Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. 177 katonai bíróságok is arról, mily rendkívül nagyszámú esetben fordulnak elő vérengzések tisztán csak annak következtében, mert a katona ott kéznél találja az ő oldalfegyverét. Legalább ez a része a kérelemnek, mely a legénységre vonatkozik, és mely a magyar törvénykatóságok egy része, a közvélemény által és a sajtó által meglehetős egyhangúsággal támogattatik, teljesíthető lenne és én kérem a t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék ez irányban hatni és a mennyiben ez a hadügyminiszter hatáskörébe is tartozik, méltóztassék a hadügyminiszter úrral egyöntetűen eljárni és megszüntetni ezt a veszedelmet, a mely most az oldalfegyver viselése következtében igen sok esetben előáll. (Helyeslés.) A másik kérdés a honvédtiszti egyenruhának a kérdése, a melyre szintén csak emlékeztetésül utalok. A t. honvédelmi miniszter ur a múltkori kötségvetés tárgyalása alkalmával kilátásba helyezte, — nevezhetném Ígéretnek is, de én miniszteri Ígéreteket jobb szeretek kilátásba helyezésnek nevezni — hogy az uj honvédtiszti egyenruha megfelelő változtatásoknak lesz alávetve. Állíthatom, hogy ennek a ruhának, a mely tulaj donképen sem nem magyar, sem nem osztrák, sem nem porosz, sem nem olasz, hanem mind a négyből van benne egy kis nüansz, hogy ennek a keveréknek megváltoztatása már csak magának a honvédtisztikarnak érdekében is kívánatos. Igen kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezt a ruhát a magyar nemzeti jellegnek is megfelelőleg méltóztassék mással kicserélni; hozzáteszem természetesen, hogy a módozatokra nézve ugy méltóztassék eljárni, hogy ebből az uj ruhacseréből a honvédtisztekre költségek ne háromolj anak. A tételt különben elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Nagy György! Nagy György : T. képviselőház ! Nem tartom helyesnek azt a parlamenti szokást, hogy a képviselőházban felszólaló szónok beszédét azzal kezdi meg, hogy az előtte szólónak szavaihoz reflexiókat füz. Hiszen ha nincs meg a két beszéd között a gondolatbeli közösség, ha nincs meg a logikának átmeneti folyamata, abban az esetben a reflexiónak hozzáfűzése, ez a parlamenti szokás könnyen komikussá teheti a felszólaló beszédét. Ha tehát Kmety Károly t. barátom és képviselőtársam beszédére reflektálok, azt nem azért teszem, mintha meghajolnám ez előtt a parlamenti gyakorlat előtt, hanem azért, mert számos értékes részt találtam beszédében, a melyekhez a magam megjegyzéseit hozzáfűzni szükségesnek, a beszéd érdekében jónak látom. Miután azonban Kmety Károly t. képviselőtársam beszéde széles mezőn mozgott, a mennyiben felölelte a kétéves katonai szolgálatot, a műszála iskola felállítását, a mennyiben vonatkozott a honvédtüzérségre, a tisztifizetésre, foglalkozott a paktum kérdésével is : engedje meg a t. képviselőház, hogy ne egyszerre, hanem beszédem folyamán KÍPYH. KAPLÓ 1906—1911. XIX. KÖTET. a megfelelő részeknél tegyem meg megjegyzéseimet Kmety Károly t. képviselőtársam észrevételeire. Mikor a honvédelmi tárcza költségvetésénél felszólalok, azzal kezdem, hogy a költségvetést nem fogadom el. A megindokoló beszédet négy részre osztom. Foglalkozni fogok beszédem első részében a tiszti kérdéssel s ott tüzetesebben a vezérkari tiszteknek és a tiszti fizetés felemelésének kérdésével; második részében ismertetem a honvédelmi minisztériumnak az 1907. év folyamán kiadott jelentéseit és ennek kapcsán foglalkozom a katonaiskolai neveléssel, a honvéd Ludovikaakadémiával, a honvéd tisztképző-intézetekkel, foglalkozom a magyar fiuknak a horvátországi honvédezredeknél való üldöztetésével, a katonaságnál dívó bánásmóddal és a honvédség keretéhez tartozó más hadszervezeti kérdésekkel; harmadik részében kiterjeszkedem az egész közös hadseregre és ott utalok azután Kmety Károly t. barátom beszédére, foglalkozva a póttartalékosság kérdésével, a hadkiegészítő keretekkel és a honvédség kérdésével, egybevetve, összehasonlítva azt a közös hadsereg intézményeivel; negyedik részében pedig foglalkozom a katonai büntetőtörvénynyel és a katonai bűnvádi perrendtartással. (Mozgá,s.) Azért terjesztettem elő beszédem vázlatát, azért állítottam fel a nagy kereteket, hogy képviselőtársaim tájékozva legyenek arról az anyagról, a melyet feldolgoztam és ki-Iá figyelmét arra a részre irányithassa, a mely iránt különben is érdeklődést tanusit. Könnyű helyzetben vagyok. Azzal kezdhettem volna egyszerűen beszédemet, hosszú, lelkiismeretes tanulmány nélkül, hogy nem fogadom el a honvédelmi miniszter ur költségvetését, mert magyar királyi honvédség nincsen és igy egy nem létező intézmény költségvetését a magam szavazatával nem támogathatom. Könnyen megtudnám indokolni ezt az álláspontomat. A mikor május 21-én, a képviselőház határozata folytán a ház koszorúját a budavári honvédszobor talpazatára letettük és a tegnapi napon, május 24-én, a mikor a főváros polgársága a budai honvédsiroknál, a budai vár bevételéről a szabadságharcz ezen legszebb fegyvertényéről megemlékezett, ezen az ünnepen egyetlenegy honvédet sem láttunk. Pedig Napóleon, a legnagyobb hadvezér, a legnagyobb tudású katona azt mondotta, hogy a háború győzelmét háromnegyedrészben erkölcsi, egy negyedrészben pedig más erők döntik el. Az erkölcsi erőnek pedig egyik legnagyobbika a hazaszeretet érzésének felébresztése. Hogy ha azok a katonák, a kik magukat a honvédek, az 1849-iki szabadságharczban résztvevők utódainak merik nevezni, hogyha méltóan viselnék a honvéd elnevezést, a mely Petőfi szerint az Isten után a legszebb elnevezés a világon, akkor kötelességük lett volna főparancsnokuk, esetleg a honvédelmi miniszter vezetése alatt megjelenni a honvédeknek szentelt ezen ünnepen. 23