Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-330

330. országos ülés 1908 Hogyha akkor megcsináltuk a btkv-et, miért ne lehetett volna a régi magyar jogban rejlő kártérítési gondolatot szintén fentartani ? És érdekes, hogy csak a magyar btkv az, a mely a kártérítés elméletével mereven szakított, mert pl. a német btkv, a mely legnagyobb részében mintául szolgált a magyar btkv-nek, ha jól emlékszem, 188. §-ában ismeri a »Busse«-t. Ez a Busse tulajdonképen nem egyéb, mint egy kártérítési igénynek megállapitása.Azt mondja a német btkv. illető szakasza, hogy azt, a ki egy ilyen bűncselekményt, becsületsértést vagy rágalmazást elkövet, ha ezáltal az illetőnek előhaladása vagy anyagi boldogulása elé valami akadályt gördít, vagy azt hátráltatja, 6000 márkáig terjedő kártérítéssel, Busseval kell sújtani. (Mozgás balfelöl.) Majd rá fogok térni arra is, hogy ez miért van igy. Ez azért volt, hogy bizonyos határokat szabjanak a kártérítési igénynek.. Szerintem a német btkv. álláspontja is helytelen, és pedig azért, mert az a kártérítési joggal való megalkuvás volt, semmi egyéb. Szintén azon az egyoldalii doktriner állásponton voltak, hogy az csak büntetőjogi utón torlandó meg, a magánjogi elemet is belevették ugyan, de megalkudtak 6000 márkáig. A dolog ugy áll, hogy a hol egészséges fejlődési menete volt a dolgoknak, a hol nem kellett egyszerre szakítani a jogfejlődéssel, ott a becsületsértés még most is eminens módon polgári kártérítés tárgya. A becsületsértésben az angol jog az illető egyén anyagi exisztencziájának megtámadását is látja, és méltán, mert a mai társadalom, a hol úgyszólván minden a bizalmon, a hitelen és a becsületen alapszik, könnyen elfordul a becsületében meggyalázott egyéntől. Nem szólok egy orvosról, a kire ráfogom, hogy megbízhatatlan, hogy gyermekeket hajt el, nem szólok egy ügyvédről, a kiről azt mondják, hogy dolgaiban hanyag, hogy sikkaszt, szólok csak egy mesteremberről, vagy kereskedőről, a^kikről, ha azt mondják, hogy hamisított árukat hoz forgalomba, vagy hogy a kereskedő a maga eljárásában nem becsületes, hogy tisztességtelen versenyt üz, de nemcsak igy, hanem esetleg családi életére vonatkozólag is megtámadják, abban a pillanatban az egész társadalom bizalma meginog a sértettel szemben, az illető felé nem fog a közönség bizalmával vagy legalább nem abban a mértékben közeledni. Valósággal anyagi exisztencziájának megrenditésével jár a becsület megsértése az illetőre nézve. Hogy milyen szabadelvű felfogás uralkodik e tekintetben az angol és a franczia jogban, mi sem bizonyítja jobban, mint az az eset, a midőn egy nagy angol lap egy gyáros czéget megtámadott, mindenféle üzelmekkel vádolt, perre került a dolog, és mikor lefolytatták a pert az esküdtszék előtt, elmarasztalták az esküdtek 50.000 font kártérítésben, a mi 1,200.000 koronának felel meg, és kinyilvánították az esküdtek, hogyha az illető banktulajdonos bocsánatot nem kért volna, akkor épen a duplájában marasztalták volna el. A franczia jogban a kártérítési kérdés egész májas 1%én, pénteken. 125 szabadelvű módon van megoldva. Ott azt mondják, hogy ez ex delicto is keletkezhetik, mint minden kötelem, és hogyha valaki becsületsértést követ el, ezáltal egy ex delicto kötelem áll elő rá nézve, és megnyílik a sértő ellen a kártérítési igény. A kártérítési kérdés azonban a mi judikaturánk egyik legmostohább gyermeke. Kártérítést a bíróságtól kierőszakolni, úgyszólván teljesen lehetetlen, krajczárról krajczárra kell bizonyítgatni akkor, a mikor csupán arbitrárius megítélés volna helyén. Jellemző ránk nézve, hogy annak daczára, hogy a S. E. 65. §-a kimondja hogy a kárt a biró a saját belátása és mérlegelése szerint állapítja meg, nem pedig krajczárról krajczárra, mégis ezt szakaszt nálunk mindezideig nem sikerült életbeléptetni, a bíróságok ezen szakaszt úgyszólván nem alkalmazzák, attól fáznak és tökéletesen félretolják. Ilyen körülmények közt kétségtelen dolog, hogy sem a kártérítésről, sem pedig a becsületnek hathatós védelméről beszélni nem lehet, holott én szerintem ez egy helyes törvénykezésnek és egy helyes társadalmi életnek legelső követelménye. És a kultúra előbbre vitelének egyik legjelentősebb emeltyűjét képezi az, hogyha minden ember a másiknak jogai iránt tisztelettel viseltetik. (Igaz ! Ugy van !) Az egymás iránt való kölcsönös tisztelet az, a mely az emelkedettebb kultúrának a legbiztosabb jele. Jogainkat védeni kell, de nem azon a módon, hogy csupán a biró elé menjünk törvénykezni, hanem azon a módon, hogy a biró előtt jogaink ezen védelmének megfelelő módon érvényt is szerezhessünk. (Helyeslés.) Hát én azt hiszem t. ház, hogy ebben a tekintetben nem volt felesleges az én felszólalásom, (Ugy van 1 Ugy van !) mert hiszen, ha valahol, akkor a törvényhozás termében kell ezt hangsúlyozni, hogy láthassa maga a bíróság, láthassa a nagyközönség is azt, hogy minő irányát az ujabb törvénykezés fejlődésének hangoztatják a törvényhozó testületben, hogy ez innen úgyszólván országszerte kiszivárogjon és ez által a törvénykezésnek egy jobb és egészséges irányban való fejlődése készíttessék elő. A becsület védelmére tartozik még ezzel a legnagyobb mértékben összefüggőleg, a sajtóügy rendezésének kérdése is. (Halljuk ! Halljuk !) Én a sajtóügy rendezéséről ezúttal nem kívánok hosszabban szólni, csak abban a tekintetben, a mennyiben ez a becsület védelmével összefügg. Ez mindenesetre egyike a legnehezebb kérdéseknek. Hiszen ez úgyszólván az országgyűlés megnyitása óta izgatja az embereket, azóta a sajtó,, az igazságügyminiszter által összehívott ankét és az egyes szaktestületek részéről számos megbeszélésnek tárgyát képezte a sajtóügynek rendezése, és én azt hiszem, hogy egy pár szóval meg kell emlékeznem arról is, hogy a sajtó utján elkövetett becsületsértésekkel szemben miféle védelemre kell, hogy számithassanak a polgárok, és hogy miféle védelmi eszközöket kell e tekintetben a törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak alkalmaznia.