Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

206 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. cselekmény miatt a katonai bíróság Ítélkezik. Csak az az egy helyes, hogy átadják a polgári hatóságnak és a bűncselekmény felett a polgári hatóság Ítélkezzék. T. képviselőház ! Azt hiszem, ugy a katonai büntetőtörvénynek, mint a bűnvádi eljárásnak visszásságaival elég alaposan, elég kimerítően foglalkoztam. Én a saját lelkiismeretem megnyugtatására azt hittem, hogy hazafias kötelességet teljesítek, a mikor áttanulmányoztam ugy az anyagi büntetőtörvényt, mint a büntető eljárást, és a kirivó hibákra a ház figyelmét felhívtam. A büntetőtörvénykönyvből vett idézetekből méltóztatnak látni, hogy milyen rettenetes igazságtalanságok fordulhatnak elő. Méltóztassanak egybevetni az alaki eljárás sötétségével a kívánatos szabályozást, és azt hiszem, akkor mindnyájunknak egy a véleménye abban a tekintetben, hogy elérkezett már az ideje annak, hogy ebben a kérdésben a törvényhozás törvény alkotása által intézkedjék. Én kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ne Ígéretet tegyen, mert hiszen ebben az ügyben már az utolsó simítást is elvégezték, hanem méltóztassék azt a legrövidebb idő alatt előterjeszteni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Én? Nagy György: Igen, és pedig az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg. Hogy miért kérem erre a honvédelmi miniszter urat, ennek igazolására ép az államtitkár ur beszédére hivatkoztam. Az államtitkár ur — a ki jobban ismeri a szellemet, mint én — maga mondotta 1890 deczember 4-ikén a következőket (olvassa) : »öszintén szólva, én abból, a mit a t. igazságügyminiszter ur mondott, csak azt láttam, hogy a jogászoktól várni nem lehet semmit.« Nem tudom, mire alapította ezen véleményét az igen t. államtitkár ur, a ki jobban belelátott a dolgok mélyébe, mint én. Azért intézem kérésemet a honvédelmi miniszter úrhoz, mert akkor fennállott az a helyzet, hogy a javaslatot a honvédelmi miniszter ur terjeszti elő, azt hiszem, e részben változás azóta egyáltalában nem történt. Az igazságügyminiszter ur a törvényjavaslatot csak igazságügyi szempontból nézi át, de a felelősség ä honvédelmi miniszter urat illeti, és azért a törvényjavaslat benyújtójának is a honvédelmi miniszter urnak kell lenni. Ezért egész jogosan és illetékesen kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezt a törvényjavaslatot a lehető legrövidebb idő alatt beterjeszteni méltóztassék. Arra kérem, hogy méltóztassék azt beterjeszteni, ha nem még ebben az ülésszakban, hát legalább még ebben a cziklusban. Nem merek jósolni, t. képviselőház, nem merem megjósolni, — a katonai büntetőtörvénykönyv rendkívül szigorúan bünteti a jóslást — hogy milyen lesz annak a népparlamentnek a helyzete, hogyan fognak ott a viszonyok kialakulni. Annyi bizonyos, hogy ez a kérdés halaszthatatlanul sürgős megoldást követel. Méltóztassék tehát a javaslatot beterjeszteni és én azt hiszem, hogy egyforma örömmel, lelkesedéssel fogjuk azt fogadni, ha benne biztosítva lesznek azok a nemzeti szempontok, a melyeket követelni feltétlenül jogunk van. Követeljük ugyanis, hogy abban méltóztassék biztosítani a teljes nyilvánosságot, a védelem szabadságát, a magyar nyelvet az egész vonalon végig és a felebbviteli fórumok olyan megállapítását, hogy az anyagi igazság kellő mértékben, emberi számítás szerint a lehető legjobban érvényesülhessen. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ennyiben foglalkoztam, a mint beszédem elején jeleztem, beszédem harmadik részében a büntetőtörvénykönyv és a bűnvádi eljárás kérdésével. Miután a honvédelmi miniszter ur jelentésével való foglalkozást az elnök ux nem engedte meg, pedig ennek kapcsán igen érdekes dolgokról lett volna alkalmam megemlékezni, e kérdéssel most nem foglalkozom, mert nem akarom kitenni magamat annak, hogy esetleg illetéktelenül bár, de a szó megvonassék tőlem. (Zaj és mozgás.) Einök : Én ugy értettem, hogy a képviselő urnak azt tetszett mondani, hogy illetéktelenül megvonathatnék a szó a képviselő úrtól. f;j Nagy György: Azt mondottam, hogy azért nem fejtegetem a honvédelmi miniszter által beadott jelentéseket, hogy esetleg illetéktelen szómegvonásban ne részesüljek. (Zaj a baloldalon.) Elnök : A képviselő urat ezért rendre utasítom, mert a szót az elnök illetéktelenül egy képviselő úrtól sem vonja meg. Az elnök elég türelmet tanúsított a kéj>viselő ur felszólalása iránt; már négy izben lett figyelmeztetve és a szó még sem vonatott meg. Nagy György: Tehát akkor foglalkozhatom a jelentésekkel ? (Élénk derültség.) Elnök : Nem ! Az nem lehet. Nagy György : T. képviselőház ! Azért mondtam, hogy áttérek akkor beszédemnek negyedik részére, a mely egyszersmind a befejező rész is lesz és ebben a részben foglalkozom a közös hadsereg szervezésével, a közös hadseregnél észlelt hiányokkal és ezzel kapcsolatban természetesen a honvédség intézményét is érintem. A közös hadseregről beszélve, Kmety Károly t. képviselőtársam délelőtt lelkes beszédben foglalkozott a honvédtüzérség kérdésével. Eá akarok itten mutatni arra, hogy a bécsi hadvezető körök hogyan akarnak ennek a létesítendő honvéd tüzérségnek ágyukat adni, hogy ismét milyen bécsi furfang ellen kell védekeznünk, a mikor annyi jóakarattal és lelkesedéssel a honvédtüzérség létesítéséről beszélünk. Eléggé ismeretes dolog, hogy Lipót Szalvátor, a ki a közös hadsereg tüzérségi felügyelője, Weigler és Lobkovitz parancsnokokkal az uj Kruppágyuk megtekintése czéljából meglátogatta az esseni Krupp-gyárat. Szükséges volt ez t. i. azért, mert 1907. február 7-ikén a bécsi tiszti kaszinóban Csicserics ezredes felolvasást tartott az ágyú kérdéséről, s e felolvasásban tudományos szakavatottsággal és nagy készültséggel kimutatta,