Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

198 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. szolgálatban lévő tábornokok és mint ilyenek is fizetést húznak. Sajnálom, hogy az államtitkár ur figyelmét Hammersberg László képviselő ur lefoglalja, mert ez olyan anomália, a mely feltétlenül orvoslást igényel. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét. Ne méltóztassék itt senkit aposztrofálni. Elég csend van. Nagy György: Fel van véve a költségvetés keretébe a két volt honvédelmi miniszternek, Papp Bélának és Nyiry Sándornak nyugdija. Ez teljesen törvénytelen, mert ők szolgálatot teljesítenek a közös hadseregben, ott is kapnak fizetést, ugy, hogy két fizetést húznak : egyfelől itt honvédelmi miniszteri nyugdijat, másfelől mint aktiv tábornokok is megkapják rendes fizetésüket. (Zaj.) A tavalyi költségvetés tárgyalásakor megigérte Wekerle Sándor miniszterelnök ur, hogy rendezve lesz a kérdés, de mai napig sincs rendezve. A mikor méltóztatik látni a háznak hangulatát, a mikor a ház egyhangúlag tiltakozik ez ellen és ezt helytelen és törvénytelen dolognak tartja, én kérem, méltóztassék intézkedni, hogy már ebben az évben, már az 1908. évi költségvetésből hagyassanak ki ezek az összegek. (Helyeslés baljelöl.) Ezt az öszszeget pedig mindjárt megmondom, hogy milyen humánus czélra kellene fordítani. Most tárgyalták az osztrák honvédség újjászervezését; a létszámemelést már keresztül vitték. Felmerült a kérdés, és szerencsésen meg is oldották, hogy a gyakorlatra bevonuló tartalékosok családját segélyezzék. Ez humánus czél. Ez az összeg elég lenne néhány családnak segélyezésére, s ezzel humánus és szocziális czélt szolgálna a honvédelmi minisztérium. Bolgár Ferencz államtitkár: Ausztriában 3 és fél milliót használnak erre a czélra. Nagy György: Erre a czélra nagyon szívesen áldozok. Nem azt mondom, hogy ezzel a kis összeggel meg lehet oldani ezt a kérdést, de a legégetőbb bajokon segitenij; lehet 'ivele. Akárhány ember van, a ki, ha bemegy gyakorlatra, családját a legnagyobb nélkülözések között, a legnagyobb szenvedésben hagyja hátra. Legalább ezeken a legégetőbb szükségeken lehetne segiteni az által, hogyha ezen összeget erre a czélra méltóztatnék fordítani. De méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az egész ország közvéleménye és a parlament is csak helyeselné, a honvédelmi minisztériumnak ezt a hazafias elhatározását. T. ház ! Miután a tárgyalásra szánt idő előrehaladt és nem akarnék belefogni. . . Elnök : Még nem telt le a tárgyalásra szánt idő, majd két órakor telik le. Ennek megállapítása különben az én feladatom, nem a képviselő uré. Ne méltóztassék az én feladatomba beleavatkozni. Nagy György: T. ház! Itt, a honvédséggel kapcsolatban megemlékszem az altisztképző iskolákról is. Ilyen iskola, a mint azt én kívánom, nincsen. Van ugyan altiszti iskola, de nem nyújtja azt a képesítést, a melyet el lehet várni egy teljesen képzett, intelligens altiszttől. Már pedig nyilvánvaló — nem akarok sokszor idézett példákra hivatkozni — hogy a porosz háborúnak sorsát ez döntötte el, s hogy a mi königgrätzi vereségünk ennek számlájára tudható be. Ebből nyilvánvaló tehát, hogy mekkora gyakorlati jelentősége van az altisztek helyes katonai kiképzésének. Én ugy gondoltam — azért foglalkoztam ezzel a kérdéssel, hogy a honvédelmi miniszter urnak gyakorlati értékű indítványokat is ajánlhassak szíves figyelmébe — hogy, ha mi ugy, mint más idegen országban történik, katonailag képzett iskolai növendékeket akarunk, nálunk a polgári iskolát lehetne erre a czélra fejleszteni. (Helyeslés.) Az V. és VI. osztálynak semmiféle gyakorlati értelme nincs. A IV. polgári osztályból ugyanoda lehet pályázni, ugyanazokat az állásokat lehet elfoglalni, mint hat polgárival. Ugy gondolom tehát, igen t. honvédelmi miniszter ur, hogy a polgári iskola V. és VI. osztályában lehetne kiképezni azokat, a kik altiszti pályára akarnak menni, hogy rendes kiképzést nyerjenek. De ehhez még más is szükséges : az, hogy olyan fizetést kapjanak, mint a polgári életben alkalmazott hasonló minőségű tisztviselők. Mert a mig ilyen helyzetben vannak, addig minden altiszt csak átmeneti dolognak tartja a katonaságot és onnan elpályázik, oda, a hol megfelelő polgári szolgálatot kaphat; de mihelyt ott megfelelően van díjazva, mihelyt megkapja ugyanazt a fizetést, mint a polgári életben és különös katonai képzettsége van, akkor azt hiszem, szívesen tölti egész életét a katonai pályán és egész munkásságát ennek a pályának szenteli. így van ez az ebben a tekintetben vezető országban, Németországban. Elnök : T. ház ! 2 óra lévén, a tanácskozást megszakítjuk 2 óra tartamára és délután 4 órakor folytatjuk a tanácskozást. • ;;} (Szünet után.) (Az elnöki szélcet Rakovszky István foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Nagy György képviselő ur folytatja beszédét. Nagy Györíiy: T. képviselőház! Beszédem további folyamán áttérek a katonai büntetőtörvény és a katonai bűnvádi eljárás ismertetésére. Valahányszor az igazságügyi tárczának és a honvédelmi tárczának költségvetését tárgyalták, mindig akadt a függetlenségi és 48-as pártról szónok, a ki megsürgette ennek a kérdésnek a rendezését, a ki kérte vagy az igazságügyminisztert, vagy a honvédelmi minisztert, a szerint, hogy melyik költségvetésnél szólalt fel, hogy a katonai bűnvádi perrendtartásra és a katonai anyagi büntetőtörvénykönyvre vonatkozó javaslatot sürgősen terjeszszék a ház elé. Hogy e kérdésnek a történetével csak röviden foglalkozzam, már 1890ben, a deczember 4-én tartott ülésben a mostani honvédelmi államtitkár, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam felkérte Fejérváry Géza honvédelmi