Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 május 30-án, szombaton. 323 melyekkel a t. kormány azt a látszatot kívánta elterjeszteni, hogy nemzeti vívmányok érettek el, csakhogy azoknak inaugurálása és nyilvánosságra hozatala az osztrákokra való tekintettel későbbre halasztatik, — ezeket semmivé tette Beek báró osztrák miniszterelnök ur igen őszinte és becsületes, de ránk nézve valósággal lesújtó nyilatkozata, melyet tegnapelőtt a költségvetési bizottságban tett. Azt mondja az osztrák miniszterelnök: (olvassa): »Ich erkläre aber aufrichtig, dass von irgend welchen . . .« (Felkiáltások : Magyarul! Zaj.) Ez a német felolvasás kellemetlen t. képviselőtársamnak, pedig t. képviselőtársam is azon elégedetlenek egyike, a kik ezt a szappant nem óhajtják megenni. Sajnálom, hogy ilyenekkel vagyok kénytelen traktálni, de ez az igazságnak megfelel és ez is beletartozik érvelésembe. Hiszen bizalmatlanságomat akarom megindokolni, és bizalmatlanságom indokolásához tartozik t. ház, az is, hogy rámutassak azon eszközökre, amelyeket a többség kapaczitálására a t. kormány felhasznált. Zakariás János: Német felolvasás nem kell! Farkasházy Zsigmond : Ez a német felolvasás megint olyan hajszál, amely nem tetszik a kefén. (Folytonos zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond (olvassa): »Ich erkläre aber aufrichtig, dass von irgendwelchen Zugeständnissen . . .« Zakariás János : Ausztriában nem olvasnak magyarul. Kern is értenék! Farkasházy Zsigmond (olvassa) :»... namentlich von Zugeständnissen nationaler Natúr...« Kmeiy Károly : Mit üti az orrát bele Beck! Farkasházy Zsigmond: Ne tőlem tessék ezt kérdezni, hanem a miniszterelnök úrtól (Olvassa): » . . . nicht die Bedé war. Es ist nicht das leiseste Zugeständniss gemacht worden.« Zakariás János: Magyarul! Farkasházy Zsigmond : Kész vagyok magyarul is elmondani. (Zaj. Olvassa): »Kijelentem azonban határozottan — mondja az osztrák miniszterelnök — hogy bármi néven nevezendő konczesszió, különösen pedig nemzeti természetű konczesszióról nem volt szó. Markos Gyula : Nem Becktől várjuk mi. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond (olvassa): A leghalványabb konczesszió sem tétetett. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hát engedelmet kérek, azokat a sejtetéseket azokat a czélzásokat, amelyekkel a t, kormány a többséget kapaczitálta, ennek a kellemetlen propoziciónak — mert hiszen törvényjavaslatnak nem nevezhető, törvényjavaslat a ház előtt e tekintetben nincsen — elfogadására azokat az osztrák miniszterelnök úr semmivé tette a leghatározottabb és legenergikusabb czáfolatával. Már most kérdem a t. többséget; vájjon ezen nyilatkozatok után hajlandó-e felhatalmazást adni a kormánynak arra, hogy ezen törvénytelenül az osztrák- és magyar delegáczió elbírálása alá bocsátott tiszti fizetésemelést még megadhassa és e tekintetben a tárgyalásokat folytathassa? Egy hang (a szélsöbaloldalon): Hajlandók vagyunk! Farkasházy Zsigmond: Hát t. képviselőtársamnak, a ki ilyen készséggel hajlandó a felhatalmazást a kormánynak megadni, ez a szavazata jellemző arra nézve, hogy a t. többség hogyan gondolkozik elveiről, meggyőződéséről, jellemző az egész rezsimre nézve, a mely ebben az országban ma inaugurálva van. Es az én bizalmatlanságomnak, megvallom, nem az eddig elmondottak képezik a legerősebb alapját, hanem az a politikai és parlamenti helyzet és állapot, a melyet ez a t kormány inaugurált. Olvastuk Kossuth Ferencz pártvezér és miniszter ur levelét, a melyet elvándorolt elvtársaihoz intézett, s a melyben olyan parlamenti és politikai terminusok foglaltatnak, a metyeket ha külföldi ember elolvassa, eltátja a száját. Ott szemrehányásokat tesznek embereknek azért, hogy elveiket többre becsülik vezéreiknél, ott becstelennek — pardon nem becstelennek, mert" ez erős kifejezés — hanem legalább is illojálisnak és inkorrektnek tartanak képviselőket, a kik elvekről, a népnek tett Ígéretekről és meggyőződésről mernek beszélni és azt mondják nekik, hogy a nemzet ideáljával, jövőjével, jövő szükségleteivel a kormány-folytonosság egyezik meg. Hát tessék elképzelni, hogy Tisza István intézte volna ezt a levelet az ő elvtársaihoz, hogy Tisza István figyelmeztette volna elvtársait arra, hogy nem az elvek a fontosak, azokat a hangzatos jelszavakat, hangzatos politikai irányelveket, a melyeket évtizedeken át hirdettek, félre kell dobni, mert azok frázisoknak bizonyultak és térjetek a komoly munka terére, mert én, a vezér ezt követelem; így lehet csak a kormányfolytonosságot biztosítani. Méltóztassék elképzelni, mit szóltak volna erre a t. függetlenségi és 48-as párton, ha Tisza István ilyennel traktálta volna az ország színe előtt az ő hiveit? (Zaj.) Jellemző, hogy ezen a levélen, a mely azt hiszem blamirozza az egész magyar parlamentarizmust, az egész magyar politikai világot a külföld előtt, nem akadt senki, a ki a kormány pártjában megütközött volna. De miért nem tartják a kormánypárt tagjai ezt furcsának? Ez következik abból, a mi itt ebben a parlamentben a nemzeti kormány alatt végbement. Talán túlzásba látszom menni, mikor megállapítom, ele félek, hogy a jövő igazolni fog engem abban, hogy ez a nemzeti kormány a magyar parlamentarizmust devalválta és megsemmisitetíe. Sokszor az elmúlt hosszú házszabályviták idején voltunk bátrak rámutatni arra, hogy talán azok az intézkedések, melyeket a nemzeti kor41*