Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-330
134 330. országos ülés 1908 is, mint Nagykároly, melynek semmi vagyona nines, milyen összeggel járul ebhez, bátor vagyok a következő adatokkal igazolni. A városnál a községi pótadót képező állami egyenes adó 167.000 korona, s miután 97% pótadó vettetik ki. ez 151.700 korona. A város 1908. évi költségvetése szerint állami teendők ellátása terén kiadott katonai ezimen 3200, rendőrségre 30.000, árvaszékre 6000, adóügyre 9300, közegészségügyre 2800, áüategészségügyre 1800, községi bíráskodásra 3200, óvodára 7000, elemi iskolára 6900 koronát, összesen tehát 75.400 koronát és ezenfelül a különböző egyházak szükségleteinek ellátása czimén 22.770 koronát. Az igen t. belügyminiszter ur a múltkor kijelentette, hogy ismeri a városok nyomasztó helyzetét és kész azok segítségére esetleg állami dotáczióval sietni. Én pedig azt állitom, hogy az állami dotácziónál sokkal hatályosabban jöhetne az állam a városoknak segélyére akkor, ha állami dotáczió helyett olyan közintézményeket létesítene, melyek szaporítják népességüket, növelik forgalmukat és kidomborítják városi jellegüket. Nagykároly város, mely, mint mondám, pótadójának 58%-ával járul az állami perek viseléséhez, Szatmár vármegyének ősi székhelye, egy nagy vidék gazdasági és kulturális központja, ezenfelül nemzetiségiek közé beékelve, hazafias missziót is teljesít, megérdemli tehát, hogy ott törvényszék állittassék föl. Az adminisztráczionális kérdések körében még azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a törvényszékek munkaanyaga kevesbbithető lenne azzal, hogy az egyes birói hatáskör kiterjesztessék. Nézetem szerint pl. a polgári ügyekben, a csődügyeket, úrbéri ügyeket, házassági ügyeket egész megnyugvással lehetne egyes birákra bizni; bűnügyekben, a súlyos testi sértés és a lopás bűntettének azon esetei, melyeknél rninősitő körülmények elő nem fordulhatnak, továbbá a hatóság elleni erőszak bűncselekménye általában egész megnyugvással lenne a járásbiróságra bizható, mert ezen bűncselekmények már a birói gyakorlat szerint is 30 napon aluli szabadságvesztéssel büntettetnek, és ilyen csekély ügyekben nagy apparátust mozgósítani tökéletesen felesleges és indokolatlan. Még csak a közjegyzői rendtartásról akarok néhány szót szólni és konstatálni akarom, hogy a közjegyzői törvény nem felelt meg azon várakozásnak és intenczióknak, a melyeket annak létesítéséhez fűztünk. Több mint 30 éves fennállása alatt nem tudott a közbizalom ama letéteményesévé válni, a milyenné a rendszeres fejlődés mellett válnia kellett volna. Még azt is konstatálnom kell, hogy a kar számbeli arányához képest talán sehol olyan súlyos visszaélések nem történnek, mint a közjegyzői intézménynél. Ennek az okát nem a visszaélést elkövetett közjegyzők helytelen megválasztásában, hanem inkább az ellenőrzés hiányában találom. Nézetem szerint a közjegyzői rendtartás módosítható lenne ugy, hogy a közjegyzői irodák birói ellenőrzés alá helyeztessenek, s évenként legalább egyszer megvizsgáltassanak, annyival inkább, mert a május 22-én, pénteken. közjegyzők a legtöbb esetben mint birói megbízottak járnak el. Ez növelné a közjegyzői intézmény iránti bizalmat, előmozdítaná a jogi és gazdasági tekintetben elég fontossággal bíró hagyatéki ügyeknek gyors elintézését, általában jó hatást gyakorolna a köztudatra, és előmozdítaná a közjegyzői intézmény fejlődését. Ezeket akartam röviden elmondani, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház! Az igazságügyi budget tárgyalásánál a miniszter ur figyelmét néhány adminisztratív jelentőségű kérdésre akarom felhívni, a melyek elvi szempontból túlságos jelentőséggel nem birnak ugyan, de méltóztatnak tudni, hogy akárhányszor az ilyen kisebb adminisztratív tökéletlenségek okai annak, hogy az igazságszolgáltatás gyorsasága és jósága lényeges csorbát szenved. Én azokra a kedvezőtlen körülményekre kívánom felhívni a t. igazságügyi kormány figyelmét, a melyek a budapesti bíróságok területén jelentkeznek. Méltóztatnak tudni, hogy évtizedek óta állandóan hangoztatott, sürgős követelése azoknak, kik a budapesti igazságszolgáltatás iránt érdeklődnek, és abban résztvesznek, hogy a budapesti központi járásbíróság intézménye minél előbb létesíttessék. (Helyeslés.) A ki igazságszolgáltatási teendőkkel bármily formában foglalkozik, az tudhatja, hogy a budajjesti kii', járásbíróságok minő épületekben vannak elhelyezve, egészségügyileg és az ügyek lebonyolítása szempontjából milyen lehetetlen, milyen képtelen helyzet van Budapesten. Drága bérházakban oly módon vannak ezek a bíróságok elhelyezve, hogy fizikai okokból képtelenek hivatásukat betölteni. Kétség sem fér ahhoz, hogy sokkal olcsóbb volna a központi egységes járásbiróság, eltekintve attól, hogy az igazságkereső feleknek is sokkal könnyebb volna oda eljutni és nem tudom igazán, micsoda nagy elvi nehézségek vannak ennél a kérdésnél, hogy a jogkereső közönség, az ügyvédek és bírák évek óta egyformán sürgősen követelik a központi járásbiróság intézményének felállítását és ez még mindig késik. A budapesti kereskedelmi törvényszék el volt ismerve mindenkor a legelső bíróságnak Magyarországon. A legtökéletesebb Ítélkezés, a legtekintélyesebb bírák és legkiválóbb jogászok helye volt ez a kereskedelmi törvényszék. Ujabb időben igazán nevetséges kis okok miatt ennek a törvényszéknek a tekintélyét bizonyos csorba érte. Elképzelhetlen és hihetetlen lassúsággal bonyolittatnak le ott az ügyek és ez nem azért van, mintha kisebb képessége volna a bíráknak a kereskedelmi törvényszéken, mint volt azelőtt, a mikor ennek a törvényszéknek kiváló renoméja megalakult, nem mintha talán kevesebb szorgalommal dolgoznának a birák. Ellenkezőleg, köztudomás szerint a kereskedelmi törvényszék birái az úgyszólván nap-nap után halmozódó és fokozódó munkát kiváló enerzsiával és kiváló képességgel látják el, de mégis,