Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

3sl. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 213 Nagyon humánus eljárás tehát már a gyermekek érdekében is az engedély megadása, mert a mostani körülmények között a gyermekek törvénytelenek, nemsokára elhagyatottak lesznek, ki vannak dobva a világba, már ezek érdekében is kívánatos, hogy különösen tekintve, hogy itt ősrégi népszokásról van szó, a miniszter ur ezzel számoljon ós a népszokást ne igyekezzék más útra terelni, mert ezzel a bajon segiteni nem fog. Inkább nehezítjük az ilyennel a helyzetet és sok kellemetlenséget, sok keserűséget és igazságtalanságot okoznak az ilyen megtagadásokkal az ártatlan gyermekeknek, sok mély fájdalmat okozunk az érdekelteknek. Igaz ugyan, hogy az illetők ugy szoktak segiteni, hogy összeállnak, de igy esak növekedik a vadházasságok száma, növekednek az ezzel járó bajok. Tudam ugyan, hogy abban az esetben is, ha a legüberálisabban fognak kezeltetni a kivételes nősülési engedélyek, akkor is azok a bajok, a melyekre rámutattam, egészükben nem fognak megszűnni, de minden körülmények között kevesbedni fognak. A mint a szigorúbb eljárás fokozni, növelni fogja a bajt, ugy a liberálisabb eljárás e bajokat minden körülmények között enyhiteni fogja

: Épen azért vagyok bátor a t. miniszter úrhoz azt a kérelmet intézni, méltóztassék mindezeket a szempontokat, a melyek az életből vannak kikapva, a megszerkesztendő utasításban felhasználni, de különösen kérem, hogy kegyeskedjék ezt az utasítást mielőbb kiadni, mert a bizonytalanság odalent teljes, a jegyzők nem tudják, mi kívántatik a nősülési engedély megadására nézve, a feleknek hiábavaló költségeket okoznak, igyekezzék tehát a t. miniszter ur ugy segiteni ezen, hogy az utasítás, a melyben preezizirozva leend, milyen körülmények közt adatik meg az engedély, mielőbb készüljön el. Még egy másik kérdésre óhajtom a t. miniszter ur figyelmét felhívni, még pedig a véderőtörvénynek egy igen inhumánus, illogikus rendelkezésére. Ez is megbeszélés tárgyát képezte a véderőbizottságban, a hol, ha jól tudom., Adamovits István képviselő ur egy Újvidéken történt öngyilkossági esetet hozott fel. A véderőtörvény hires 25. §-a szerint ugyanis az egyéves önkéntességi jogra nézve az állapittatik meg, — a törvényt esak hézagosan idézem. a mennyire épen szükséges, — hogy az egyéves önkéntességi jog megadatik mindazoknak, a kik azon év márczius 1-én, a melyben állítás-kötelesek, a főreál, a gimnázium vagy az ezzel egyenjogúsított tanintézetet sikeresen bevégezték, avagy nyolez osztályú középiskola utolsó évfolyamát végzik és azt ugyanazon év október l-ig sikeresen bevégzik. A nyolezosztályos iskola végzőinek adatik tehát meg az egyéves önkéntességi jog. Az élet azonban igen különös eseteket produkál. Nem ismerem ugyan az újvidéki öngyilkossági esetet, de nagyon valószínű, hogy az is ebbe a kategóriába tartozott. T. i. megtörténik, hogy a fiatal ember azért, mert vagy gyenge testszervezetü, sokat betegeskedett, kénytelen esetleg egy-két évvel később végezni, mintsem rendes körülmények között végezne, vagy pedig előfordul az az eset, mire szintén van példa, hogy szegény gyermek megakadályoztatok abban, hogy egyfolytában végezze tanulmányait és igy az életből és az iskolai évekből szintén vészit egy-két évet. Ezek abba a rettenetes helyzetbe kerülnek, hogy végigjárják a gimnáziumot, reált, de sokkal előbb kerülnek a katonaállitási kötelezettség alá, semhogy ők a 8. osztályról iskolai végbizonyítványt szerezhetnének. Valószínű, hogy az újvidéki eset is ilyesmivel kapcsolatos. Itt az a baj, hogy a törvényt betű szerint értelmezik, mert ha az illető fiu az illető év márczius 1-én esak a hetedik osztályba jár, az egyéves önkéntességet meg nem kaphatja. Sokkal rikítóbb és kiáltóbb igazságtalanság az olyan eset, a milyenben véletlenül én is közbenjártam. Azt kontemplálta tudniillik a törvény, hogy a polgári iskola, a mely négy alsó osztályból alakult, és a melynek betetőzése a három kereskedelmi osztály, nem 8 osztályból, hanem hét osztályból alakul. Most mi történik » Valaki a legfelsőbb kereskedelmi osztályba jár. Minthogy ő csak három felső kereskedelmi osztályt végez, megesik, hogy a mikor a harmadik felső kereskedelmi osztályba jut, akkor kerül sorozás alá. Minthogy a törvény azt mondja, hogy nyolez osztályú középiskola utolsó évében kell járnia, a törvény szelleme szerint már most a nyolezadik osztálylyal teljesen egyenjogúsított osztályba járónak kell vennünk ezen kereskedelmi osztályba járó fiukat is, mégis, mivel a 7. osztályba járnak és nem a 8-ikba. ezeknek az egyéves önkéntesség meg nem adatik. Ez a törvénynek rendkívüli inhumánus, illogikus rendelkezése, a mely azért van, mert nem a törvény szelleme, de betűje vétetik, mert hiszen a véderőtörvény megalkotása aidején a polgári iskola ugy még nem volt rendszeresítve, mint most, a véderőtörvény tehát nem vette tekintetbe, hogy az élet milyen alakulatokat hozott létre és a legridegebben visszautasítják az említett helyzetbe kerülő ifjakat. Igaz, hogy a t. miniszter ur az újvidéki esetre vonatkozólag, a mikor Adamovits képviselő ur ezt felhozta, kilátásba helyezte az igazságtalanságok és méltánytalanságok — azt hiszem, maga is igy minősítette — orvoslását a véderőtörvény revíziója alkalmával. Nagyon szép biztatás, véleményem szerint azonban, tudjuk, hogy a katonai kérdésekkel hogy vagyunk, sejthetjük, miből fog állni a revízió. Mikor Kmety Károly t. képviselő ur ma annak a reménynek adott kifejezést, hogy a revízió még az idei év folyamán fog a t. ház elé kerülni, Wekerle Sándor t. minisztereink ur tagadólag intett, a mi azt jelenti, hogy bizony ez nem fog