Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. 159 társadalom és ennek a társadalomnak erős közérzülete. Ennek a közérzületnek megteremtésében természetesen az én reszortom körében az inicziativát az igazságügyi kormánynak kell megadni, kell hozzá azután jó birói, jó ügyészi és jó ügyvédi szervezet és kell mindezek közreműködésével egy megnyugtató judiktura. A mi már most az igazságügyi adminisztráeziót illeti, itt fogok felelni azokra az észrevételekre, a melyek a vita folyamán ma elhangzottak. (Halljulc! Halljuk!) Papp Béla t. képviselőtársam különösen felhozta a kegyelmezési ügyeket és azt állította, hogy ebben én tulrideg vagyok. Nem tudom mire alapítja a t. képviselő ur ezen Ítéletét. Én csak annyit mondhatok, hogy a legnagyobb rigorozitással mérlegelem ebben a tekintetben minden egyes ügyben, a mely hozzám felkerül, azokat az adatokat, a melyek szükségesek arra, hogy egy kegyelmezés megtörténjék. A kegyelmezés sohasem szolgálhat a judikatura tekintélyének lerontására. (Igaz! Ugy van!) Sohasem szolgáltathat okot indokolatlan gyengeségre, vagy indokolatlan könyörületességre. Annak helye van ott, a hol az igazságszolgáltatásnak és a törvénykönyvnek túlzott szigorát ekvitással kell helyettesiteni. Azt hiszem, hogy Kant mondotta, hogy a fejedelemnek legnagyobb ékessége, koronájának legragyogóbb gyöngye a kegyelmezési jog és ez az egyetlen jog, a mely tulajclonképen megérdemli a felségjog czimét és ez az a jog, a mely a királynak trónt emel népei szivében. De ép azért, mert ez a jog ilyen fenséges, nekem az igazságügyminiszternek, — a kinek néha szememre vetik jószívűségemet — ép ezen a téren kell aggódó gondossággal ügyelnem, hogy ez a felségjog az igazságnak megfeleljen és a társadalmi rend fentartása érdekében legyen gyakorolva. (Helyeslés.) Papp Béla t. képviselő ur felemiitette a nagykárolyi törvényszék ügyét. Dobroszláv Péter képviselőtársam a fehértemplomi törvényszék áthelyezését. Ebben a tekintetben csak annyit mondhatok, hogy ugy a nagykárolyi, mint a fehértemplomi törvényszék kérdésével csak akkor fogok foglalkozni, mikor a perrendtartás megalkotását életbeléptető törvény lesz napirenden és a perrendtartás életbelépésével határozhatom el magamat arra, hogy a judikatura érdekéhen mely törvényszéki kikerekítésekre, esetleg mely törvényszékek felállítására lesz szükség. (Helyeslés.) Pető Sándor képviselő ur a központi járásbíróság kérdését hozta fel. Ez is gondoskodásom tárgyát fogja képezni és azt hiszem, hogy eldől az ősz végén, vagy a jövő év elején. A mit ő a kereskedelmi törvényszéknél észlelhető adminisztratív és kezelési hiányok tekintetében mondott, azt hiszem, hogy az ő értesülései korábbi időből származnak, mert azt, a mit ő felemlített, azt a hiányt én a legközelebb múlt napokban már orvosoltam és ebben a tekintetben hiány most már nem lesz észlelhető. Felemiitette ő a joggyakornokoknak ügyét is. A mi a joggyakornokokat illeti, azok a birói fizetésrendezés keretében egy nagy státusjavitáshoz jutottak, mert előmenetelük sokkal könnyebb lett, a mennyiben előttük az aljegyzői fok kiesett. Tény azonban, hogy különösen a budapesti joggyakornokoknak helyzete nehéz, és én mindent megtennék ennek a helyzetnek orvoslására, de szeretném, hogy ugyanerre a czélra a joggyakornok urak a maguk részéről is megtennék azt, hogy vidékre pályázzanak. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy igen, pályáznak, de ha pályáznak, akkor nem neveztetnek ki. De hát a dolog ugy áll, hogy azok pályáznak, a kik fiatalabbak azoknál, a kik a vidéken pályáznak. Már bocsánatot kérek, de ón ilyen nagy ugrását a budapesti fiatal joggyakornokoknak a vidéki idősebb gyakornokok hátrányára megengedhetőnek semmiesetre nem tartom. (Helyeslés.) T. képviselőház! Mint emiitettem, a birói szervezet megalkotása tekintetében a törvényelőkészitő intézkedéseket megtettem. A státusrendezós tekintetében pedig, a melyről nem akarok szólani, mert dicsérőleg említetett fel, oly eredmény állott elő, a mely túlhaladta azokat a reményeket, a melyek joggal voltak táplálhatok. Én a bíróságot tekintem annak a szervnek, a melyben a nemzet közlelkiismeretének meg kell testesülnie, és kifejezésre kell jutnia. (Elénk liclyeslés.) És ebben a tekintetben mindent meg fogok tenni, a mire kiváló biróságunknak ebben a tekintetben, a szervezet kiépítésében szükség van. (Élénk helyeslés.) A mi az ügyészi kart illeti, a melyről Papp Béla t. képviselőtársam szintén szólott, és a melynek önállósítását és függetlenitését sürgette, hát engedje meg a t. ház nekem, hogy ebben a tekintetben azt mondhassam, hogy ez olyan óhaj és olyan kívánalom, a mely a szervezeti elvekkel a leghatározottabban ellentétben áll. Hiszen hogyha az ügyészeket a bírákkal egyenlő garancziával ruházzuk fel, akkor tulajdonképen nincs szükség ügyészségre, akkor a bíróságból kell kirendelni ügyészi teendők végzésére egyes tagokat, a mi pedig, azt hiszem, nem volna helyes, (ügy van!) Én az ügyészséget, t. ház, máskép fogom fel, mint sok elődöm, a ki az ügyészséget olyannak tekintette, mely a minisztertől, mint legfőbb vádközegtől, legfőbb vádhatóságtól függ. Én már ebben a házban megmondottam, hogy én magamat vádközegnek, legfőbb vádközegnek semmifélekép nem tekintem és nem tekinthetem, (Elénlc helyeslés és taps.) mert a politikai és jmlgári szabadságnak nagyobb veszedelmét, mint hogyha az igazságügyminiszter ezt a szerepet arrogálja magának, nem kéjDzelhetem. (Élénk helyeslés és taps)
