érdekében. (Elénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 7. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház a 7. §-t elfogadta. Következik a 8. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 8. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Van-e valaki szólásra feljegyezve ? Vertán Endre jegyző: Nagy György ! Nagy György : T. képviselőház ! (Halljuk !) A honvédelmi tárcza költségvetésének tárgyalásakor, május 25-én hosszasan, részletesen és kimerítően foglalkoztam azokkal az etikai és politikai okokkal, a melyek a tiszti fizetések felemelése ellen szólnak. Epén azért, mert ott teljes részletességgel foglalkoztam ezzel a kérdéssel, most, midőn az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat 8. §-ához kívánok szólni, már csak röviden összegezem erre vonatkozó észrevételeimet. Egy dologban mindnyájan megegyezhetünk, abban t. i., hogy a paktum szerint, vagy legalább is a paktumnak a nemzet tudomására hozott része szerint ennek a képviselőháznak a tiszti fizetések emelésére nincs etikai jogosultsága. (Helyeslés halfelöl.) Hogy azután valakinek milyen az etikai érzéke ; hogy valaki mennyire tartja kötelezőnek a népnek adott Ígéretének beváltását, ezen kérdés felett nem disputálok; ezt kinek-kinek saját becsületérzésére bízom. A miniszterelnök ur a paktum szó magyarázása tekintetében a lehető legkényelmesebb helyzetben van. Egyszer határozottan kijelentette a miniszterelnök ur, hogy a paktum megkötésében nem vett részt; hogy mi történt a paktum megkötésénél, azt nem tudja ; hogy mi foglaltatik benne, arról tudomása nincsen. Ö ahhoz ragaszkodik, a mit a kormány programmjaként előterjesztett, ő azoknak az Ígéreteknek a beváltását tartja kormányzati feladatának, a melyekről az előterjesztett kormányprogrammban megemlékezett. Én a miniszterelnök úrtól hallottam, — azt hiszem, nem fog megczáfolni — hogy egyszer megnyilatkozott, hogy paktum nincsen. Ezzel szemben a szombati ülésén a háznak a ministerelnök ur maga is a paktumra, megegyezésre hivatkozott, de itt is nagy diplomatái okosságánál fogva, mely minden tettében jellemzi a miniszterelnök urat, igyekezett rögtön utat nyitni, mert hozzátette : »helyesebben mondva, azon programm szerint, a melyet a kormány terjesztett a ház elé.« Tehát szombati nyilatkozatában is elárulta, a mit azelőtt 44