Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 435 tökéletes eredményre, mert hiszen a hol nálunk zsilip építésére van szükség, ott mindenütt a letető legkedvezőtlenebb altalajviszonyokkal kell küzdenünk, és mert utóbb az is kitűnt, hogy régebbi zsilipeink nagy része minden gondozás ellenére megrepedezett állapotban van. A zsilipek ugyanis beton alapon állanak, s kő- vagy téglaanyagból épitvék, a beton szilárd altalajon kitűnő alapul szolgál, de mert hajlitásra és a nyiró erők ellenében a legcsekélyebb ellenállással sem bir, mihelyt alatta a talaj elmozdul, nem képes azt egyensúlyozni, hanem követi a talajmozgást, s eltörik. Ezen tapasztalatokra való tekintettel manapság a zsilipeket hordó beton-alapot armirozzák vagyis alkalmas módon beleépített vasbetétekkel megerősítve állítják elő, a mi igen helyes, bár végtelenül nagy költséggel járó eljárás, de valóban teljes eredményű csak akkor lehetne, ha annyi vas volna a betonban elhelyezhető, hogyha általa a beton alap oly feszerősséget nyerne, mint egy, akár két támponton felállított hídszerkezet. Természetes, hogy ily rendkívül költséges építkezési módozatok a gyakorlatban kevéssé alkalmazhatók, miből következik, hogy a Tisza és a Duna mentén levő zsilipeink legnagyobb része, hogy ugy mondjam, az abszolút biztosságnak nem felel meg. (Halljuk ! Halljuk !) Az ilyen zsilipeket pedig tulaj donképen ugy kell tekintenünk, mint egy-egy sebhelyet a töltések vonalában, (ügy van!) Ha tehát a töltések árvédelminél, mint a hogy az árvédelmi szabályok elő is írják, a lehető leggondosabb körültekintés és ellenőrzés alkalmaztatik, mint p. o. elő van írva, hogy a gátőrnek rendes szemleutj aiban menőben a töltés vízmenti szélében, jövőben viszont a gát mentesített oldali lábánál kell járnia, hogy minden talajvízmozgási tünet és vizátszüremkedés vizsgálat és észlelés tárgyát képezhesse, mi sem természetesebb, mint. hogy árvizes időkben a zsilipeket még ennél is fokozottabb ellenőrzés és megfigyelés alatt kell tartani. (Ugy van!) Ez a szorgos felügyelet nem olyan egyszerű dolog, mint gondolnók, mert kivált a gyakori sifonrendszerű zsilipek, a melyek egyszersmind szivattyú-telepekkel állanak összefüggésben, a földszíne felett vajmi kevés konstrukcziós részt mutatnak. El vannak temetve a töltések alatt és így, ha csupán a végső homlok vagy ellenfalak állapotát tartja a mérnök gondos lejtezéssel nyilván, a melyek a töltés szelvényből kinyúlnak, eme módon való ellenőrzéssel még csak részleges nyugtatást szerezhet. Evégből, más rendű vizsgálatokat is kell eszközölnie, mert ezen műtárgyak felett leggyakrabban óriási földtömeg áll felhalmozva, melyen sülyedések és deformácziók csak akkor válnak szembetűnőkké, mikor a zsilip már veszedelemben van. Fontos ennélfogva tudni, hogy minden zsilip alatt magas vízállásnál roppant erős befelé való vizszüremkedés jelentkezik, a minek első elemi proczesszusa az, hogy a nagy nyomás alatt levő víz egyes, szinte láthatatlan vékony vizszálak utján törekedik befelé, természetes gravitáczióját követve, a mentesített oldalon levő üresség felé és a veszedelem abban áll, hogy ezek a vizszálak egymást követve és egyesülve, utóbb egész kis alagutakat, folyókákat alkotnak, a mely folyókák, ha megerősödnek, akkor mind jelentősebb és jelentősebb földmennyiséget sodornak ki, s visznek el az altalajból, a mi, hogyha hamarosan észre nem vétetik, kar- és derékvastagságú folyások fejlődhetnek ki, melyek bekövetkezésük után már szinte perczek tartama alatt, a zsilipeknek összeomlását képesek előidézni. Nincs tehát más hátra, és nem lehet más és raczionálisabb megfigyelés, mint hogyha ezeknek a vizszálaknak mozgása abban a csatornában, a mely minden zsiliphez oda vezet, megfigyeltetik. Nevezetesen ezek a vizszálak a csatorna falain torkolnak be valahol, vagy az altalajból feljőve, vagy a csatorna oldalfalain jelentkezve, azonban okvetlenül jelentkezni fognak a csatornában és ha veszélyes jelentőségűek, élesebb megfigyelés szerint elébb a vizodafolyás nagy tömegében, majd később a víz mind zavarosabbá váltában és egyéb tünetekben fognak láthatókká, válni. Azért voltam bátor ezt a kérdést szóvá tenni, mert épen az 1887. évi kis-tiszai zsilipszakadás alkalmával megtörtént, hogy egy azóta megboldogult, kiváló érdemességű idős mérnök-kollégám, ki a zsilipen alig egy pár órával a szakadás előtt végig ment, midőn azt megtekintette, onnan rögtön a helyszínéről, egy kék papíron oly értelmű jelentést tett közvetlen főnökének, hogy : »Kistiszai zsilipünk izzad ugyan, de különben igen szépen tartja magát«, s ime, e jelentéstétel után néhány óra múlva a zsilip bedőlt, s megszűnt létezni. Bátor vagyok ennélfogva a mélyen t. földmivelésügyi miniszter ur szives figyelmébe ajánlani, (Halljuk !) hogy miután a zsilipeknek gondozása és felügyelete nem olyan egészen egyszerű feladat, mint azt sokan gondolnák : méltóztassék az arra legilletékesebb vizépitészeti igazgatóság által a zsilipek felügyeletének módozatait, illetőleg valamelyes czélirányos rendszabályt kidolgoztatni, mert hogyha egy ilyen utasítás kiadatik, a melyben a főbb elvek és módozatok az árvédelmet intéző mérnököknek, a kik az árvédelmet vezetik, megadatnak, eme figyelmeztetés és a nyerendő szakszerű utasítás az e nemű szerencsétlen eshetőségeknek eleje vitelére hasznos ós üdvös lehetne. T. ház ! Áttérek ezek után a íöldmivelésügyi minisztérium tárczájához tartozó folyammérnöki és kultumérnöki státus sorsának ecsetelésére és bár kétségtelen és teljes elismeréssel adózom érte a t. miniszter urnak, (Helyeslés.) hogy a jószándék a műszaki kar sorsának javítását illetőleg a legteljesebb mértékben megvan benne, — mi abból is kitűnik, mikép jelen költségvetése alkalmából ismét tíz magasabb állást kreált, a melyek valószínűleg mihamarább betöltés alá is fognak ke55*