Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

$28. országos ülés 1ÖÖ8 május W-án, szerdán. 25 rőí pedig olyan feladattól szabadulnak fel, a melyet, hiába, mellékfeladatnak tekintettek. Ez egyszersmind módot fog nyújtani arra, a mit igen helyesnek tartok, hogy a tisztán az elemi népiskolára szorított tanfelügyelői karba az elemi oktatás terén működő férfiak is nagyobb számmal juthassanak be, mint eddig. Nem képezi ez a tanfelügyelői karnak semmiképen sem kapitisz deminuczióját, mert a tanfelügyelök jobbjai és kiválóbbjai igényt tarthatnak arra, hogy majd a képezdei tanfelügyelők között foglaljanak helyet; ez csak a helyes munkabeosztást képezi, mert az elemi népiskolák felügyelete, a melylyel az illetők az állam szemének hivatását teljesitik, olyan nagy, magasztos és fontos hivatás, hogy az, a ki ennek érzésétől el van telve, kell, hogy maga is óhajtsa, hogy semmiféle más feladattal e feladat teljesítésétől el ne vonassák. (Élénk helyeslés.) Ámde ezzel nem merült ki az a tevékenység, a melyet az 1907 : XXVII. t.-ez. terén kifejtettünk. Készült egy magyar történeti vázlat, a melyet egy igen ismert jeles írónk, Benedek Elek volt képviselőtársunk készített a népiskolák felsőbb osztályai számára ; ez a mű valamennyi nemzetiségi nyelvre lefordittatik és az államsegélyes iskolákban kötelezővé fog tétetni. (Helyeslés.) Készül egy olvasókönyv is, szintén abból a szempontból, hogy nem magyar és magyar nyelvű olvasmányok vegyes nyelven adassanak elő és hogy hazafias tartalommal legyen telítve az, a mit az olvasás gyakorlására a tanuló ifjúság kezébe adunk. Mindezek a dolgok közelednek befejezésükhöz és én hiszem, hogy ez év végéig a törvény végrehajtása e részben teljesen be lesz fejezve, a mi, gondolom, tekintettel azon reform széles kereteire és széles alapjaira, talán nem túlságosan hosszú idő. (ügy van !) De mindezek daczára be kell vallanom, hogy a népnevelés extenzív fejlesztése terén elért eredmény nem kielégítő, sőt túlságosan szerény, (ügy van!) Valamivel, de csak valamivel erősebb ütemben haladunk most, mióta ezt a helyet én foglalom el, mint korábban. De csak igen kevéssel. Az az 500 tanító, a kit az idei költségvetés szerint be tudunk állítani, azt a programmot, a melyet magam elé állítottam, hogy nyolcz esztendő alatt szanáltassék az a helyzet, a mely szerint a gyermekek százezrei nem tudnak iskolához jutni, bevallom őszintén, meg nem valósithatja. Ez a czél el nem érhető ezzel egyszerűen azért, mert ez az 500 tanító nem jelent mindmegannyi uj tamtói állást, uj tantermet, daczára azon iparkodásomnak, hogy a törvényhozás által rendelkezésemre bocsátott ezen eszközökkel uj iskolákat létesítsek, daczára azon felfogásomnak, a melyhez ma is ragaszkodom, hogy népnevelésünk mai állapotában, hogy ugy mondjam, extenzív irányban kell dolgozni és nem intenzív irányban, hogy addig, a míg ennyi község van iskola nélkül és ennyi gyermek, a ki iskolához nem jut, még a középszerű iskola is jobb, mint a semmi iskola és inkább fordítsuk eszközeinket KÉPYII. XAri/j. 1906 —1911. XIX. KÖTET. arra, hogy legyen iskola ott, a hol nincsen, mintsem arra, hogy a lehető legtökéletesebb iskolákat teremtsük, erre azután kerül a sor, a mikor már ezt a nagy keretet betöltöttük, — (Élénk helyeslés.) daczára ennek mégis nagyon sok hely van és ezek száma az 1907 : XXVII. t.-cz. teljes végrehajtása során még inkább fog szaporodni, a hol más jellegű iskolák állami kezelésbe vétele elkerülhetetlenné válik, ugy hogy azt az irányt követve, a melyet jeleztem, mégis oda kell jutnom, hogy a 950 uj tanítói állásból, a mely az én miniszterségem alatt létesíttetett, csak 370 az, a mely uj iskolánál állíttatott fel, míg a többi községi és felekezeti iskolák átalakulásából származik. Ennek folytán átérzem azt, hogy ezen a téren gyorsabb, radikálisabb előrehaladás eszközeit meg kell teremtenem (Élénk helyeslés.) és már alkudozásokat is folytatok a pénzügyminiszter úrral arra nézve, hogy költségvetési egyensúlyunk megbontása nélkül arra a pénzügyi feltételek megteremtessenek. (Élénk lidyeslés.) Keresem pedig ezeket a t. pénzügyminiszter úrral egyetértően abban a körülményben, hogy igen számos, még pedig tekintélyes vagyon a jelenlegi helyzetben az iskolai adók alól kibújik. (Élénk helyeslés.) Mindazokat az adókat fel kell keresni, teszem azt egy birtokos, a ki olyan helyen van, a hol csak felekezeti iskola van és ő nem tartozik ahhoz a felekezethez, ezen a czimen egyáltalán minden iskolai adó alól kibújik. (Igaz! Ugy van!) Azt a perezentuális iskolai pótadó-kötelezettséget, a mely alól ma ilyen véletlen körülmények folytán minden hibájuk nélkül, a törvényhozás mai állapota folytán egész vagyonok kibújnak, általánosítani kell és az ezen az utón eredményezett jövedelem-többleteket a népnevelés intenzivebb terjesztésére kell fordítani. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Hogy ez mennyi lesz, milyen eredményre fog jutni, arról most nem szólok, ezt még hozzávetőleg sem mondhatom meg; hanem ezen az utón keresem megalapozását annak, hogy a népiskolák fejlesztése olyan gyors ütemben mehessen előre, a milyen gyors ütemben hogy előre mehessen, mindnyájan óhajtjuk és nemzetünknek becsületbeli kötelessége. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt hiszem azonban, hogy az az utolsó népszámlálási adatokra fektetett szám, a melyet még mindig idézünk, ma már nem felel meg a valóságnak. Hiszen különösen, hogy a nagy alföldi városok iskolai állapotának szanálása,, a melylyel intenzive foglalkoztam, a melynek keretébe bevettem Debreczen, Szabadka, Miskolcz, Jászberény, Hódmezővásárhely, Szeged városokat, a hol tömegesen állíttattak fel az iskolák, hiszem, hogy mindez leszállítja azt a számot, a melyet még mindig idézünk, miután az utolsó népszámlálás adataival kell dolgoznunk, és hiszem, hogy ha azon az utón haladunk, a melyet most jelezni voltam bátor, gyorsabb és rövidebb idő alatt fogjuk elérni azt az állapotot, hogy senki se fosztassék meg az iskolától azért, mert iskolához nem jut. (Helyeslés.) . , 4