Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

208 iiSl. országos ülés lnÖ8 májas 25-én, hétfőn. mire kell az 1,900.000 korona költségtöbblet. Ezen áldozathozatalnak a végczélját azonban nem látom. Azt mondja a miniszter ur a költségvetés indokolásában (olvassa) : »A természetes költséggyarapodáson kivül a honvédség költségvetése oly irányú intézkedéseket is foglal magában, melyek a honvédelem jelenlegi kereteinek szilárditása, a lövészet hathatós fejlesztése és általában a kiképzés és a harczikészség lehető fokozása által egy ujabb lépéssel közelitik meg a kitűzött czélt.« Nincsen megmondva, hogy mi az a kitűzött czél, de nem tudok mást elképzelni, mint az önnálló magyar hadsereget. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: A végezel ez! Nagy György: Mikor 1868-ban szerveztük a honvédséget, akkor is abban a hitben tettük ezt, hogy ez lesz a magja az önálló magyar hadseregnek. Ezért kell azt fejleszteni, kereteit szilárdítani és harczikészségét ugy fokozni, hogy abból jobb időben és a nemzet állandó éber ellenőrzése mellett kifejlődjék az önálló magyar hadsereg. T. ház! A hadsereg kérdésével foglalkozva egy nagy anomáliára kell rámutatnom. Ez a nagy törvénytelenség, a melyen már 1889 óta lehetett volna változtatni törvényhozási utón, tulajdonképen nem is tartozik a véderő szervezetéhez. Ez a póttartalékosság kedvezménye. Ausztriában ezt a kérdést elég szerencsésen igyekeztek megoldani. Bár már mi is foglalkozhatnánk ilyen törvényjavaslattal, mert ideje volna, hogy a magas sorszámok kedvezményét eltöröljük és azok jussanak a póttartalékba, a kiknek családi körülményei ezt indokolttá teszik. (Helyeslés.) Ezzel egész sereg ember, a kit otthon a családja nem tud nélkülözni és a kinek munkaerejére feltétlenül szükség van, a méltányosság alapján kaphatná meg azt a kedvezményt, a melyet ma egyesek csak a véletlen szerencsének, a magas sorszámnak köszönhetnek. Az 1889 : VI. t.-cz.-nek 34. §-a szabályozza azt, hogy kik tarthatnak igényt a póttartalékosság kedvezményére. Röviden ismertetni fogom ezt a szakaszt és rámutatok ezzel szemben arra, hogy a gyakorlati élet milyen más igényeket támaszt. Azt mondja a 34. §. (olvassa) : »Béke idején, családi viszonyaik tekintetbevételével, a rendes tényleges szolgálat alól besoroztatásuk esetében felmentendők és a póttartalékba osztandók a következők: először a keresetképtelen apának vagy özvegy anyának egyetlen fia, vagy annak nem létében egyetlen veje, az utóbbi azon esetben, ha a viszonyok, melyek igényét megállapítják, nősülése idejében még fenn nem állottak.« Ez a törvényes rendelkezés kegyetlen, mert a gyakorlati életben igen sokszor előfordul, hogy két fiu van, de azok közül az egyik ismeretlen helyen, Amerikában tartózkodik és hírt sem lehet hallani felőle. Vagy pedig megesik, hogy részeges, kártyás, nem törődik agg szüleivel, nem viseli lelkén az otthon gondját; a kisebbik fiu végez minden teendőt, az teljesiti gyermeki kötelességét szüleivel szemben és a törvény ennek még sem biztosítja azt a kedvezményt, hogy továbbra is védelmezője, őrtállója lehessen az otthonnak, hanem kegyetlenül kiragadja onnan és kötelezi a tényleges katonai szolgálatra. A honvédelmi miniszter ur, tudom, hogy humánus érzéssel igyekszik a törvény szigoruságán enyhíteni, de azt hiszem, itt is az egyénnek garancziája helyett az intézménynek garancziája kellene, hogy erősebb és hathatósabb legyen és azért kellene kidolgozva a törvénybe iktatni a póttartalékosságra vonatkozó kedvezmény kiterjesztését, mert nemcsak ez az egy szakasz, hanem a többi szakaszok is mind olyanok, a melyek a gyakorlati élettel homlokegyenest ellenkeznek. A 2. pont szerint (olvassa): »Az apa halála után a keresetképtelen nagyapának vagy özvegy nagyanyának egyetlen unokája, ha azoknak fiuk nincs.« Itt is az egyetlen unoka a feltétel, és van még egy másik megszorító feltétel is, t. i. kikötik azt, hogy csak azon esetben nyerheti el az unoka a póttartalék kedvezményét, hogy ha nincs az özvegy nagyanyának vagy keresetképtelen nagyapának fiúgyermeke. Mikor az apa, a nagyapa és az unoka közötti viszonyt veszi a törvény alapul, akkor a törvénynek ezen szakasza egy ujabb egyént is vesz fel a lehető kedvezmények közé: az unokának apját és a nagyapának fiát. Csakhogy az rendesen külön családot alapit; arra már nem lehet támaszkodni, az az élet nehéz viszonyai között maga is alighogy meg tud élni, maga is segítségre szorul, s azt a családos embert már nehéz arra kényszeríteni, hogy szüleit is minden esetben eltartsa. Igenis ilyen esetben meg kell adni a kedvezményt az unokának, hogy az az unoka is a maga vagyonszerzési képességével és munkaerejével elaggott nagyszüleinek segítségére lehessen. Ilyenkor nem szabad számításba venni azt az apát, a kinek magának is családja van, a kinek magának is meg kell küzdenie a mai élet nehézségeivel és a ki rá van utalva igen sokszor az állam másirányu támogatására és segítségére. A 3. pont azt mondja, hogy (olvassa): »a teljes árvaságra jutott testvéreknek egy fitestvére, vagy féltestvére, úgyszintén atyátlan testvéreknek egyetlen féltestvére.« Itt is a legszigorúbb föltétel az az »egyetlen*; olyképen szerepel az egyetlen testvér, mint az első pontban az egyetlen fiu. Minthogy ha az a fiu a fiúi tökéletesség, az a testvér pedig a testvéri tökéletesség mintaképe volna. Nem számol az élet azon mindennapi jelenségével, hogy bizony sokszor az az egy fiu nem teljesiti a maga kötelességét és akkor nagyon helyes, igazságos és méltányos, hogy a másik annak helyére lépve, megkapja a törvény-