Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 Magyarországon sok esetben lehetetlen lesz, ugy, hogy az illető örökös kényszeritvejlesz, hogymás hivatásra menjen át. Abban látják mindazok, a kik ezen kérdéssel foglalkoztak, a legnagyobb nehézséget, és azok is, a kik máskülönben ezt a törzsöröklési rendszert helyeselnék, attól félnek, hogy egy olyan törzsöröklési rendszer csak a kivándorlás tetemes fokozására fog szolgálhatni. Nagy Emil: Epén ellenkezőleg! A mai rendszer mellett vándorolnak ki! (Mozgás.) Schuller Rezső: Én annyira elfogulatlan vagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy elismerem, hogy ebben tényleg van veszély, de nézetem szerint figyelembe kell venni itt egy nemcsak lényeges, hanem nézetem szerint döntő fontosságú másik körülményt is, (Halljuk ! Halljuk ff^és ez az, hogy senkisem fogja tagadhatni, a ki Magyarország gazdasági életét figyelemmel kiséri, hogy az nagyobbára kevés elevenséget mutat; hogy a vállalkozási szellem Magyarországon nincs kifejlődve; hogy az egyes osztályok bizonyos merevséggel ragaszkodnak a maguk hivatásához; (Ugy van!) a paraszt ember ritkán neveli fiát másnak, mint gazdának, szóval hiányzik az egyes hivatások között az a — hogy ugy fejezzem ki magamat — gazdasági endosmosis, a mely a gazdasági életnek megadja a kellő rugékonyságot. (Helyeslés.) Baross János t. képviselőtársam egyik művében emliti a párisi kereskedelmi|kamarának azt a jelentését, a mely szerint annak az oka, hogy a franczia ipar és kereskedelem a németországi mögött visszamarad, abban áll, hogy a franczia emberben nincs meg a vállalkozási szellem, a mely a németben megvan. Az a jelentés ezt a körülményt visszavezeti a mostani franczia öröklési rendszerre, a mely mindenkit biztosit arról, hogy majd kap egy darabka földet, a melyen ő is el fogja majd tölthetni életét ugy, mint a szülei és elődei tették. Ha a gyermekek száma mesterségesen korlátoztatik, ez körülbelül ugy is lesz, de a vállalkozási szellemet, azt a bátorságot, hogy az élettel minden körülmények között felvegyük a harczot, a mostani öröklési rendszer, a mely mindenkit arról biztosit, hogy majd megkapja azt a darabka földet, semmiesetre sem fogja előmozditani. Az ember a történelem tanúsága szerint csak ott hóditó, a hol a viszonyok őt arra kényszeritik, (Ugy van !) ahol ez nem történik meg, ott az ember visszaesik a maga ősi természetes letargiájába. Nem lehet tagadni azt, hogy a franczia kamarának ez a véleménye talál a mi viszonyainkra is. Országunkban a vállalkozási szellem hiányában egy bizonyos röghöz kötöttséget látunk, a mely alól az egyedüli kivétel az amerikai kivándorlás. De azt kérdezem, hogy szabad-e ezen kivándorlást a vállalkozási szellem, az életerő megnyilvánulásának tekinteni ? Nézetem szerint nem. Ez nem egyéb, mint a nagy tömegnek a széles országúton való haladása ; egyik a másik nyomán indul tul a tengeren, pedig egy kifejlett gazdasági élet kapuja nyilik meg előttük, a mely ellátja őket keresettel, az élet szükségleteivel. Nézetem szerint azonban május 22-én, pénteken. 139 az országnak azon kell lennie, hogy a mennyiben azt teheti, biztosítsa az embereknek szubzisztencziáját, az előfeltételeit. És ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy a törzsöröklés behozatala nagy jelentőséggel lesz viszonyaink átalakulására. (Helyeslés jobbjdől.) A sok százezer ember közül, ki ma természetben kapja ki a birtokát, ezután pénzben fogja kikapni az örökrészét, és akkor száz ember közül kezdetben talán csak egy vagy tiz fog a maga kis pénzével valami kis üzletet, vállalkozást kezdeni, mig az a paraszt ember, a ki tudja, hogy csak egy fia veheti át a birtokát, a többi gyermekét úgyszólván kényszerítve lesz valami mesterségre taníttatni. Ebből a kismesterből idővel azonban nagyobb mester, nagyobb vállalkozó és iparos lesz, szóval meggyőződésem szerint ezen törzsöröklés által leraktuk azt a széles alapot, a melyen kifejlődhetik az a forrón kivánt nagy ipari élet, a melyre Magyarországnak annyira szüksége van. Én teljes elismeréssel vagyok a mi kereskedelmi kormányunk iparfejlesztési politikája iránt, de nem szabad elfelejteni, hogy ez mégis csak egy kényszerhelyzet folyománya. Ha mi a nemzet nagy rétegeit megmozgatjuk, akkor idővel be fog állni az az állapot, hogy itt ipart üző nemzetről lehet szólni. Tudom, hogy ez nem megy egyszerre és sokan azok közül, a kik örökrészüket kézbe kapják, nem fognak zöld ágra vergődni, hanem ellenkezőleg elvesznek a létérti küzdelemben. De idővel ez mégis máskép lesz, azt az utat, a melyen az egyik járt, a másik is járni fogja, a mit az egyik próbált, a másik is meg fogja próbálni, és a mi az elsőnek nem sikerül, az sikerülni fog a másodiknak, mert nem szabad elfeledkeznünk a gazdasági élet azon sajátosságáról, hogy minden gazdasági tettnek nemcsak a maga közvetlen eredménye van meg, hanem minden gazdasági tett uj tetteket, illetőleg lehetőségeket teremt arra nézve, hogy uj gazdasági utak nyitjának meg. Ezáltal létrejön a gazdasági életnek az a szerves egésze, a mely valóban a társadalom művének tekinthető, a mely ezt a társadalmat a saját műve folytán átalakítja, ujjáalakitja, a mely uj és uj gazdasági lehetőségeket teremt és folyton több tagot vesz fel a gazdasági erők vérkeringésébe. Ha pedig ezt belátjuk, akkor nézetein szerint a törvényhozás óvatossággal, de egyszersmind azzal a bátorsággal kell hogy eljárjon, a melyet az élet egyáltalában követel. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha azon meggyőződéshez jutottunk, hogy a törzsöröklés a társadalmi életbe mélyen bevágó olyan intézkedés, a melylyel felszabadithatjuk a most lekötött társadalmi erőket, ha azon meggyőződésben vagyunk, hogy ezáltal a társadalom alvó testét fel tudjuk ébreszteni, munkára, erőfeszítésre serkenteni, hogy így ujabb és ujabb erőkre tegyen szert, akkor az a törvényhozás, a mely ezen, bár merésznek látszó lépéstől visszariadna, valóságos bűnt követne el és azt a vádat zúdíthatná maga ellen, hogy kellő bátorság hiányában nem törte szét azokat a bilincseket, 18*