Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

148 330. országos ülés 1908 május 22-én, pénteken. kezdése oly fonák, liogy ilyet az egész perrend­tartásban alig lehet találni. Egy felmentett vádlott, a ki egy kisebb bűncselekményért volt vádolva, a törvényszéknél felmentetik és az ügyész megfelebbezi a kir. táblához, annak el kell menni arra a tárgyalásra, ha szükség van rá, ha nincs, mert ez a szakasz kétfélekép értelmeztetik a táblák szerint. Fenyvesi Soma : Bég segítettek ezen a gya­korlatban ! Pop Cs. István : Ép most volt egy esetem, hogy 10 vádlott hazament azért, mert két fel­mentett vádlott nem jelenhetett meg. A nélkül, hogy a közvetlenség és a szóbeliség hátrányára egy lépést is tennénk, ki lehetne ezt is küszö­bölni. Számtalan intézkedés és módozat volna, mert igy, a mint mondám, ez az egész perrend­tartást idegenné teszi nálunk. Bó'vebben ezekre kiterjeszkedni nem akarok, csak még felhozom a mi oly sok kellemetlenséget okozott mások­nak és oly sok félreértésre adott okot és ez a sajtóvétségekre vonatkozó 567. §. Ezt a sza­kaszt értelmezik nagyon sokszor igen furcsa módon és ezen szakasz alapján sajtótermékeket lefoglalnak, még mielőtt azok szétküldettek volna, mielőtt azok az előfeltételek beállottak volna, melyek a bűnvádi eljárás tekintetében szükséges hogy fenforogjanak. Vagyis a czenzura a szó legszorosabb ér­telmében le van fektetve ezen paragrafusban, a mely épen a sajtószabadság nagy elve érdeké­ben kiküszöbölendő. Én szeretem a sajtót, annak hive vagyok és azt hiszem, hogy csak teljes sajtószabadság mellett lehet a sajtó visszaéléseit megsemmisíteni, mert a mint Deák Ferencz mon­dotta : én egyetlen egy paragrafust alkotnék a sajtótörvény tekintetében: ne hazudj; ha ez volna a törvény, akkor megszűnnének a vissza­élések. (Zaj.) A mai szellem, a mai kor szel­leme nem tűr béklyókat, a mely előre tör bár­mely retrogád intézkedésekkel szemben. Ezt a szakaszt nem tűri meg, ez a szakasz nem sza­badelvű, ez reakezionárius, ez tényleg alkalmas arra, hogy ha valaki akarja, a cabinet noirt meghonosíthatja. T. ház! Egy fontos és nagy kérdés vár megoldásra, ós pedig abból kifolyólag, a mit Nagy Dezső t. képviselőtársam felhozott, a be­csületsértési és rágalmazás! eseteket illetőleg, illetőleg a becsület megvédése tekintetében. És e tekintetben talán kevés hive van a felfogás­nak, hogy a becsületsértési és rágalmazási perek az esküdtbiróságok elé tartozzanak. Én inkább bízom a szakbiróságban, a mely jirekautelákkal, nagy felelősséggel dönt egy ilyen perben, mint a különböző fluktuáezióknak kitett esküdtek döntenek. De a mikor ezt megállajntom, ugyanakkor nem mulaszthatom el azt is kijelenteni, hogy a nemzetiségi kérdés óléból azonnal veszíteni fog, a mint ezek a nemzetiségi sajtóperek, az u. n. izgatási perek a szakbiróságokra bízatnának. Csodálkozással olvastam, tudom, hogy van a kormánynak egy román nyelven irt lapja, az Ungária; ez határozottan első vagy második programmpontként kéri, követeli a kormánytól, hogy ezek a perek vétessenek ki az esküdtszéki hatáskörből és utaltassanak szakbiróság elé. Mert talán nem kell, hogy bó'vebben indokoljam, hogy minden körülmények között az a nagy­közönségből kisorsolt tizenkét esküdt egészen más impresszió alatt dönt, mint a szakbíró, a ki minden körülményt mérlegel és tudja, hogy minden hibáért felelős nemcsak a törvénynek, hanem saját becsületének és nimbuszának is. Látták önök, hogy mikép történik egy nemzeti­ségi per letárgyalása. Az összes lapok írják, hogy holnap szenzácziós j>er lesz, borzasztó táma­dás a magyar állameszme és magyarság ellen; előkerülnek azok a vakondok, a kik Magyar­országot, nem tudom, alapjaiban akarják szét­robbantani. Ezt elolvassa az a különben is elfogult polgár, a ki egészen elfogultan már előre is abban a vádlottban egy bűnöst lát. Nincs ez igy, ha szakbiróságok előtt tárgyalják az ilyen ügyeket, mert a szakbiróság mégis jobban mér­legeli a körülményeket és tudja, hogy mi köti őt e tekintetben. Hivatkozhatnám a Curia gya­korlatára, hogy mikép dönt a Curia oly esetek­ben, mikor mint a szakbirósághoz kerülnek fel hozzá az u. n. izgatási ügyek. Egészen máskép minó'siti a cselekményt. Ugyanabban az inkri­minált tényben, melyért az esküdtbíróság súlyo­san sújt, a Curia nem talál büntetendő cse­lekményt. Ez a fonákság és ez az, mi a nemze­tiségeket óriási módon felizgatja, mert, a mint mondotta egy szocziálista, tudja biztosan, hogy mikor az esküdtbíróság elé megy, ugy tanították ki, hogy itt feltótlenül ülni kell. Azt hiszem, hogy ezzel az állam érdeke csorbát nem szenvedne, mert az államnak nem állhat érdekében, — az államnak, nem a politikának — hogy minden utón és minden bokorban hazaárulót fedezzenek fel. Az állani tekintélye nem tűri ezt ós nem kívánja sem minisztereitől, se ügyészeitől, hogy minél több hazaárulót mutassanak ki, hogy mi­nél több veszélyeztetett végvárakról beszéljünk. Örvendjen a magyar állam, mert olyan nemzeti­ségek kevés helyen vannak, olyan békés polgárok, mint nálunk. (Mozgás.) Mi, a kiket önök izgatóknak szoktak bé­lyegezni, elsők vagyunk, a kik törvénytiszte­letre tanítjuk a népet. Ilyen körülmények kö­zött azt a véghetetlen hadjáratot, a melyet a sajtó ellen megindítottak, nem értein. Ilyen.ne­héz kérdéseknél higgadt mérlegelésié van szük­ség. Mindaddig, a mig nap-nap után mindenért perbe fogják az embereket, békét teremteni r.em lehet. Mi magunk is szükségesnek tartjuk, hogy ' legyen sajtó, akarjuk, hogy népünknek legyen olyan orgánuma, a melyből ismereteket szerez-

Next

/
Thumbnails
Contents