Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-331

172 331. országos ülés 1908 május 25-én, hétfőn. budapesti jól informált körökből származó azon közleményt, hogy a védtörvény revíziója kétségtelenül napirendre fog kerülni ezen év végén, és hogy épen erre való tekintettel Magyarország minden irányadó politikusának törekvése, hogy a pártok közti fúziót előmozdítsa, mert csak egy igen nagy és igen erős majoritás lesz kéjjes e nehéz probléma megoldására. Ez a közlemény nagyon összhangzó azon nyilatkozatokkal, a melyeket e kérdésben az épen idézett osztrák miniszterelnöki beszéd tartalmaz. Nem vagyok biztosan, táj ékozva, de a mennyire kívülről látom e tárgyalások menetét és eredményét, azt hiszem, különösen két kérdés az, a melyek körül még megegyezés nincs a közös hadügyminiszterrel, az egyik a póttartalék felosztási kulcsa, a másik pedig a kétéves szolgálat és az ezzel természetesen együtt járó nagy létszámemelés. A póttartalék felosztása tekintetében ennek a pártnak, de a régi nemzeti pártnak is az volt a véleménye és kívánsága, hogy visszaállittassék az 1889. előtti állapot, a mikor t. i. a közös hadsereg számára csak a közös hadsereg ujonczjutalékának 10%-a jutott póttartalék gyanánt, az összes többi póttartalékosok minden számbeli limitálás nélkül a honvédséghez osztattak be. Ez az állapot természetesen nemzeti szempontból, a honvédség számereje szempontjából reánk nézve nagyon kedvező volt és ezt az állapotot igen kedvezőtlen módon változtatta meg az 1888 : VI. t.-cz., a melynek épen ezen rendelkezése ellen a leghevesebb ellentállást folytatta a függetlenségi párt. Én azt szeretném, ha a honvédelmi miniszter ur azt az álláspontot fogadná el, hogy a régebbi állapot állittassék vissza, a mely szerint a 10%-tól eltekintve, az összes póttartalékosok a honvédséghez osztattak be. De sokkal nagyobb jelentőségű ennél egy másik kérdés, a melynek igen rövid idő alatt dűlőre kell jutnia : a kétéves katonai szolgálat kérdése. Azt hiszem, hogy itt van helye és nem a delegáezióban annak, hogy a szolgálati idő kérdéséről beszéljünk, mert az 1867 : XII. t.-cz. szerint a szolgálati idő megállapítása ugy törvényhozásilag, mint kormányzatilag Magyarországnak külön ügye és természetesen kormányzatilag exczellencziád hatásköréhez tartozik. A kétéves szolgálat kérdésében azonban rendkívül óvatosan kell Magyarország politikai tényezőinek állást foglalniok, mert méltóztatnak tudni, — hiszen köztudomású — hogy a hadügyminisztériumban az a felfogás uralkodik, hogy a kétéves szolgálat behozatala esetén is a jelenlegi békeállomány minden csökkenés nélkül megmaradjon. Ez pedig azt jelenti, hogy ennélfogva tehát 50%-kal fogunk több ujonczot megajánlani, mint a mennyi a hároméves szolgálati idő alatt tőlünk kívántatik és számokban beszélve, hogyha ez a terv érvényre jut, nekünk a közös hadsereg mai 103.000 főnyi ujoncza helyett 154.000-en felül kell a közös hadsereg részére ujonczot njegáUapitanunk, értem, t. ház, a két állam ujonczjutalékát együttesen. Pedig ebbe a számításba még nem is vettem fel a hároméves szolgálati idő mellett is immár emlegetett létszámemelést. A hadügyminiszter érintett felfogása szerint tehát a kétéves szolgálat mellett a hadi létszám több, mint egy félmillióval fog emelkedni. Horribilis véradó-emelkedés ez, a mely horribilis uj pénzbeli áldozatokat is fog tőlünk követelni. Kívánatos, hogy idejekorán állást foglaljon Magyarország a tervnek ilyetén óriási teheremelésekkel való keresztülvitele ellen, mert, t. ház, ha talán elbírja is ez az ország véradóban az igy kontemplált rendkívül súlyos áldozatokat, mindenesetre összeroppan Magyarország, de talán összeroppan Ausztria is azon óriási pénzbeli terhek alatt, a melyeket az ilyen rendkívüli nagy ujonczlétszám-, illetőleg hadilétszámemelés maga után fog vonni. Már pedig nincs kedve ennek az országnak arra, hogy még megtartott javainkat a militarizmus soha jól nem lakó molochjának hozzuk áldozatul, (ügy van! ügy van I a baloldalon.) Ez az én véleményem a kétéves szolgálat tekintetében, a mely kétéves katonai szolgálat nemzetgazdaságilag sem fog reánk nézve semmi hasznot képezni, ha az említett értelemben vitetik keresztül. Mert, t. ház, micsoda gazdasági haszon származik a kétéves szolgálatból arra az esetre, hogyha ugyanannyi munkáskéz lesz az ország gazdaságától elvonva folytonosan tettleges szolgálatban, mint a mennyi jelenleg van ? Tehát nemzetgazdasági haszon nélkül óriási vér- és pénzáldozatokat hozni, igazán nem volna ennek sok értelme. Egy másik kérdés, a melynek megoldása elé feszült várakozással néz a közvélemény, de a melynek tekintetében majdnem teljes tájékozatlanság uralkodik, és a melyről épen ezért kívánatos volna, hogyha a honvédelmi kormány bizonyos tájékozást nyújtana már idejekorán, a honvédtüzérség kérdése. (Halljuk! Hall'juJt !) Ausztriaben ez a kérdés már megoldatott. Ausztriában elhatároztatott a hovédtüzérség szervezése, és — a mint az köztudomású — a Reichsrath még a sürgősséget is kimondotta az igy szükséges Landwehr-ujoncztöbblet tárgyalására vonatkozólag. Nem vagyok biztosan tájékozva, talán már el is fogadtatott, de ha még nem is fogadtatott el, minden kétségen felül, minden akadály nélkül meg fogja szavazni az osztrák Reichsrath a Landwehrnek ezen tüzérség szervezéséből előállott ujoncztöbbletét. Ausztriában ugy oldották meg a kérdést, hogy minden Landwehr-kerületben egy tüzérezredet, Landwehr-tüzérezredet kivannak szervezni. Azt hiszem, hogy elhatározott tény Magyarországra is a hovédtüzérség szervezése. Nem lehet semmi kétségünk, hogy a magyar honvédség nem fog hátrább maradni az osztrák honvédségnél. Magyarországon ezen párton is mindig szívesen üdvözölték a honvédségnek továbbfejlesztését. (ÉlénJe helyeslés.) En nem tartom kétségesnek azt, hogy a mikor arról van szó, hogy a magyar honvédség