Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

88 3l7. országos ülés 1908 május 7-én, csütörtökön. eddig sem gondolatomban, sem lelkemben annak az Ausztriának, a mely nincs meg a földön, mert 'csak fikczió — az nem nemzet, — annak az Ausztriának, mint nem nemzetnek Magyarország jogait soha életemben oda nem adtam. Ne is segítsen rá az Isten, hogy olyan szerencsétlen gondolatom legyen egy pillanatig is, hogy ennek az Ausztriának meg akarjak hódolni. (Helyeslés bál jelöl.) Az a kis párt, a melynek nevében szólok, ma nagyobb számban jelent meg itt, mint hajdanában az én boldogemlékű jó barátom, Irányi Dániel, a ki — méltóztassanak visszaemlékezni — hetedmagával mondotta, hogy : én nem akarok Ausztriának meghódolni, én ennek a nemzetnek függetlenségét akarom. T. ház ! A múlt esztendőben láttuk, hogy minden pillanatban Bécsbe szaladgáltak a miniszterek, minden pillanatban onnan jöttek és hozták a^fnagy boldogságot. Először azt mondották; megvan már az egyezség, de nincs véglegesitve. Ugyan kérem, a kik ennek a minden pillanatban Bécsbe felvonuló Magyarországnak parlamentjében, parlamenti házában elfoglalják azokat a diszes székeket, azok az urak ma itt vannak, holnap Bécsben vannak, és holnapután ismét itt vannak. De arról, hogy Bécsben mit mivelnek ezek az urak, a sajtó soha csak egyetlen egy kukkot is meg nem tudott. Mikor audiencziára mennek, — mikor kihallgatásra mennek, — nem használok idegen szót, bocsánatot kérek, mert nem szeretem, mikor ebben a házban idegen nyelven beszélnek, vagy hivatkoznak valamire, és nem szeretem, sőt utálattal fordulok el tőle, mikor még a törvénykönyvünkbe is beviszik az idegen nyelvet — akkor sem tudjuk, hogy mit mivelnek. És engedelmet kérek, megjegyezném azt is, hogy abból a tiszta függetlenségi és 48-as pártból, a mely Kossuth Lajos zászlója alá gyülekezett, abból a pártból, a mely most itt kormányon van és végre bejutott ebbe a szép hajlékba — bocsássanak meg uraim, fájó szívvel mondom, az is lehet, hogy én csalódom — abból a pártból nagyon sokan, ha nem is hagyták el egészen Kossuth Lajos zászlóját, de a legtöbben kissé távol vannak attól, mert Kossuth Lajos zászlója alatt én vagyok ! (Éljenzések a baloldalon.) Benedek János: Éljen az öreg zászlós ! Szappanos István : Bár csak megérném, uraim, azt az időt, a mikor kitűzve a piros-fehér-zöld zászlót a hegytetőre, hallanám a kiáltást, hogy a ki igaz magyar, ide mellém a zászló alá ! Bárcsak megérném azt, hogy Kossuth Ferencz, (Éljenzés.) Kossuth Lajosnak a fia — annak a szentemlékű Kossuth Lajosnak, a kit áhítattal, vallási rajongással kell, hogy kövessen minden magyar ember — bár csak megérném, mondom, hogy ennek a Kossuth Lajosnak nyomdokain haladva, az ő fia, Kossuth Ferencz tűzné ki azt a zászlót. Markos Gyula: Jöjjön maga a zászló alá, mert mi vagyunk ott! Farkasházy Zsigmond: Miféle beszéd ez % (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula (közbeszól, de szavai a zajban nem hallhatók). Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szappanos István: Csak azt mondom (Nagy zaj. A szónok szavai nem hallhatók.) . . . félreérthetnek engem, félreérthetnek minket, de majd a jövendő igazolni fog bennünket. (Helyeslés balfelől.) Hagyjuk ezeket az emberi dolgokat a jövőre, majd a jövendő Ítélni fog, hogy mennyiben valók ezek a hiedelmek, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) de azt a hiedelmet táplálom én. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy Magyarország népképviselete, ha ma nem is, ha holnap nem is, de visszatér a nemzeti zászló alá ; vissza kell térnünk mindnyájunknak, a mint az a nóta mondta egyszer, hogy mindnyájunknak el kell menni. (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék egy kissé hangosabban beszélni. A gyorsírók épen most jelentették, hogy egy szavát sem hallják. Én is csak elvétve hallok egy-két szót. (Helyeslés. Mozgás és zaj balfelöl.) Hoffmann Ottó: Miért ültették hátra? Elnök : Hoffmann képviselő urat rendreutasítom ! (Helyeslés.) Semmi joga sincsen az elnöki figyelmeztetéssel szembeszállani. (Élénk helyeslés.) Ha tovább igy viselkedik, kérni fogom a házat, hagy adja ki őt a mentelmi bizottságnak. (Elénk helyeslés.) Szappanos István : Mélyen t. elnök ur ! Kérem alássan, oly magas, távoleső helyre ültettek bennünket, nem pedig a szélsőbaloldalra, arról nem tehetek ; de én nagyon érthetően beszélek, ha méltóztatnak jDarancsolni, én akár oda megyek az első sorba is. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl : Nem szükséges ! Jól halljuk !) Uraim, könyörgök alássan, az én helyzetemben ennyit sem akartam beszélni, (Halljuk ! Halljuk I) de helyzetemben kimondom azt, hogy a beterjesztett költségvetést pártom részéről el nem fogadhatom, (Élénk helyeslés balfelöl.) mert részemről — de ezt pártom nevében is kijelentem — bizalommal a jelen kormány irányában nem lehetek. (Élénk helyeslés balfelöl.) A kormány egy olyan egyezségbe ment bele Ausztriával, (Ugy van l) a melyet én ebben az életben sohasem tételeztem volna fel, különösen nem akkor, mikor az a jó Teremtő arra a szent helyre ültetett, a mely szent helyet most elnök urnak méltóztatik elfoglalva tartani. Akkor abban a gyönyörű szép tavaszi reményben foglaltam el azt a helyet, hogy én, mint Mózes — pedig nagyon messze vagyok mindenesetre tőle — legaláb megmutathatom ennek a nemzetnek, hogy jaj de szép tavaszi nap derült fel erre a nemzetre. Midőn abból a hét emberből kinőtt az a 240 férfiú, a kik előtt, olyan emberek előtt, mint Ugron Gábor, Barabás Béla — mindegyik egy-egy hőse volt ennek a függetlenségi pártnak, a mely függetlenségi párt csak azt ismerte, hogy előre és mindig