Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

äSÖ 335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. tüntette fel Farkasházy t. képviselőtársam, mintha az egész kinövésekben burjánoznék. Hát én nem szoktam korábbi rendszerekkel foglalkozni, mert a magam munkájából szeretek megélni (Élénk helyeslés.) és nem korábbi emberek hibáztatásából. Én csak a jelenre hivatkozom. Egyről biztosithatom a t. képviselő urat és ez az, hogy én bizonyos tekintetben, a mennyiben t. i. felvilágosításokat szolgáltat, szeretem is a protekcziót. Igen sokszor nagyobb megnyugvással alkalmazok valakit, ha okmányain és a hivatalos adatokon kivül még egyes képviselők is megerősítenek abban, hogy az illető arra való ember. Ennek a protekcziónak szivesen engedek tért, mert ez a helyes adminisztrácziónak egyik segédeszköze. De bármennyire szeretik is hangoztatni ujabban a protekcziót, egyet a t. ház előtt kénytelen vagyok konstatálni, hogy t. i. olyan protekczióval, a mely privát érdekeket vagy haszonlesést kivánna érvényre juttatni, én eddig nem találkoztam, hanem találkoztam olyannal, a mely felvilágosítással, megnyugtatással szolgál és a melynek, ha ebben a körben érvényesül, én, bármely oldalról jöjjön, szivesen teszek eleget. (Elénk helyeslés.) De Farkasházy t. képviselő urnak tartozom itt még egy válaszszák A képviselő ur ugy tünteti fel a dolgot, mintha az ő protekcziója nem sokat használna. Ebben nem akarok ellenmondani, (Derültség.) csak azt jegyzem meg, hogy nem differálok a protekcziókban. A képviselő ur szememre hányta, hogy szólt a választókerületében előforduló adóbehajtási visszaélések ellen és a pénzügyminisztérium semmit sem tett e tekintetben. Farkasházy Zsigmond : Ezt nem mondottam ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Aktacsomót hoztam magammal. Tizennyolcz akta van benne. Ha szives figyelmére méltatja a képviselő ur, láthatja, hogy a tizennyolcz akta közül tizenkettő ma-val van jelezve. Mikor a képviselő ur elpanaszolta, hogy az adóbehajtások körül atroczitások fordulnak elő, nemcsak hogy azonnal vizsgálatot indítottam, hanem két megbízottat a helyszínére is elküldöttem. (Elérik helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : De nincsen eredmény ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Erre is megadom a választ. A mennyiben a panaszok jogosultak voltak, volt eredmény, de a panaszok azon részében, a melyben a t. képviselő ur előadása és panasza épen olyan túlzott volt, a milyen túlzottak a közállapotok feletti megbirálásai, nagyon természetes, hogy eredmény nem lehetett. (Derültség.) Csak ezt tartottam szükségesnek megmondani. Vlád képviselő ur szemünkre hányja, hogy a választói reformmal még most sem vagyunk készen. Már sokszor találkoztam ezzel a váddal. A kik ugy képzelték azt a választói reformot, hogy hamarjában behozunk egy általános választói jogot és akkor azután az ő képzeletük szerint az általuk képviselt pártok és tendencziák uralkodó többségre jutnak és bennünket innen hamarjában elsodornak, azok természetesen késlekedéssel vádolnak bennünket. De a kik azon az alapon akarják a választói jogot keresztül vinni, a mely nekünk kardinális elvünk, hogy t. i. a mi államunk nem egy összeverődött, hanem egy ezeréves múlttal biró állam, (Elénk helyeslés.) a mely históriai alapon fejlődött és a mely ezeréves fejlődés eredményét mi koczkára tenni nem engedjük, (Elénk helyeslés.) hanem igenis a politikai jogosultak körében egyképen felemelünk mindenkit, de nem ugy, hogy a korábbi politikai jogosultak megsemmisíttessenek és megsemmisíttessenek ezzel ezen nemzetnek és államnak tradicziói, (Elénk helyeslés.) azok a választói reformot nem olyan munkának fogják tekinteni, a melyet máról holnapra meg lehet csinálni. Másodszor ép ezen históriai fejlődésből és ezen alapból, a melyet históriai alapon fogadunk el, következik, hogy mi tiszteletben kívánjuk tartani az egyes nemzetiségeknek igényeit, de feltétlenül meg fogjuk óvni ezen államnak magyar nemzeti jellegét. (Éljenzés és taps.) Ezt a két alaptételt, a melyen megegyezhetünk, fogadják el önök, t. uraim, és fogadják el azon szocziálista urak is, a kik minket mindenféle igaztalan vádakkal illetnek és fel akarják izgatni az országot. Nekünk is az a véleményünk, hogy ilyen nagy kérdéseket megegyezés utján szokás érvényre juttatni. Fogadják csak el a magyar állam ezen kardinális alapigazságait és akkor lehet megegyezés ; a nélkül pedig megegyezés nem lesz, mert semmi esetre sem fogjuk engedni magunkat ugy preczipitáltatni, hogy ne biztos kézzel irányítsuk ezen kérdésnek általunk jelzett irányban való megoldását. (Zajos helyeslés.) Vlád képviselő ur még azt is szemünkre veti, hogy mi egy uralkodó osztály érdekeit képviseljük és akarjuk érvényre juttatni. Általában az »uralkodó osztály« kifejezéssel igen sokszor találkozunk, valamint a klerikális és reakczionárius kifejezésekkel is. Legyünk egy kissé tisztában a kor uralkodó irányával. (Halljuk ! Halljuk !) A mi politikánk a kor uralkodó irányával: a szabad fejlődéssel, a szabadsággal nem jő ellentétbe ; hanem igenis a kor uralkodó irányában is van egy átalakulás. A mig a liberalizmus a személyek egyenjogúságára alapította vagy kívánta alapítani a pohtikát és a közéletet, addig a mai ujabb áramlat, a melyet nevezzünk bár szocziálizmusnak, a személyek mellett egyúttal az erőtényezők helyes sulybahozását is behozta a közéletbe és az erőknek ezen egyensúlyba hozatala czimén vette fel, sokak által túlzásba vive, a szegények, erőtlenek, kisebb erejűek védelmét. Ezt a tételt mi is elismerj ük ; és midőn ezen tételt akarj uk a liberalizmus mellett érvényesíteni, akkor ellentétbe juthatunk — látszólag — magával a liberalizmussal, s akkor neveznek minket bár kon zervativeknek, de legyenek niegg}

r

őződve a t. képviselő urak : azon ideákat, melyeket a fejlődő kor méhében megérlelt, hátráltatni nem fogjuk. Ezek az ideák, akár ellenük szegül valaki, akár nem, érvényesülni fognak és érvénye-