Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 május22-én , pénteken. 145 Pop Cs. István: Ne méltóztassék idegeskedni ; nem vagyunk Erzsébetvárosban. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház. Pop Cs. István: Olyan értelemben használtam a kifejezést, hogy többi minisztertársai különböző javaslatokkal lehetetlenné teszik, hogy a miniszter ur intézkedjék. Ezért vannak kiszorítva az igért és várvavárt reformok. Nagy ideje már annak, hogy az Ígéretet megtették, de semmit, abszolúte semmit sem kaptunk eddig. Hammersberg László: Mit akarnak? Pop Cs. István: Önök programmjukban megígérték, hogy az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében minden lehetőt elkövetnek, továbbá, hogy a telekkönyvi állapotokat rendbehozzák. Maga a miniszter ur ismerte be annak a körülménynek a fonákságát, hogy a bírónak tolmácscsal kell magát a féllel megértetnie. Mindezek olyan igéretele, a melyeket könnyen be lehetne váltani és kérem is a miniszter urat, hogy legalább ezeket a dolgokat, a melyek nem is szorulnak törvényhozási intézkedésre, valósítsa meg mielőbb. Jeleztem, hogy Szolnokon pl. két járásbiró van, a kik tudnak románul. Az egyik pláne magyar lányt vett el feleségül és bizonyára nem vádolhatják azzal, hogy hazaáruló, mégis Szolnokon tartják, a mi vidékünkön pedig nincsen járásbiró, a ki beszélne a nép nyelvén. Lázár Zoárd: Tanuljanak meg magyarul! Pop Cs. István : Az igazságszolgáitatás terén észlelt legnagyobb sérelem az a töméntelen sajtóper, a melyet rengeteg számban indítanak ellenünk. Ez semmi esetre sem vezet az ország felvirágoztatására. Lássuk csak a büntetőtörvénykönyv 172. §-át. Tekintsenek bele a kondifikátorok tanulmányaiba, és ha összehasonlítást tesznek a múlt és jelen között, meglátják milyen óriási elposványosodás van abban a részben, hogy mit tekintettek akkor izgatásnak és mit minősítenek ma annak. A 172. §. az n. n. gummiparagrafus, a melybe mindent bele lehet értelmezni. Az igazi izgatás fogalma helyett a legkisebb órzékenyeskedés is ez alá a paragrafus alá foglalható. A falusi korcsmáros ellen intézett támadás, a mely azért történik, mert pálinkával butítja a népet, izgatásnak minősíthető, mert azt mondják, hogy ő ott a magyar állameszmének egyedüli képviselője. Ilyen értelmezés mellett csakugyan rengeteg sajtópert lehet folyamatba tenni. Pedig, mikor ezt a szakaszt meghozták, azt mondották, hogy cum grano salis kell azt értelmezni. Hiszen, t. ház, annyi nép, annyi nemzetiség lakik ebben az országban, hogy a súrlódás, a véleményeltérés kikerülhetetlen. Lehetetlen, hogy erősebb hangot ne használjanak az egymás elleni küzdelemben. Hiszen látjuk, hogy magyar magyar ellen hogyan ir. Nézzük meg, mit ir a Magyar Szó, a Budapesti Napló önökről, az önök politikájárólMarkos Gyula: Kapnak is sajtópert! KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. Bredicean Korioián: Olvassák csak el a tegnapi A Napot! Pop Cs. István: A kik e szakaszt megalkották, azok magasabb értelmezést kívántak adni ennek a szakasznak. Nem azt akarták e szakaszszal, hogy ha valakinek pofája nem tetszik és ir egy czikket, akkor rögtön oda lehessen menni és azt mondani, hogy a magyarság ellen izgat. Nem helyes utón indulnak, mélyen t. uraim, ha a rendszer ellen való minden támadást a magyarság elleni támadásnak minősitenek. Igazán nem akarok olajat önteni a tűzre, pedig volna alkalmam itt vádiratokat olvasni fel, a melyektől, azt hiszem, maga az igazságügyminiszter ur is megdöbbenne. Van olyan vádirat is, a hol a néppárt ellen intézett agitáczió a magyar nemzetiség elleni támadásnak van minösitve. (Felkiáltások: Nincs magyar nemzetiség, hanem magyar nemzeti) Büntetőjogilag csak magyar nemzetiségről beszélhetünk. A vád alá helyezés azon az alapon történt, hogy a néppárt az egyedüli magyar párt, mely ott a magyarság érdeket képviseli és igy a ki azt támadja, a magyar nemzetiség ellen izgat. Ezen az alapon állapították meg az izgatás vétségét. Én azt hiszem, az ország renoméjának sem használunk, ha kint látják, hogy itt milyen rettenetes állapotok vannak. Pedig a mi lelkiismeretünk tiszta, mert izgatással vádolhatnak bennünket, de az izgatás eredményét sehol sem tudják megmutatni. Egyetlenegy esetet sem tudnak, a mikor a felsőbbség, vagy a magyarság elleni támadásra izgattuk volna fel a tömegeket. Minden ilyen vád szégyenteljes kudarezot vallott, a mint hogy szégyent vallott a Krístóffy idejében költött lázadás híre és a belényesi választás ügye is. Olyan ember mondja mindezt, a ki 19 év óta, hogy ugy mondjam, elmerül a sajtóperekben. Fájdalmasan kellett látnom, hogy napról napra mint szolgáltatnak okot az ellentétek kiélesítésére ezen sajtóperekkel, mint szolgáltatnak anyagot a gyűlöletre. Önök azt fogják mondani, hogy hiszen a törvény törvény; a törvényt végre kell hajtani. Imc, e törvénynek az volt a szankeziója, hogy nemcsak a nemzetiségi sajtó, hanem a magyar sajtó ellen is használják ezt az ostort, mert csak nem akad Magyarországon olyan balga ember, a ki el akarja velünk hitetni, hogy a magyar hírlapírók és a magyar hírlapok nem izgatnak mi ellenünk. Hiszen oly temérdek ilyen sajtótermék van, hogy az ember szinte elborzad bele. Itt van pl. egy tanulmány az Egyetértésből, a mely az egyenetlenségnek főokát különösen a teméntelen sajtóperekben látja. Többek között azt mondja az Egyetértés február 23-iki száma (olvassa): »Ezidó'szerint a félszázat meghaladják a magyar nemzet elleni izgatás czimén 19