Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-335

335. országos ülés 1908 m abban a reményben, hogy egyrészt a tisztviselői lakbér rendezése az általam kifejezett óhajok figyelembevételével fog eszközöltetni, másrészt, hogy a szolgálati pragmatikára vonatkozó javaslatot a mélyen t. miniszterelnök ur lehetőleg az őszi ülésszak folyamán beterjeszti és letárgyaltat]a. A javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház ! Mielőtt a törvényjavaslattal foglalkoznám, mielőtt álláspontomat a kormány politikájával szemben kifejteném, mielőtt azon indokokat taglalnám, melyek engem és elvtársaimat bizalmatlanokká tesznek a kormánynyal szemben, kötelességemnek tartom egy pár megjegyzést tenni előttem felszólalt t. képviselő ur beszédére és pedig beszédének azon részére, a mely a tisztviselők fizetésének felemelésével foglalkozik. Erre röviden csak azt jegyzem meg, hogy én nem vagyok ellensége annak, hogy a tisztviselők jól és megfelelően dotáltassanak; azonban sajnálattal kell konstatálnom, hogy ezek az igények oly tulcsigázott mértékben lépnek fel, hogy államháztartásunk egyensúlyát veszélyeztetni alkalmasak, a mennyiben továbbra is ilyen fokozott mértékben érvényesülnek. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Én a fizetési igények fokozott kielégítését különösen azért tekintem veszedelmesnek, mert nálunk nagyon sok a hivatal, mondhatnám kelleténél több. Ha nálunk a fizetést megfelelő mértékben fel kellene emelni, ezen felemelés együtt kellene hogy járjon a tisztviselők létszámának leszállításával, a felesleges hivatalok számának apasztásával. (Helyeslés a középen.) Azon 30 esztendőben, mely a szabadelvűpárt és a Tisza-kormány idejére esik, tapasztalhattuk azt, hogy valahányszor egy nemesi birtok dobra került, valahányszor birtokosok tönkrementek, mindig gondoskodott az állam arról, hogy ezeket állami vagy közigazgatási hivatalba elhelyezze és igy a hivatalok létszámát nem az állami igényekhez szabták, hanem ahhoz, hogy szükség volt-e valakinek elhelyezésére vagy nem. Én azt hiszem, hogy ezzel a politikával végre-valahára szakitani kell, mert államháztartásunk oly helyzetbe jutott, hogy ezen a téren tovább nem mehetünk. Végre-valahára vétót kell kiáltanunk, hogy államunkban e tekintetben is normális és egészséges helyzetet teremtsünk. Áttérek most azon indokokra, a melyek a jelenlegi rezsim-mel szemben táplált bizalmatlanságunkat indokolják. T. képviselőház ! Mindnyájan tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzat átmenetinek alakult, alakult arra a czélra, hogy a demokráczia igényeinek megfelelő választói reformot életbe léptesse, alakult azért, hogy azokat a függő és ellentétes kérdéseket, a melyek közéletünket úgyszólván zavarossá tették, a melyek közéletünknek úgyszólván közbékéjét megzavarták, majd az azutáni parlament által oldassa meg. Sajnálattal konstatáljuk, hogy a kormány a maga részéről nemcsak nem mozdította iájus 30-án, szombaton. 311 elő ennek a reformnak létrejövetelét, hanem minden egyes ténye által azt látszik igazolni, hogy voltaképen ennek az átalakulásnak a kerékkötője épen a kormány. Sajnálattal kell konstatálni azt is, hogy most, két év után sem vagyunk tisztában annak a reformnak alapeszméjével; a reform megalkotására hivatott belügyminiszter ma is titokban tartja ennek a reformnak alapelveit, a mi véleményem szerint az alkotmányossággal és a parlamentarizmussal ellenkezik. Hiszen a nyilvánosság úgyszólván éltető eleme az alkotmányos életnek és a parlamentarizmusnak. (Ugy van ! a nemzetiségek padjain.) A mikor tehát egy olyan alapvető reformról van szó, a mely ennek az országnak politikai téren úgyszólván gyökeres átalakitását van hivatva maga után vonni azáltal, hogy széles néprétegeket juttat a politikai jogosultsághoz, akkor egy ilyen reform tekintetében nem szabad az országot homályban hagyni, hanem igenis a kormánynak alkotmányos kötelessége ennek a reformnak alapelveit nyilvánosságra hozni, hogy mindenki hozzászólhasson, hogy mindenki megalkossa róla a maga véleményét, mert csak igy jöhet létre egy olyan reform, a mely közmegnyugvást fog teremteni. Azt hiszem, nagyon veszedelmes expediens lesz az,ha majd a nemrég meghozott házszabályok alkalmazásával gyorsan keresztül fognak erőszakolni egy olyan reformot, a mely a széles tömegek elégedetlenségét fogja maga után vonni. Hiszen ha ilyen reformot fognak létesiteni, nem a nyugalmat fogják ebben az országban megteremteni, hanem annak meghozatala lesz úgyszólván a harcznak, a küzdelemnek a kezdete ; akkor fog megindulni a valóságos harcz ebben az országban, a mely arra fog irányulni, hogy azok az igazságtalanságok, a melyek a reformban benfoglaltatnak, kiküszöböltessenek. Én azt hiszem, hogy különösen egy olyan konzervatív gondolkozású államférfiunak, mint a milyen a belügyminiszter ur, az kellene, hogy feladatát képezze, és arra kellene gondolnia, hogy az a reform közmegnyugvást teremtsen, hogy annak nyomán nyugalom álljon be az országban, nem pedig az, hogy ennek a reformnak megalkotása úgyszólván uj harczoknak, uj és ádáz küzdelmeknek kezdetét jelentse. De nemcsak ebből az utolsó szempontból tartom imparlamentárisnak és alkotmányellenenesnek a kormány eljárását, hanem azért is, mert a létrejövetele, a kormányrajutása maga is imparlamentáris, alkotmányellenes volt, nem a törvény szempontjából, hanem abból a szemjDontból, hogy ezt az országot két esztendő alatt olyan paktum alapján kormányozták, a mely paktumot ma sem ismerjük. Hiszen a létszámemelés, a katonatiszti fizetésemelés kérdése is összefüggésben áll ezzel a paktummal. Némelyek azt mondják, hogy a paktum értelmében nem köteles a többség és a kormány a katonatiszti fizetéseket felemelni, mások pedig viszont azt mondják, hogy nincsen kizárva a pak-