Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

396 526". országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. magyar állam és a magyar hatóságok rendelkez­nek és a mely a mi érdekeinket minden irányban teljes erélylyel képviselné. (Helyeslés). Ezért látnám szivesebben, ha ilyen vállala­tok létesitésére lett volna felvéve a költségvetésbe megfelelő összeg, a helyett, hogy egy ilyen nagy összegek, — mint 1,140,000 korona, továbbá a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytár­saság segélyezésére 590.000 korona — vannak fel­véve olyan társaságok segélyezésére, a melyek fáj­dalom, bizony a nemzeti érdekeket nem elégíthe­tik ki. (Ugy van!) Hiszen a kereskedelemügyi államtitkár ur ezeket a kérdéseket is nagyon jól ismeri. Fiúméban gyakrabban megfordul és igaz­ságot adhat nekem abban, hogy a magyar horvát tengerhajózási részvénytársaság igazgatótanácsá­ban alig van magyarul tudó ember. Én emlékszem arra, hogy mikor Fiúméban megfordultam, kérdezősködtem ebben az irányban és igyekeztem tájékoztatni magamat s mindenütt azt a szomorú feleletet kellett kapnom, hogy bi­zony ez a társaság magyar emberekkel érintkezni sem tud. Most hallom, hogy van egy igazgatósági tag, a ki tud magyarul, de azt hiszem, ezt ilyen nagy segélylyel szemben elegendő ellenértéknek el nem fogadhatjuk, különösen, midőn a horvá­tok, a kik oly sokféle kedvezménynyel oly hálát­lanul tudnak visszaélni, midőn a magyar állam­eszme megvédéséről van szó, nyilt lázadásban törnek ki a magyar törvényhozás ellen. Ha semmi egyéb, maga a horvátok viselkedése a magyar állammal szemben kötelességévé tenné a kormány­nak, hogy éljen a törvényes retorzió eszközével és föltétlenül követelje meg azt, hogy a segélyezett részvénytársaság — eltekintve az aktiv horvát politikától, a mely nyiltan fellázad és hadat izén a magyar államnak — igyekezzék a magyar nem­zet jogos és igazságos érdekeit is képviselni. (He­lyeslés balfelöl.) Kérem a kereskedelemügyi mi­niszter urat, hogy méltóztassék záros határidő alatt utasítani e részvénytársaság igazgatósági testületét, hogy a magyar nyelvnek érvényt sze­rezzen, (Helyeslés baljelől.) mert az mégis csak szégyen a magyar nemzet önállóságára nézve és nem fér össze a magyar nemzet tekintélyével és méltóságával, (Ugy van! balfelól.) hogy egy az állam területén működő, 590.000 K évi államse­gélyt élvező részvénytársaság vezető tagjai még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy az állam hivatalos nyelvét megtanulják. (Ugy van ! balfelól.) Hiszen ha a vezetők még az állam nyelvét sem birják, akkor világos, hogy ők olyanokat igyekez­nek alkalmazni, a kikkel megértethetik magukat, a vezetőség hibája tehát átszáll a személyzetre is; a vezetőség bűne igy lefelé is érezteti hatását és végeredményben kitűnik, hogy az egész államilag segélyezett részvénytársaság tulaj donképen a nagy horvát eszmét szolgálja és a magyar nemzeti érde­kek követelményeinek még részben sem tesz ele­get.. (Ugy van! a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Nem kell nekik ki­utalni a segélyt. (Mozgás.) Ne szavazd meg! Elnök (csenget) ; Csendet kérek ! Nagy György : Tisztelettel kérem a t. keres­kedelemügyi miniszter urat, hogy miután hatás­körében és törvényes jogában is áll ellenőrizni, hogy az államilag segélyezett részvénytársaság ele­get tesz-e azoknak a kikötéseknek, a melyekhez a szerződésszerű segély kiadása kötve van, méltóz­tassék szigorú vizsgálatot elrendelni; méltóztassék leküldeni oda egy teljesen részrehajlatlan biztost, a ki állapitsa meg, hogy mindazon kifogások és aggodalmak, a melyeknek a parlamenti tárgya­lások alkalmával kifejezést adtunk, megfelelnek-e a valóságnak és ennek konstatálása után méltóz­tassék mindaddig megtagadni az államsegély kiuta­lását, mig ezen hibák orvosolva nem lesznek. Azt hiszem, hogy — abban az esetben is, ha a költség­vetés ezen tételét a képviselőház most megszavazná — ha a kereskedelemügyi miniszter ur oly értelmű jelentést teend a háznak, hogy ezen magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság a szerződésszerű kikötéseknek nem tévén eleget, a segélyt nem kapja meg : ezt a jelentést a ház csak a legnagyobb örömmel fogadhatná. (Ugy van! balfelól.) Egyszersmind kérem ezen tétellel kapcsolatban a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy méltóz­tassék foglalkozni egy külön magyar, de minden izében magyar tengerhajózási vállalat kérdésével, hogy megérhessük azt, hogy ha már a tengeren kell utaznunk ; ha azt szükségesnek és helyesnek tart­juk : akkor legalább azon a hajón is magyar terü­leten érezzük magunkat és hogy azon a hajón is meg legyenek végve jogaink és a nemzet igazai. (Helyeslés balfelól.) T. ház ! Bizony ezek a segélyek, a melyek itt rendkivüli kiadások czimén vannak felsorolva, hatalmas összegTe, 5,266.600 koronára rúgnak. Azt hiszem, hogy ekkora összegnek czélszerű és czéltudatos felhasználása mellett egy pár esztendő elegendő lenne egy magyar tengerhajózási vállalat megteremtésére. (Ugy van! balfelól.) Molnár Jenő: Nyolczvan millió tőkének felel meg! (Mozgás!) Elnök : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ejnye, de okos dolog! Nagy György: Én tehát kötelességemnek tar­tottam — s azt hiszem, kötelességemet telj esitettem is — a kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét ezen sérelmekre felhivni és megismétlem azt a kéré­semet, hogy a tengerhajózás ügyét magyarrá tenni méltóztassék. (Helyeslés balfelól.) Vertán Endre jegyző: -Szterényi József! Szterényi József államtitkár: T. ház! (Hall­juk ! Halljuk!) Nagy György t. képviselő ur a vita során másodszor vállalkozik arra, hogy bizo­nyos sérelmekre figyelmeztessen, a melyeket azon­ban, sajnos, nem mond el. Már a múltkori beszéde alkalmával is olyan dolgokat hangoztatott itt a kereskedelemügyi miniszter ur beszéde kapcsán, a melyek tekintetében, megvallom,recs -volt a be-

Next

/
Thumbnails
Contents