Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

S2B. országos ülés 1908 május 18-án, hétfőn. 393 haltenyésztési kísérletekbe nem boesátkozhatik, osztriga- és rák-anyatelepek létesítésére, a miyeneket a külföldön látunk, nem vállalkozhatok. Szükség van tehát üyen kereskedelmi társaságra, a mely mindezeket a teendőket elvégezné és a haltenyésztés ügyét előmozdítaná. Szükségtelen a miniszter ur figyelmét felhívnom arra, milyen fontos szocziológiai kérdést is old meg ez által, mert hiszen köztudomású, hogy a halkereskedelem olesó táplálék behozatalát tenné lehetségessé s igy a szegény népet olcsó élelmiszerhez juttatná. (Helyeslés balfelől). A harmadik dolog, a melyre a figyelmet fölhívni kívánom, az, hogy a mint a kereskedelmi miniszter ur szombati beszédéből örömmel hallottuk, a kereskedelmi miniszter urnak végre sikerült egy tengerészeti iskolahajót létesíteni. Nem tudom, ugy méltóztatott-e érteni ennek a létesítését, hogy ez tisztán a hajózási érdekek istápolására, vagy pedig, hogy halászati czélokra is szolgáló iskolahajó legyen. Szterényi József (közbeszól). Hódy Gyula : Akkor igenis kérném a kereskedelmi kormányt, hogy a mint ez ma a külföldi államokban megvan, pl. Velenczében ép most bocsátottak vízre egy uj tengeri halászati iskolahajót, méltóztassék talán 3—4 év alatt 15—20.000 koronás részletekben lehetővé tenni ilyen halászati iskolahajónak létesítését. (Helyeslés balfelől.) Megmagyarázom azt is, hogy miért. Ma a mi tengeqaarti halászaink leginkább a rabló- és úgynevezett dinamithalászattal foglalkoznak és ezzel nemcsak hogy vizeinkből kizavarják a halakat és idegen területnek nyújtanak gazdasági értékeket, de egyszersmind a halászat fejlődését is teljesen tönkreteszik. A mi tengerparti halászlegényeink kénytelenek külföldre kivándorolni és külföldön folytatni mesterségüket, holott hazai vizeinken ugyanilyen kereseti forráshoz tudnának hozzájutni kellő kiképzés mellett. Azért sürgetem ennek a tengeri halászati iskolahajónak a létesítését, mert az az ujabb halász-nemzedéknek biztos kereseti forrást nyújtana. Végül pedig kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a lobogó-kérdést a kereskedelmi és az általunk szubvenczionált hajókon a legnagyobb erélylyel méltóztassék végrehajtani. Azt hiszem, a ház minden tagjára hivatkozhatom, a ki a mi adriai vizeinken megfordult, hogy a magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság, az Ungaro-Croata, még azokon a minimális hajójáratokon is, a melyeket Abbáziával és a horvát tengerparton lévő állomásokkal fentart, a legellenségesebb indulattal viseltetik a magyar nemzeti állam minden egyes megnyilatkozásával szemben, mindig a magyar nemzeti áüam ellen van és soha magyar lobogót nem használ. Csakis a postahajó czimmel ellátott hajó viseli a magyar lobogót, és csakis akkor, ha a fiumei kikötőbe érkezik be. Mihelyt pedig a fiumei kikötőt elhagyta, az Ungaro-Croata minden egyes hajója rnindnyájunk arczulcsapására és legnagyobb széKBPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XYIII. KÖTET. gyenére lehúzza a magyar lobogót és; 590.000 K szubvenczióval vigan evez tovább, de nem magyar lobogó alatt, hanem kék-sárga vagy más lobogót tűznek ki, a magyar nemzeti állam követelménye pedig a nagy szubvenczió daczára sem jut érvényre. Konkrét eseteket tudnék felsorolni. Több ízben magam is figyelmeztettem ezt a hajóstársaságot, de azt a választ kaptam, hogy a lobogókérdés még nem nyert megoldást. Ugy hiszem, hogy ez a megoldás nem is szükséges, mert erre vonatkozó jogunkat a törvény biztosítja ; akármelyik kereskedelmi hajón az úgynevezett orrlobogónak érvényben kell lenni és a magyar állam színeit kell viselnie. Eddig csak a far-lobogót használták ott, a hol postahajó felírással van ellátva a hajó. Hát, t. ház, soha egyetlen egy államban sem történhetnék meg, hogy a kir. kormány részéről szubvenczionált részvénytársaság, a milyen az Ungaro-Croata, ennyire vakmerően szembe tudjon helyezkedni a nemzeti állammal. Jól tudom, hogy a kereskedelmi államtitkár ur a szerződéses tárgyalások folyamán minden lehetőt kivitt a magyar állam részére, de mégis vagyok bátor szíves figyelmét erre a bár apró, de gyakorlatilag fontos kérdésre felhívni. (Helyeslés.) Lehetetlenség megengedni azt, t. ház, hogy a mig az osztrák, az olasz hajók szabadon járhatnak a mi tengerünkön és a magyar érdeknek eleget tesznek, jóllehet szubvenczióban nem részesülnek, addig az Ungaro-Croata, a mely a legmagasabb szubvenczióval van ellátva, a magyar érdeket igy negligálja. A társaságnak akár Gödöllő, akár Pannónia, akár más hajóján alig akad egy magyar alkalmazott és pl. annak a szegény betegnek, a ki épen betegsége miatt látogat el arra felé, izgatott állapotát még jobban elősegíti az, hogy senkihez sem tud fordulni, a ki megértené. Egyáltalában magyar személyzet nincs. Hivatkozom ezzel szemben az Adria társaságra, a mely idegen tisztek helyett magyarokat alkalmaz, sőt a CunaTd Line hajójain is van magyar személyzet ; csak a mi vizeinken levő társaságok nem tesznek eleget a magyar érdeknek. Farkasházy Zsigmond: Szóval nem szavazza meg a tételt! Hódy Gyula: A képviselő ur nagyon téved. A tételt megszavazom, mert a kereskedelmi kormány élén a mi pártvezérünk van, és ha ő jónak látta hosszas tárgyalások után az 590.000 K szubvencziót megadni, én a magam részéről nem látok bizalmatlanságra okot. Azt értem, hogy t. képviselőtársam ilyen kérdéssel előáll, mert ő neki semmi sem jó, a mi Kossuth Ferencztől jön, csak az a jó, a mit Farkasházy proponál. (Helyeslés balfelől) Ezeket voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi miniszter figyelmébe ajánlani, és ha jelenleg nem is megy a dolog, de a jövőre mindenesetre kérem a kellő intézkedéseket megtenni. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) 50