Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

18 328. országos ülés 19Ö8 május 20-án, szerdán. Mióta Heinsius Tivadar az ő nagy munkáját: »Conkordat zwischen Schule und Leben« megírta, egyetemleg az a felfogása minden gondolkodó pedagógusnak, hogy az iskolának elsősorban az életre kell nevelni a fiatalságot és ennélfogva az iskola intézménj^ónek számolnia kell az élet követelményeivel. Maga a miniszter ur szintén nyilatkozott a tekintetben, hogy minő viszonyban van egymással iskola és élet. Heinsius munkáját nem respektálom többre, mint ezt a kijelentését a miniszter urnak, midőn szó szerint ezt mondta : »Iparkodom az élet követelményeit ellesni; nem a sablonok, nem teóriák, hanem az élet útmutatása szerint óhajtok reformálni, a hol reformra szükség van.« (Helyeslés.) Az én nézetem szerint szükség van a polgári iskola terén a reformra, és azért kérem a miniszter urat, gyakorlatban is legyen rajta, hogy élet és iskola egy nyomon járjon és reformját ebben az irányban tegye meg. Elfogadom a tételt. (Elénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Gr. Zichy Vladimír. (Felkiáltások: Átmgedi a ssót a huMu&zminisaternek.) Elnök: A képviselő ur elállhat a szótól és újra feliratkozhatik, de átengedésnek nincs helye. Gr. Zichy Vladi mir: Az 1848-iki nagy átalakulásnak talán legmélyebbre ható ténye az volt, hogy nemcsak demokratikus társadalmat teremtett, hanem ezt az állam szuverenitásának tulajdonosává és egyúttal annak gyakorló szervévé tette. Es ha a régi rendi alkotmányban attól függött az ország sorsa, hogy ezen privilegizált osztály, a mely akkor a szuverenitás gyakorló szerve volt, mily mértékben birja magának megszerezni és biztosítani azon kellékeket, a melyek tágabb értelemben vett államkormányzói feladatának teljesítésére szükségesek, ép ugy a modern Magyarország sorsa attól függ, hogy a demokratikus társadalom mily mértékben tudja ezeket megszerezni, t. i. a függetlenséget, az etikai felfogást és a képesítést. (Helyeslés.) Am a régi rendi alkotmányban a kiváltságos osztály sokkal könnyebben szerezhette meg és biztosíthatta magának e feladat teljesítésére a szükséges eszközöket; mert ha látjuk is azt, hogy a régi rendi alkotmány privilegizált osztálya, a nemesség, bizonyos osztályérdekből, bizonyos szubjektív felfogásból gondoskodott fentartásáról és függetlenségéről, ebben mély államkormányzati bölcsesség nyilvánul meg, mert a nélkül, hogy erről gondoskodott volna, feladatának teljesítésére nem lett volna képes. Feladata tehát sokkal könnyebb volt a modern demokratikus társadalom feladatánál, a melynek a modern élettel szemben sokkal nagyobb igényeknek kell eleget tennie, mert a modern élet szövevényes mekanikája megkívánja, hogy azok, a kik abban még akarják állani helyüket, sokkal tágabb ismeretekkel bírjanak, sokkal fokozottabb Ítélőképességgel rendelkezzenek. (Helyeslés.) En azt tartom, hogy ennek a modern demokratikus társadalomnak ezen országban más feladata nem lehet, (Halljuk ! Halljuk !) mint ideálunknak, a magyar fajpolitikának vitele és támogatása. (Éljenzés.) És ebből a szempontból felfogva a dolgot, egyáltalában nem tartom azt közömbösnek, hogy kikből és mikből áll ezen modern demokratikus társadalom, hogy áll-e az vagyonilag független, etikai felfogással biró, szellemileg képzett alanyoknak lehetőleg végtelen sorozatából, vagy pedig olyan társadalom lesz-e, a mely tiszta plutokratikus alapon van felépítve, a melynek vezető osztálya egyéb cselekvő ágenst nem ismer, mint saját vagyoni érdekének az istápolását, a melynek szegényebb osztálya a folytonos deposszedálás, a kisebb exisztencziák folytonos felszívódása, a folytonos expropriáczió által mesterségesen előállott proletariátusból áll, a mely vagy gyáva tunyasággal, reményvesztetten tűri állapotát, vagy pedig vonaglásban tartja a társadalmat és a nemzetet, azoknak izgatása által felbátorítva, a kik az ő révén befolyásra és jólétre akarnak jutni és tévelygő tanaikkal folytonos izgalomban tartják őket. Tehát nem közömbös, hogy mikből és kikből álljon ez a társadalom. Ha pedig ez nem közömbös, akkor biztosítékot kell szerezni arra, hogy olyanokból álljon, a kik feladatuknak megfelelni képesek legyenek. És ebben a tekintetben ez az egész kérdés az, a mely tengelyét képezi annak, hogy miképen fog eldőlni nemzetünk sorsa, és ezen tengely körül fog az forogni beláthatatlan időkön keresztül; hogy ezt rábízzuk a véletlen döntésére, a jó vagy balsorsra, hogy a nemzet jövőjével akár gyávaságból, akár tévedésből lelkiismeretlenül va bankot játszszunk, azt a legnagyobb bűnnek tartanám őseink emlékével, saját jelenünkkel és gyermekeink jövőjével szemben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Látom ebben a kormányban, a melyben kétségkívül és tagadhatatlanul kiváló erők foglalnak helyet, de látom e parlament felfogásában is, a melyben egyes elhangzott szónoklatok köztetszéssel találkozván, bizonyára visszatükrözik a parlament túlnyomó többségének közvéleményét, a garancziát arra, hogy a gazdasági téren való konszolidálás utján és a szocziálpolitikai reformok terén gondoskodás fog történni arról, hogy milyen irányban induljon a demokratikus társadalom konstruálása. De ha súlyt fektetek arra, hogy anyagi tekintetben preveniáljunk minden szocziális bajnak, hogy biztos alapra rakjuk azt a demokratikus társadalmat, annál is inkább provideálni kell abban a tekintetben, hogy ez kulturális szempontból is megtörténjék. Hogy történt-e a múltban erre nézve mulasztás és hogy kit terhel és mennyire a felelősség ezért, arról most beszélni nem akarok.