Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

337. országos ülés 19Ö8 május 25-én, hétfőn. 193 miából, mert a kik ott akarnak szolgálni később is a honvédségnél, azokra nem lehet rákényszeríteni a német nyelvet és nem lehet kívánni azt, hogy az a magyar fiu egy előtte teljesen ismeretlen és érthetetlen nyelvet legyen kénytelen hallgatni. (Helyeslések a balközépen.) Ha már a jelentéseket a maguk teljességében nem tárgyalhatom, t. ház, az öngyilkosságra vonatkozó jelentésből akartam rámutatni, hogy milyen a bánásmód a katonaságnál, nemcsak a honvédségnél, de a közös hadseregnél is. Feltűnő az esetek száma a honvédségnél is. Nem tudom most részletesen fejtegetni a kérdést, mert az illető jelentés kapcsán majd rá fogok mutatni erre, de a rossz bánásmódot jellemzi az, hogy a törvényszéknél megvádoltak egy Alesi nevű kapitányt, a ki kegyetlenül és lelkiismeretlenül bánik a bakákkal. Az esküdtszék felmentette és Álesi tovább folytatja katonai szolgálatát. Ki kell még térnem t. képviselőház a honvédtisztek sorsára Horvátországban. A honvédelmi miniszter ur 1907-ben egy rendeletet adott ki az összes honvéd ezredeknek és a honvédképző intézeteknek, a melyekben felszólította a tiszteket, hogy a kik Horvátországba akarnak menni, azoknak az az előnyük van, hogy horvátul és németül megtanulhatnak és ha ott szolgáltak négy esztendőt, gondja lesz és figyelmet fog arra fordítani, hogy Magyarországba visszakerülhessenek. A törekvő ambicziózus honvédtisztek közül sokan át is pályáztak és át is helyezte őket a honvédelmi miniszter ur. Ott a törzstisztek legnagyobb része egy szót sem tud magyarul. Ott van például Radosevics, Gíunesevics ezredparancsnok, Krajcsevics alezredes, a kik magyarul sem tudnak, s ezen a nyelven nem képesek érintkezni az alájuk beosztott honvédtisztekkel. De megnyilvánul a magyar tisztek iránti ellenszenv az egész vonalon. Azt kérték pl. hogy oszszák be őket az ujonczok kiképzéséhez : ott a tiszt teendője a legkevesebb, mert az altiszt végzi az oktatást, s nekik alkalmuk lenne felügyelet közben elsajátítani a horvát nyelvet. Ezt a minimális kérést sem teljesítették. A minősítéseknél is lehetőleg éreztetik, hogy magyar fiuk és hogy Horvátországban nem szeretik, sőt gyűlölik a honvédtiszti elemet. Esetek is vannak ennek az igazolására. Említettem már a honvédelmi miniszter urnak, hogy miképen történt az, a mikor egy Pataki Lajos nevű hadnagynak, a ki az eszéki 28. gyalogezrednél szolgált, becsületügyi eljárásában 1908. január 8-án intézkedni kellett. Tudjuk, hogy ilyen esetben a nyomozás után összeül a tisztikar és dönt abban a kérdésben, hogy tulaj donképen a becsületügyi eljárás megindittassék-e ? vagy sem 1 Az ezrednél szolgált hat magyar honvédtiszt. Az illetőnek nem volt semmi 'JŰne, csak azért vonták kérdőre', hogy miért nem perelt be egy uzsorást, a kit azonban azért nem perelhetett be, mert az az uzsorás meghalt. A tiszti gyűlésen — a hol titkos szavazás van — a felett szavaztak, hogy megindittassék-e a becsületügyi eljárás, s a mellett döntöttek, hogy ne indittassék KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. 1CÖMT. meg. Másnap rapportra idézték és szigorúan megfenyítették őket, hogy ha igy, a tiszti méltósággal meg nem egyeztethetően viselik magukat, akkor majd alkalmat fog keresni az ezredes, hogy az illetők e miatt méltó büntetésüket elvegyék. A közös hadsereg becsületügyi eljárására vonatkozólag is fogok majd egy esetet a ház tudomására hozni, a mikor egy alezredest fosztottak meg a rangjától. Ez egy nagyon érdekes eset, a melynek elmondása hosszabb időt igényel, de meg mára más anyagot dolgoztam fel, s igy ezt majd egy más alkalommal teszem szó tárgyává. Egy másik ilyen eset Muzsay Antal hadnagy esete, a Id azért, mert tiltakozott egy vendéglőben az ellen, hogy a magyarokat szidták, 30 napra elzáratott és az ezredese azt mondta, hogy azért zárják be, mert részegen jelent meg azon a mulatóhelyen ; a minősítésébe is beleírták, hogy részeges. (Zaj.) Hát bizony egy tisztnek ott szolgálni nincs kedve. De hogy egyáltalában a honvédségnél nem szeretnek szolgálni az ottani felfogás miatt a magyar fiuk, azt bizonyítja az, hogy 1907-ben 86 tiszt hagyta oda a honvédséget. Ez is mutatja azt, hogy itt valami baj van, a mit gyökerében kell orvosolni. A baj az, hogy a magyar érzésű, magyar gondolkozású fiuk idegen elemek által hátraszorittatnak. Ezt nagyon könnyen megteheti egy ezredparancsnok, mert biztosítva van egy rettenetes joga, a melyre mindjárt rámutatok. Az ezredesnek ugyanis megvan adva az a jog, hogy ha valakinek nem tetszik az arcza, azt a főállomásról egy külállomásra teheti át és ezt addig folytathatja, mig az illető meg nem unja és oda nem hagyja a katonaságot. Ezért terjed el ugy a szervilizmus, ezért muszáj annak a szegény tisztnek az ezredes kegyét keresni ; ha nem tetszik az ezredesnek, ha az a tiszt önérzetes, férfias, nyakas ember társadalmi érintkezésben is, akkor azt a halálba lehet kergetnie. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pozsonynak Mosón a külállomása, Zágrábnak Várasd, Budapestnek Félegyháza, Brassónak Kézdivásárhely és Csíkszereda. Ha nem tetszik annak a brassói ezredparancsnoknak egyik-másik tisztje, átteszi Kézdivásárhelyre, onnan egy hét múlva áthelyezi Csíkszeredára. Méltóztassék most ezt elképzelni családos embernél, mikor a magyar közmondás szerint két költözködés egy leégés. Eset van rá, hogy egy tisztet Szabadkáról áthelyeztek Újvidékre, Újvidékről vissza Szabadkára, azután pedig harmadszor vissza Újvidékre. Szilágyi Lajosnak hívják, méltóztassék megnézni. Méltóztassék elképzelni egy ilyen tiszt helyzetét! Erre az ezredparancsnok egyszerűen azt mondja, hogy szolgálati érdekből helyezte át. A tiszteknek az az óhajuk, hogy az ezredestől elvétessék ez a jog és a dandárparancsnokokra ruháztassék. A dandárparancsnok még sincs mindennapi érintkezésben a tisztekkel, tehát nem kivan olyan szervilizmust, ritkábban jön velük össze, nem tudja annyira ellenőrizni a tiszteket még társadalmilag is. Még helyesebb volna azon25