Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

12 328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán. akadályát az osztatlan iskolákban is látom. Nem tudom elképzelni, hogyha Brádon, Nagyhalmágyon vagy más ilyen iskolákban egy román tanítónak 150 növendéke van, ha az a román tanító 3—4—5 osztályt tanít egymaga, képes legyen ilyen osztatlan iskolákban egyáltalában kulturális eredményt, de különösen a magyar nyelv tanítása szempontjából eredményt elérni, (ügy van !) E tekintetben, ha az iskolafentartókat nézzük, azt látjuk, hogy bizony nem nagy különbség van abban, hogy az osztatlan iskolákat megszüntetni akarnák, az állam és egyéb iskolafentartók között. Statisztikai kimutatásunk szerint ugyanis a 2046 állami népiskolából több mint 900 az osztatlan iskola, tehát 50%, az 1477 községi iskolából 886 az osztatlan iskola, tehát több mint 50%. De a legnagyobb arányszámot e téren mégis a felekezetek mutatják, mert a 12.700 felekezeti iskolából majdnem 10.000 az osztatlan iskola, tehát óriási százalék. Ebben nem tendencziát látok, mert az iskolaíentartó felekezetek között tudok disztingválni a magyar nemzet iránt való ragaszkodás szemjjontjából, sem abból a szempontból, melyre a kultuszminiszter ur múlt évi nagyszabású beszédében rámutatott, hogy t. i. mely felekezetek óhajtanak az állami czélokkal konformis irányban haladni, melyek nem : de azért mégis azt óhajtanám, hogy a felekezetek jobban szoríttassanak legalább az olyan osztatlan iskolák megszüntetésére, a melyek már csakugyan lehetetlen, hogy feladatuknak megfeleljenek. Mert nagy különbség van ám egy állami és egy felekezeti osztatlan iskola között. Az állami osztatlan iskolában mégsem olyan túlnagy a növendékek száma, ott 60—70, vagy talán 80 tanuló is van egy tanító keze alatt, de felekezeti iskolában vannak esetek, hogy egy tanitó 270 tanulót is tanít. Már most lehetetlen fizikailag és psziohikailag elképzelni, hogy egy tanitó, a ki 270 tanulót tanit, képes legyen ott eredményeket elérni. Ha e tekintetben a felekezetek engednének az államnak, ha lemondanának a hazafias felekezetek egy bizonyos féltékenységről, ha lemondanának a miatt, mert be kell, hogy lássák, hogy vannak olyan felekezetek, a melyek a népoktatás örve és ürügye alatt hazafia tlan manipulácziókat végeznek, a melyeknél a népoktatás nem önczél, hanem tisztán hatalmi vágy és hatalmi kérdés, hogy a jövendő generácziókat maguknak megtartsák, akkor, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogy e tekintetben nagy javulás következik be. Fábry Károly: Azért kell állami iskola ! Az egész vonalon ! Nagy Sándor: Igenis, azért kell az állami iskola ! Hallom, t. képviselőház, hogy egyes felekezetek attól félnek, hogy a vallási és erkölcsi nevelés rövidülne meg az állami iskolákban. Nézetem szerint, ez a vallási és erkölcsi nevelés nemcsak hogy rövidséget nem szenvedne, mert hiszen a legnagyobb mértékben respektálni kellene ezt az aggályt, de én ellenkezőleg azt tartom, hogy a vallási nevelés sokkal jobb az áUami iskolában, mint a felekezeti iskolákban. Ugyanis a felekezeti iskolákban a tanitó tanitja a hittant; az a tanitó, a ki ki van merülve egyéb tanításban és a kinek sokszor nincs is meg az az erőteljes vaUásos meggyőződése, hite, bizalma, mint megvan annak a papnak, a ki az állami iskolában tanitja a,,hittant. Ezért a hittan tanítása az állami iskolában voltaképen hatékonyabb és erőteljesebb, mint a felekezeti iskolában. (Helyeslés.) Ugy hogy, t. ház, nézetem szerint sem a vallási, sem az erkölcsi nevelés ezáltal megrövidülést nem szenvedne. Természetes, hogy itt szó sincs arról, hogy bárki is az erőszak, vagy a kényszer politikájára gondolna. Hanem az a kívánatos, hogy a felekezetek a maguk jószántukból, hazafias érdekeik láelégitése szempontjából, maguk tegyék vizsgálódás tárgyává ezt a gondolatot. Ugyancsak egy lényeges előfeltételének tartom, t. ház, a törvény végrehajtásánál azt, hogy két karaktere legyen annak a tanítónak, a kitől a törvény végrehajtását várjuk. Nevezetesen legyen az a tanitó képzett és legyen hazafi. (Helyeslés.) És ezzel, t. képviselőház, elérkeztem oda, hogy röviden megemlékezzem a tanítóképzésről és megvizsgáljam, hogy a hitfelekezetek képesek-e két kelléknek eleget tenni az ő tanitóképző-intézeteikben, vagy nem. En azt tartom, t. ház, hogy a felekezeti tanítóképzők felett magasan állanak az állami tanítóképzők, és pedig azért, mert jobb matériája van az állami tanítóképzőknek, a melyből a maga tanítóit nevelteti. Megmondom az okát is azonnal, hogy miért. Az állami tanítóképzőbe csak azokat veszik fel, a kik négy középiskolát végeztek, mig a felekezeti tanítóképzőkbe felveszik az 1868-iki törvény egy rendelkezése folytán azokat is, a kik nem mutatnak be bizonyítványt négy osztályról, hanem felvételi vizsgával pótolják ezt a négy osztályt. Már most, t. képviselőház, nagyon sok tanítóképzőbe — épen a nemzetiségeknél tapasztaltam azt — nagyon silány matéria került, mert sokat elnéztek az illetőknél a felvételi vizsgánál. Ebből is könnyen konstatálható, hogy sokkal jobb anyag kerül be az állami tanítóképzőbe, mint a felekezetiekbe. De arra is bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét, hogy az ottani hiányosabb kiképzésnek az is egyik oka, hogy a felekezeti tanítóképzők rendszerint nincsenek ugy felszerelve, mint az államiak, és a mit szintén közvetlen tapasztalatból tudok, hogy a felekezeti tanítóképzők tanárai nincsenek ugy dotálva, mint az állami tanítóképzők tanárai. Pl. nem egy román felekezeti intézetben megtörténik, hogy 8—900 frt fizetést kap az illető tanítóképzőben alkalmazott tanár, s kénytelen ezért a csekély összegért dolgozni, mert mégis csak megvan a kenyere, de nem mer szólni az egyházi felsőbbség ellen. De az bizonyos, hogy attól a tanítótól, a kit a gondok és az élet küzdelmei nyomnak, lehetetlen olyan üdvös működést elvárni, mint attól, a kinek az áUam maga nyúl a hóna alá az anyagi segítségével. Már a múlt évben felemiitettem, hogy a tam