Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-315

54 315. országos ülés 1908 május 5-én, kedden. el lehet-e ezzel valami czélt érni? Nem, t. képviselőház. Azok a politikai gondolatok, politikai elvek és azok a czélok, a melyeket pártunk követ, alkotmányosak, jogosak, de mindenek felett össze vannak nőve egész valónkkal. Azok az elvek, azok a czélok, a melyeket mi elénk tűztünk, az ország összes nem magyar népeinek czéljai, azok össze vannak forrva czéljukkal, tehát ne gondolják önök, hogy ilyen kivételes eljárással meg tudják akadályozni ezen politikai párt fejlődését, az ezen czélokért való küzdelmet és azok diadalra jutását. Ezt nem fogják elérni soha. Nem fenyegetőzöm, hanem konstatálom a tényt, hogy a mi ellene van a természetes fejlődésnek, mint természetellenes törekvés, diadalra nem juthat, a természetes és jogos törekvéseket porba nem döntheti. (Zaj.) Midőn a politikai pártoknak a múltban való fejlődését vizsgáltam, általában véve a következő stádiumokat észleltem, stádiumait azon elbánásnak, a melyben az uralmon lévő párt, a kormányhatalom részéről részesültek. A legelső st.ídium volt az agyonhallgatás. T. i., ha egy politikai felfogás felszinre került, a hatalmon lévő párt igyekezett azt elhallgatni, gondolván, hogy igy a világ is hallgatni fog róla, senki sem vesz majd róla tudomást. A másik stádium volt a lekicsinylés stádiuma, midőn a hatalmon lévő párt, látván, hogy elhallgatással nem lehet elveket, czélokat, törekvéseket nem létezőkké tenni, igyekezett azokat lebecsülni ; felmászott az Olympuszra és nagy elbizakodottsággal lekicsinyelte azokat a férfiakat, a kik azokat a politikai elveket vallották, lekicsinyelte az egész mozgalom jelentőségét. (Zaj a szélsőbahldalon.) A mikor pedig a hatalmon lévő áramlat látta, hogy ez sem vezet eredményre, mikor látta, hogy az a lekicsinyelt párt mégis életet követel magának, akkor máshoz, az üldözéshez, az elnyomáshoz folyamodott. (Ugy van! a középen. Zaj a szélsőbahldahn.) Nemcsak nekünk volt ebben részünk, hanem önöknek is. (Zaj.) önök is jól tudják azt, mert történelmük a politikai fejlődés ezen stádiumait mutatja ; volt korszak, a mikor az önök politikai törekvéseit is hol elhallgatták, hol lekicsinyelték, hol elnyomták és üldözték. (Zaj balfelől. Elnök csenget.) De kérdem én, vájjon eredménynyel járt-e a hatalmon lévő áramlatnak ezen eljárása az önök törekvéseivel szemben ? Vájjon az egész világon sikerült-e ilyen taktikával egy politikai áramlatot, gondolatot, pártot megsemmisíteni, lehetetlenné tenni ? Én jól emlékszem, mikor a román nemzeti párt megalakult, évekig elhallgatták; mikor az elhallgatás nem volt elég, lekicsinyelték; mikor látták, hogy az a párt erre sem tűnt el, az üldözéshez, elnyomáshoz folyamodtak; százával voltak a mi pártunk emberei tömlöczökben ; feloszlattak, elhurczoltak bennünket a szélrózsa minden irányában. Ennek daczára itt vagyunk és itt leszünk; akár fogják elfogadni az urak a mentelmi bizottság jelentését, akár nem; akár fogják elismerni pártunkat, akár nem; akár sutba fogják dobni önök azt a nagy alkotmányjogi elvet, hogy politikai párt létezéséhez nem szükséges kormányhatósági jóváhagyás, akár pedig beteszik a fejüket ebbe az igába, az nekünk tökéletesen mindegy, mert a mi pártunk, a mely életerős és a mely természetes irányban fejlődik, érvényesülni fog, akár az önök akarata mellett, akár az önök akarata ellenére. (Zaj.) Ne gondolják önök azt, hogy akkor, a midőn a mentelmi bizottság jelentése ellen ilyen értelemben felszólalok, talán az késztet felszólalásra, mintha félnék attól, hogy a mentelmi bizottság jelentésének elfogadása esetén pártom érvényesülési sanszai csökkennek vagy talán azért, mint hogyha a mentelmi bizottság vagy a képviselőház határozatától, vagy az aradi kapitánytól, vagy a belügyminisztertől kivánnók vagy tartanok szükségesnek függővé tétetni vagy tenni azt a nagy kérdést, hogy vájjon az én pártom létezik-e vagy nem, hogy vájjon joga van-e szervezkedni vagy nincs, vájjon létezési joga van-e ebben az országban vagy nincs egy nép vagy nemzetnek mint ilyennek. (Felkiáltások balfelől: Nincs I) Én egészen nyugodt vagyok abban a tekintetben, hogy az én pártomnak és az én nemzetemnek ebben az országban megvan az a jövője, hogy az ő kitűzött czéljai, a benne rejlő erő következtében érvényesülni fog, (Zaj.) akár fogják önök elismerni, akár nem. (Zaj.) De egyébről van itt szó ; arról, hogy önök elfogadják-e magukra nézve kötelezőnek, elismerik-e azt a nagy politikai elvet, azt az alkotmányjogi garancziát, a mely a pártalakulás jogosultságában van, vagy nem. Ha önök nem fogadják el, ha önök ezen jelentés elfogadásával arra az áUáspontra helyezkednek, hogy egy politikai pártnak országos szervezéséhez kormányhatósági jóváhagyás szükséges, akkor önök nem minket akadályoznak abban, hogy előremenjünk a kijelölt utón, hanem ezzel bebizonyítják azt, hogy nem állanak az alkotmányjogi garancziák felfogásában azon a polezon, a'mely polezon kellene állaniok, a midőn az alkotmányos életet bevezették, s midőn annak épségben tartásával hivalkodnak. (Zaj.) Még egyszer kijelentem, hogy az aradi főkapitány urnak ezen megkeresése zaklatás, s a mentelmi bizottság jelentése ennek a zaklatásnak szabad utat kivan adni. (Ellenmondások.) Én remélem, hogy a t. ház nem fog a mentelmi bizottság álláspontjára helyezkedni, nem pedig azért, mert ha meg van engedve az országban minden pártnak, kezdve a parasztpárttól egészen a függetlenségi pártig és az alkotmánypártig, hogy szervezkedjék, hogy létezzék, akkor nincs emberi törvény és nincs különösen tételes törvény, a mely kizárólag nekünk tiltaná meg azt, a mi minden polgárnak minden államban meg van engedve. Ha pedig ennek daczára is az üldözés és elnyomás terére fognak lépni, ha önök képviselők is azt fogják gondolni, hogy üldözéssel és elnyomással