Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

154 330. országos ülés Í908 magyar vidékekre cseheket vagy németeket neveznének ki. Markos Gyula: Az nagy különbség! Bredicean Koriolán: Hiszen ezen kérésnek az alapja az, hogy mindenki szeretné a saját népe előtt bizonyítani, hogy a törvény azon egyenlőségi elvét, hogy mind a nemzetiségi lakos bármilyen pályán érvényesülhet, a gyakor­latban tényleg keresztül is viszik. Markos Gyuía: Ez az elv megvan min­denütt ! Bredicean Koriolán: Hát a mi megyénkben nincsen meg, és azért első felszólalásom alkal­mával kértem a minisztériumot, hogy nemzeti­ségek szerint terjeszszen elő egy kimutatást az alkalmazott tisztviselőkre nézve, Oakhogy én ezt a kimutatást nem fogom megkapni sohasem. A mig az előttünk nem fekszik, addig ez az igény mindig jogosult marad, mert különben a dolognak az a látszata, hogy Magyarországon akármilyen hatóságnál, a közigazgatásinál épugy, mint az igazságszolgáltatásinál más, mint ma­gyar ember alkalmaztatást nem nyerhet. Tessék csak összehasonlítani a jelenlegi krassószörénymegyei viszonyokat az 1867. vagy az 1861. évi állapottal. Vagy tessék megnézni, hogy 1848-ban az első minisztérium alatt min­den román vidéken volt egy román tanfelügyelő és most hány van? Egy sincs, 1872-ben hány bíróságnál volt román bíró? Ott van a ter­govai, a boksányi, a szászkabányai járásbíróság. Tessék megnézni, hogy most egy sincs olyan. Nincsen egy járásbiró, nincsen ügyész, nincsen egy törvényszéki elnök a románok kö­zül, pedig ezeket a panaszokat nem azért hoz­zuk fel, mintha hivatalokra áhítoznánk, hanem annak az igazolására szeretnők ennek az álla­potnak a megváltoztatását, hogy ha valaki elvégzi az iskolákat, ha tanul, ha diplomát kap, ha tisztességes munkás ember, akkor nincsen semmi akadálya az ő alkalmaztatásának. Markos Gyula: így sincsen! Bredicean KoHoián : És milyenek a sanyar­gatások. Nem is említem itt a politikai teret, t. képviselőház, de vegyük magát a társadalmi teret. Markos Gyula: Ez félreértés! Ugron Gábor: Hallgassuk meg! (Malijuk! Halljuk!) Bredicean Koriolán: Reá mutatok csak arra az esetre, hogy akár bíró, akár közigaz­gatási tisztviselő, ha azelőtt egy román vagy szerb kaszinónak tagja volt, mihelyst hivatalt vállalt, bennmaradását nem látják szívesen. Hát mi ismerjük ezeket a gyenge nyomásokat. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bredicean Koriolán: Nem mi vagyunk az okai tehát annak, hogy az általános közvéle­mény nálunk a népben is az, hogy az egyenlő­ség elve nem vezettetik keresztül. Alig van már május 22-én, pénteken. vármegye, a hol 10—15 ember nem volna, a ki izgatás czimén elitélve lett. Egy hang: Ti itt vagytok! Bredicean Koriolán: Talán kerül reánk is a sor. De fentartom, hogy az ügyeknek mes­terséges vezetésével nem lehet eredményt el­érni. És éppen azért kérem a t. miniszter urat, hívja fel az ügyész urakat, hogy ne mérge­sítsék el a nép között az ellentétet. Mert be­széljünk csak egészen őszintén, hogy nekünk a nemzetiségi vidékeken esküdtszékünk tulaj­donképen nincsen. Abba a mi embereink bele nem kerülhetnek, mert a magyar nyelv tudása kötelező. Markos Gyula: Még az se legyen ! Bredicean Koriolán: Pedig az esküdtszéki intézménynek az az alapja, hogy hasonló viszo­nyok között élő polgártársaink, a kik abban a társadalmi körben forognak, azok ítélkezzenek a peres felek között. Épen Pop Os. István t. kép­viselőtársam hozta fel, hogy mennyire prepa­rálják a lapok az ily esküdtszéki tárgyalást. Hát tessék csak megnézni a temesvári pert, a hol két ügyvéd és két pópa szerepelt, — ismeri a t. miniszter ur minek vázoljam azt bővebben — hogy itt milyen preparáczió történt ugy, hogy értelmes ember, a ki az esküdtszéki listá­ban benn volt, egy sem maradt meg az esküdt­székben. Az ügyész ur mindenkit kidobott. Markos Gyula: Joga van hozzá! Bredicean Koriolán : Joga igen, de miért nincs bizalma az értelmes esküdtekben. A jjerek tár­gyát illetőleg pl. történeti adatok soroltattak az egyik szerző által müvében román nyelven, ez izgatásnak minősíttetett, habár beigazoltatott, hogy magyar történetírók müveiben szintén elő­fordultak azon adatok, de magyar nyelven. Lás­suk továbbá, hogy kezeli azután az ügyész ezt a kérdést? Azt mondották az esküdteknek, hogy nem igy kell jönni, fekete ruhában, hanem vasra verve, bilincsekbe verve kellene a bíróság előtt állaniok. (Zaj.) Az ügyész mondta ezt Temesvárott! A másik ügyész Kolozsvárott pedig azt mondta, akkor, a mikor történelmi adatok reprodukcziójáról volt szó, hogyha az esküdtszék a bűnösséget nem mondja ki, akkor Magyarországnak egy része, Erdélyország, örökre el fog szakadni. (Zaj. Ellen-mondások.) Világos, hogy ezáltal eltért az anyagtól, az inkriminált szubsztrátumtól, mert hiszen az illető azért volt inkriminálva, mert történelmi adatokat reprodukált és nem azért, mert talán el akarja szakítani Erdélyországot Magyarországtól. Egy ügyvédnek meg azt mondták, hogy »szégyeljétek, hogy esküszegők vagytok!« (Zaj.) egy egyszerű hírlapi polémiát tartalmazó inkriminált czikk miatt. Előbb arról folyt itt a vita, hogy Pop-Gsicsó azt mondta, hogy a törvény azt mondja: a magyar »nemzetiség«, Issekutz Győző, a nagy jogász, pedig azt mondta, hogy »nemzet«. Én

Next

/
Thumbnails
Contents