Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

156 330. országos ülés 1908 májas 12-én, pénteken. ez a szabadelvű irányzat. (Igaz! TJgy van! a baloldalon. Élénk helyeslés.) És viszont, a mikor egyes politikusok, mi az ellenzéken, régen, azt mondtuk, liogy ezt a rettenetes, a nemzeti társadalom egységét meg­bontó irányt meg kell szüntetni, a nemzet jól­léte érdekében, akkor azt mondták: ezek a reakczionáriusok. (Igaz! TJgy van! a bal­oldalon.) ! Thaly Ferencz: Ma is azt modják! Günther Antal igazságügyiminiszter: Olyan volt körülbelül nálunk ez a belyzet — és ezt Nagy Dezső t. barátom ma elhagzott beszédével kapcsolatban mondom — mint a germán jog­területeken volt az az állapot, midőn a római jogot — tulajdonképen nem is azt, a pandekta­jogot — recipiálták, elsöpörvén teljesen a hazai, germán jogot. Ebből a társadalmi erőknek ép­oly megbillenése és a központi hatalomnak, az uralkodói és kormányhatalomnak megerősödése következett be. Nálunk, t. ház, ez az irány, a pandekta­jognak ez az átültetése nem sikerült. És ebben a legnagyobb érdem a magyar jogászok egyik legnagyobbikát, Werbőczyt illeti meg, a ki itt megalkotta a magyar jogtörténeti iskolát akkor, a midőn ennek a gondolatnak odakünn párto­lója nem akadt, a ki felismerte, hogy e nemzet törvényhozása és judikaturája nem lehet más, mint nemzeti és magyar. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) És azt láttuk, hogy épen az a szabadelvű kormányzat, a mely hivatva lett volna ennek a nemzetnek kormányzati ós társadalmi szervezetét kiépíteni, hozta be a germán jogterületeken csak­ugyan nagy sikerrel életbeléptetett hatalmi rend­szert, ugyanazzal az eredménynyel, mert a kor­mányhatalomnak túltengése, a nemzetnek elgyen­gülése volt a következés. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, két frappáns példát akarok csak, mint ennek a betegségnek tünetét felem­líteni. Az egyik konkrét példa a végrehajtási eljárásról szóló törvény, a másik, a melyről Nagy Dezső t. barátom szintén szólott, a magyar büntetőtörvénykönyv. Hiszen t, képviselőház, a végrehajtási törvény nem olyan szerves alkotás volt, a mely ebben az országban a gazdasági és hitelviszonyok szemmel tartásával rendezte volna a végrehajtási eljárást, hanem a nemzetet nem mint a honpolgárok egyetemét, a polgárokat nem mint a gazdasági és hitelszervezet egyes részeit tekintette, hanem szétosztotta a nemzetet két nagy részre; az egyik volt a hitelezők, a másik az adósok hadserege, a mely azután a végre­hajtási törvény alkalmazása terén a végrehajtók és végrehajtást szenvedők két külön táborává lett, a kik egymás ellen irtó háborút folytattak, (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Mondhatom, ebben a rettenetes harczban nem nyert a hitelező, veszített a végrehajtást szenvedett, de legtöbbet veszített a magyar gaz­dasági élet, mert tönkrementek azok az exi~z­tencziák, a melyek más rendszer mellett kifi­zették volna adósságaikat is és nem kergettet­tek volna elzüllésbe. (Igaz! TJgy van! a bal­oldalon.) Ilyen volt a büntetőtörvónykönyv. Nem akarom e törvényhozási alkotás tudományos értékét kisebbíteni; de azokon kivül, a mikre Nagy Dezső t. képviselőtársam rámutatott, kénytelen vagyok utalni csak arra, hogy e bün­tetőtörvónykönyv alkalmazása a judikaturában megdöbbentette a közérzületet, megzsibbasztotta a jogérzetet és néhány intézkedésének a judi­katura által az életbe való átvitele többet ár­tott itt az országban a társadalom jogórzeté­nek és a birói ítéletek emelő hatásának, mint maguk az elkövetett büntettek. Én, a mint elfoglaltam a miniszteri szé­ket, első teendőmnek tartottam a végrehajtási eljárás kirívóbb hibáin segitő korábbi törvény­javaslat uj átdolgozását és annak a ház elé ter­jesztését. (Helyeslés a baloldalon.) Másik teendőm volt uj alaj>ra fektetni és kiegészíteni azt a törvényjavaslatot, a büntető novellát, a mely még hivatali elődöm idejében vétetett munkába, a melyet én átalakítva a t. ház elé terjesztettem és a melynek törvényerőre emelését kérem abból a czélból, hogy a büntető­törvénykönyv és a büntető judikatura által több irányban megbénított nemzeti jogérzetet helyre­állíthassam. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! íme, itt fekszik a t. ház előtt a csekkről, az üzletátruházásról, az uzso­ráról, a birtokrendezésről (Éljenzés.), t. i. a Királyhágón inneni részen történő birtokren­dezésről, a választási bíráskodásról, az ügyvédi nyugdíjintézetről és a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat. Kérem a t. házat, hogy e törvényjavaslatokat, a melyekre, mondhatom, égető szükség van, még a nyári szünet előtt tárgyalás alá venni és elintézni méltóztassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A perrendtartást termé­szetesen nem sorolom azon teendők közé, a melyek okvetlenül a szünet előtt elintézendők, de az igazságügyi bizottságot kértem, hogy a polgári perrendtartást is méltóztassék letárgyalni, mert utóvégre nem lehetetlen, hogy a szünet előtt elintézzük; mindenesetre súlyt fektetek azonban arra, hogy az országgyűlés jelen ülés­szakában & polgári perrendtartás letárgyalható legyen. (Élénk helyeslés.) A mi már most a minisztériumnak azt a munkáját illeti, a mely még nincs a t. képvi­selőház előtt, ebben a tekintetben bátor vagyok előterjeszteni, hogy a polgári törvénykönyv meg­alkotásának előmunkálatai igen előrehaladott stádiumban vannak; az elvi kérdések letárgya­lása czéljából hetenkint két ülés tartatik, és legközelebb az ezen körben folyó tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents