Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. 15 viselő, bankár és nagybefolyásu kormánypárti ember szintén urnak érezte magát ott és kisült, hogy nagyobb ur az egyetemen a bankár és kormánypárti képviselő, mint az egyetemi tanár, a ki a szabályok értelmében és keretében pontosan, rigorózusan jár el. Annak a képviselőnek a fia két félévi aláírással volt hátralékban, a mikor hozzám jött, — a lakásomra, a mi szintén szabályellenes — hogy megkaphassa az abszolutóriumot. Én az aláirást nagyon természetesen megtagadtam neki. Akkor azt mondta nekem hetykén : Majd meglátjuk, van-e még miniszter a világon, majd meglátjuk, kapok-e abszolutóriumot vagy nem és becsapta maga után az ajtót. Harmadnapra a kezében volt az abszolutórium és én nekem, a ki ott védtem az egyetem szabályait, szégyenkeznem kellett, hogy ime, annak a fiúnak több joga van az egyetemnek a körében, mint az egyetemi tanárnak. Azért nem felejtem el ezt az esetet, mert igen nagy dolgot érint, t. i. a morál birodalmába tartozik. A minisztérium természetszerűleg a tekintély elvének a képviselője és, ha a tekintély elvét épen a fiatalság által engedi lábbal tiporni, sőt még hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalság a tekintély elvét ne respektálja, akkor az kiszámithatatlan nagy kárral jár az egész ország köz erkölcsiségére és közgondolkozására. Épen azért azt mondom, hogy az egyetemi autonómiának oly csekélységei, minők például a rongyos dékáni látta mozások . . . Hódy Gyula: Rongyos dékáni láttamozás ! Ez árt a tekintélynek! Ballagi Aladár : Kérem, én a tekintély elvét olyan magasra helyezem, hogy azzal szemben a dékáni láttamozás csakugyan nem jöhet tekintetbe. Épen, mert magasra helyezem, mondom, hogy ilyen apróságok miatt nem szabad koczkára tenni olyan morális értékeket, mint a minőkről itt szó van. Még csak azt óhajtanám az egyetemre vonatkozólag a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani, hogy az egyetem költségvetése jóformán az egyetem, hozzájárulása nélkül készül, mert az egyetem költségvetését késziti a minisztérium negyedik ügyosztálya, a központi számvevőség és az egyetemnek egyik orgánuma : a gazdasági hivatal, a mely voltaképen két életet él, amfibiális exisztenczia, s mint ilyen épen ezért temérdek visszaélés forrása is lehet. Ha ugyanis az egyetem akarja számon kérni a dolgait, akkor azt mondja : »Kérem, én a közoktatásügyi kincstár képviselője vagyok«, ha pedig a közoktatásügyi minisztérium vonja felelősségre, akkor neki kétségkívül bizonyos refugiumot nyújt az, hogy ő az autonóm hatóságnak orgánuma. A gazdasági hivatal tehát okvetlenül szabályozandó, még pedig akként, hogy a költségvetés az egyetem tanácsa, vagy pedig az egyetemi tanács kiküldöttjei utján szóbelileg állapittassék meg, a minisztérium kiküldötteivel; mert ez állna igazán az autonóm egyetem érdekében. A miniszter ur kétségkívül méltányolni fogja ennek a kérésnek a lényegét, — nem akarom a ház figyelmét ezzel hosszasabban terhelni — a mi abban áll, hogy az egyetem a maga czéljainak megfelelőleg fejleszthese önmagát. Azért nagyon ajánlom ismételten ezt az ügyet a t. miniszter ur figyelmébe. Az egyetemről szólva nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem még az egyetemi könyvtárról. (Halljuk ! Halljuk !) Nem szólottam az idén a belügyi tárcza költségvetése alkalmával az Országos Levéltárról, a hol hasonlóak a viszonyok, de valahányszor az egyetemről szólok ebben a házban, sohasem fogom elmulasztani, hogy az egyetemi könyvtár ügyét fel ne említsem. (Halljuk!) Az egyetemi könyvtár olyan állapotban van, hogy azt nemrégiben egy felszólalás a sok közül — mert hiszen állandóan találkozunk a lapokbari az egyetemi könyvtár elleni támadásokkal — egyenesen kulturellenes állapotnak nevezhette. Ez az egyetemi könyvtár, ha akármit csinál is ott az igazgató és ha akármit csinál is az ottani személyzet, nem felelhet meg feladatának azért, mert hihetetlenül rosszul van épitve az épület; olyan ember építette, a ki mire befejezte az épületet, akkorra a Lipótmezőre került. (Derültség.) Olyanok ott az állapotok, hogy pl. a tanároknak voltakép egy asztalkájuk sincs, a hol dolgozhassanak. A tanárvizsgára előkészülő fiatal embereknek mindössze hat helyük van ; hat hely a tanárvizsgára készülő összes fiatalság számára ! (Mozgás.). A miniszter ur kétségkívül ismeri a British Museum nagy kerek termét, a hova, ha valaki két londoni polgár ajánlatával bejut, bemegy az óriási nagy terembe, a hol minden egyes ott dolgozni akaró embernek külön asztala van; minden ilyen asztal ni3g van számozva, pl. az enyimnek legutóbb P. 14. száma volt és csak ezt a számot kell felírnom, a midőn átadom a custosnak a kivánatlapot hogy rögtön kiszolgáltassanak nekem annyi könyvet, a mennyit akarok. Hiszen el is tehetem azt a könyvet oda az asztal fiókjába, s az asztalnak kulcsa van, a melylyel minden olvasó szabadon rendelkezik. Ilyen állapotokat láthatunk a könyvtárak tekintetében Nyugat-Európában, még pedig nemcsak elszigetelten, hanem azt lehet mondani, hogy most már általában, mert hiszen a magam tapasztalatai alapján mondhatom, hogy a stockholmi királyi könyvtár berendezése még hasonlitbatatlanul külömb. Nem is szólok Amerikáról, a hol utalhatnék a bostoni vagy az Astor-féle könyvtárakra, de ne is beszéljünk erről; (Helyeslés.) ne beszéljünk Amerikáról, hogy ha ilyen dolgokról van szó. (Élénk helyeslés.) Ha az ember az amerikai könyvtárakról kiadott vaskos hivatalos jelentést nézi, igazán elámul. Beszéljünk mi csak a közismert állapotokról és főleg az itteni kívánalmakról és szükségletekről. Döntő momentum ezeknek megítélésében az, hogy az egyetemnek 1906-ban volt 6835 hallgatója, és ezek, valamint Magyarország azon tanulmányozó emberei számára, kik az egyetemes tudományokkal foglalkoznak, mindössze 120 hely áll rendelkezésre az olvasóteremben. Bozóky Árpád: De az is üres !