Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-316

m 316. országos ülés Í908 május 6-án, szerdán. ség csodálója vagyok. Ezen minőségemben a Pester Lloyd ez idei 83-ik számában megjelent czikkére a következőkben akarok válaszolni. A magyarok megőrizhették volna nemzeti sajátságaikat és szellemi birtokukat, valamint kifelé is a nemzetiségekkel szemben való befolyásukat, óriási gyarapodásuk is bekövetkezett volna, ha a német nyelvet akár állami nyelvnek, de legalább is a magyarral telj esen egyenrangúnak ismerték volna el. A svábok, bajorok, frankok, pfalzok, allemannok délnémet törzsei sajátságaikat fel nem adták, sőt sajátságaikat megtartva, még iskoláikban is tanítják ezt az irányt ezer éven át, mégis megőrizték jellegüket, jóllehet a württembergi és bajor királyságokba és a badeni nagyherczegségbe beolvadtak. Nem kell tehát attól tartani, hogy a tagadhatatlanul igen nagy elterjedéssel biró német nyelv elfogadása által a magyaroknak germanizálása bekövetkezett volna. A nyelvnek ilyen hatása, hatalma nincsen. A mint Björnson és Springer Rudolf erről a tárgyról irtak, az az egész világ teljes helyeslésével találkozott. Ha a magyarok a német nyelvnek polgárjogot adtak volna, akkor az osztrák németségnek sajátságosan puha természeténél fogva végezetül önök magyar az összbirodalom feletti uralmat elnyerték volna. A nyelvi türelmetlenség azonban a Lajta folyón innen is, túlnan is levő nem magyarok folyton növekvő ellenszenvét idézte elő, és ez a terrorizmus végül a nemzetiségeket, sőt a zsidóság egy részét is az 1867. évi nagy mű ellen együttes támadásra vezette. A magyar államnak többféle nyelvterületre való átalakítása egyrészt a Balkánfelé való gravitálast megszüntetné, másrészt pedig tekintettel a német nyelvnek Romániában mindinkább való térfoglalására, a folyton erősbödő Románia és a német] nyelvű magyarság közötti erős kapocs természetével birna. Tálos István : Mi közük ehhez a soproniaknak ? (Derültség.) B. Bánffy Dezső : T. urak ! Én szerencsétlenségnek tartom, hogy e kérdés tárgyalásánál a németséggel külön kell foglalkozni; nem is volt az én tervem, de interpelláczióm megtétele alkalmával egyes képviselő urak a németekre hivatkozva kényszeritettek engem arra, hogy erről a levélről megemlékezzem. (Zaj és felkiáltások : Ki beszélt németekről ?) Tálos István : Németajkú magyarokról beszéltünk ! B. Bánffy Dezső: Németül beszélő magyar állampolgárokról. (Zaj.) Ennek következtében szükségesnek láttam és azt mondtam, hogy egy levélből fogok részleteket felolvasni. Méltóztassék most megengedni, hogy felolvassam. (Zaj a haloldalon.) Hódy Gyula képviselő ur akkor különösen is hangoztatta, hogy hol a levél. Hát itt a levél. Hódy Gyula : Most is hallgatok ! B. Bánffy Dezső (folytatólag olvassa) : »Egyszóval az uralkodásra termett magyarok uralmukat a teljesen egyedül álló magyar nyelv által fenn nem tarthatják. De megtámadhatatlanná válnának, ha e czélra a német nyelvközösségbe való belépésük, meglehet, radikális, de mindenképen lehetséges eszközét megragadnák azért, hogy azontúl is megerősödjenek ugy Budapesten, mint a régi császárvárosban, Bécsben.« Hát, t. ház, olvashatnám tovább (Zaj és felkiáltások : Elég !), de itt már az írekről beszél és ' a végén azt fejtegeti, hogy még a nemzetiségekkel szemben is a magyar állam területén nagy előny volna az, ha a magyar állam hivatalos nyelvvé tenné véglegesen a németet és ezzel kapcsolatba jönne végre a németekkel, vagy legalább is kettős nyelvet állapitana meg. Természetes, hogy ezt, a mit én itt az uraknak részben elolvastam, komolyan nem veszem. Természetes dolog, hogy ezt nem is tekintem ugy, mint a Magyarországon lakó összes németség álláspontját. De mégis nem alaptalan, mert tudomásom van róla, hogy ilyen a gondolkodása a németeknek az ország nem egy részében és azt képzelik, hogy a németekkel szemben lehet más nemzetiségi politikát követni, mint az állam területén lakó többi nem magyar állampolgárokkal. > Tálos István : De Sopronban nincsenek ! B. Bánffy Dezső : Lehet, hogy Sopronban nincsenek igy gondolkozók, de vannak olyanok, a kik a nyelvhasználat tekintetében a maguk számára különös kedvezményeket igényelnek. Tálos István : Olyanok sincsenek ; csak olyanok vannak, a kik nem tudnak magyarul. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső: Hát, t. urak, ne méltóztassanak ezt a kérdést olyan kicsinek tekinteni, méltóztassék elhinni, hogy a mai napon e kérdésben hozandó határozat veszedelmes pieczedens lesz a magyar nemzeti állam kiépítésének kérdésében. Markos Gyula : Mesterséges ellenséget kellett volna belőlük csinálni ? B. Bánffy Dezső : Nekem igenis az a nézetem, hogy a nemzeti állam kiépítésének kérdésében semmiféle kedvezményeket, engedményeket tenni nem szabad és hogy a nemzetiségi törvénynek sok fogyatkozása mellett nem szabad koczkára tenni annak azon előnyös intézkedéseit, a melyek a magyar nemzeti jelleg fejlesztésére kihasználhatók. Nekem az a nézetem, hogy ilyen esetekben nem arról lehet szó, hogy a nemzetiségek javára kitérj esztőleg, hanem hogy a nemzetiségekkel szemben korlátozólag kell a törvényt magyarázni és alkalmazni ott, hol talán téves félreértések fordulhatnak elő. (Zaj.) T. ház ! Igyekszem bele nem menni a közbeszólásokba, mert ha belemennék a részleteknek egész hosszú sorát kellene előadnom. Temes megyében már megindult a pángermán agitáczió és ott a vármegyei törvényhatóság gyűlésének foglalkoznia kellett e kérdéssel. Ha Sopron városának német ajkú magyar állampolgárai olyan igazi jó hazafiak, a minőnek őket hirdetik, a minőnek őket ismerni óhajtom és akarom, akkor meg kell hogy értsék, hogy a magyar államnak egy-