Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-326

326, országos ülés 1908 májas 18-án, hétfőn. 391 gazdaságát nevelő munkát nem végez, ezt a közvetítő szerepet ki kell szorítani. A mi a postatakarékpénztárra vonatkozó megjegyzést illeti, szerény véleményem szerint, az a remédium, a melyet Éber Antal t. képviselőtársam ajánlott, nagyon is figyelemreméltó. A 3%-os kamatlábat emelni bajos dolog volna, mert a kamatláb nagyon fluktuál és a szegény embernek nagyon rosszul esik, hogy ha egyszerre a 4%-os kamatot leszállítják 3-ra. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, t. képviselő urak! Lázár Pál: A mit a t. miniszter ur mond, hogy az illetők, ha 25 koronánál nagyobb a betétjük vásároljanak magyar értékpapírokat, a melyek 4%-ot hoznak, ez csak részben ekvivalálja azokat a veszteségeket, a melyeket az alacsony kamatláb mellett a betevők szenvednek. Mert nem mindenki hajlandó lekötni pénzét és esetleg az a pénz, a melyet a postatakarékpénztárba lefizet, kell, hogy likvid maradjon és hogy rendelkezhessék felette. E meUett sok betét nem is éri el a 25 koronát. Azért helyes az, a mit Éber Antal t. képviselőtársam javasol, hogy a több jövedelem egy részét juttassák azoknak, a kik hosszabb ideig bent hagyták a pénzüket. így mégis rendelkezhetnek a pénz felett és nagyobb kamatban részesülnek. Ezen kérdésnél fel akarom még hívni a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét egy dologra, a melyet arra nézve mondott, hogy a postatakarékpénztári betevők számát szaporítsuk és hogy a kis embereket arra ösztönözzük, hog}dia nem is a postatakarékpénztárba, de akárhol, valamely takarékpénztárba filléreiket elhelyezzék. E tekintetben nagyon jó eszköz volna, hogyha egy kissé ellenőriztetnének a nem állami takarékpénztárak . . . Elnök : Kérem a képviselő urat legyen szíves az elnök felé beszélni, mert beszédjének egy részét nem értem, mivel hátrafordultál! beszél. Lázár Pál: Ha nézzük azokat a számokat, ä melyeket itt Éber t. képviselő ur felhozott, hogy t. i. 78 millió korona az az összeg, a mely a postatakarékpénztárakba befizettetett és ezzel szemben áll 2685 millió korona, a mely a magántakarékpénztárakba tétetett be, akkor látjuk, hogy milyen nagy fontosság illeti meg azt a betétet, a mely a magántakarékpénztárakba megy. (Helyeslés. Elnök csenget.) Nem szabad tehát megelégednünk azzal, hogy a postatakarékpénztárnak 78 millió korona betétje után több hasznot élvezzenek a betevők, hanem kötelességünk figyelemmel kiséini, hogy hogyan bánik a többi magántakarékpénztár az ő betevőivel. Múlt évben, mikor oly nagy volt a hivatalos bank-kamatláb, azt mertük remélni, hogy a betevők is a bankoktól megfelelő nagyobb kamatot kapnak. De nem igy áll a dolog. Ha a bank kamatláb csökken, akkor a bankok is minden betevőnek azonnal csökkentik a kamatlábat; ha azelőtt volt négy, azonnal leszállítják 3 és fél százalékra; ha azonban felemelik a bank-kamatlábat 5—6 százalékra, azért a mi takarékpénztáraink nem fizetnek 4 és fél, illetőleg 5 és fél százalékot, hanem meghagyják a kamatlábat 3 százalékon mindaddig, míg a betevő oda nem jön, és nem rekriminál, a mikor is azt mondják neki, hogy kivételesen a maga kedvéért megadjuk a nagyobb kamatlábat. Hát a nagy betevő el is járhat igy, az képes érdekeit maga is megvédeni, de a kis betevőtől ezt nem lehet megvárni. Arra való az államhatalom, hogy ezeknek a kisembereknek érdekeit védje és szorítsa a bankokat, hogy automaticze emeljék a betéti kamatlábat, a mikor a hivatalos kamatláb emeltetik. Ezzel sok millió szegény ember sorsán segítenek, igy ezek is részesülnének a kamatlábemelésben, a miből különben csak a bankoknak volna haszna. Hogy ezt az állami beavatkozást mikéjsen lehetne létesíteni, erre nem terjeszkedem ki, csak kérem a kereskedelmi miniszter ur ő nagyméltóságát, hogy a magánbankok rendszabályozására is méltóztassék figyelmét kiterjeszteni. (Élénk helyeslés.) Vertán Endre jegyző: B. Thoroczkay Viktor ! B. Thoroczkay Viktor: T. képviselőház!Nem szándékozom a postatakarékpénztári intézményről tüzetesebben beszélni, hiszen evvel Éber t. képviselőtársam részletesen foglalkozott. Azonban evvel kapcsolatosan kénytelen vagyok egy tényt felemlíteni, a mely igazán sajnálatos és a mely Magyarországot nagyon közelről érinti. Ausztria ugyanis Törökországgal Levante-postajáratofc tart fenn, a melyhez Magyarországnak semmi köze nincs. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a postajárat bonyolítja le a postatakarékpénztári betétek ügyét is. Elsősorban tehát tisztáznunk kellene ezt a kérdést, hogy miképen lehetséges az, hogy Ausztria Törökországgal, Magyarországtól függetlenül j>ostai járatot tarthat fenn és Magyarország e kérdésben az őt megillető jogot nem vindikálhatja magának. E mellett tisztáznunk kellene még azt is, hogy ha már evvel kapcsolatban Ausztria kezeli Magyarországra nézve a postatakarélqaénztári intézményt, mikéjicn fogja az a magyar honpolgárok érdekét biztosítani, mert a postatakarékpénztári intézmény Ausztriára nézve bizonyos haszonnal jár és ebből a haszonból Magyarországnak is kellene kvóta arányában részesülnie. Hanem itt a fő a politikai része a dolognak. Igen szépen kérném a kormányt, méltóztatnék felvilágosítást adni először arra nézve, hogy miképpen lehetséges az, hogy Magyarország önállósága ezen a téren Törökországban Ausztriával szemben kifejezésre nem jut, (Zaj.) másodszor pedig felvilágosítást kérek arra nézve, hogy miképen vannak a magyar honpolgárok érdekei a postatakarékpénztári betétek tekintetében ott megvédelmezve ? Ezt akartam szóvá tenni és ha szíves lesz a miniszter ur felvilágosítást adni, nagy köszönettel veszem. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki sem, a vitát berekesztem. Vertán Endre jegyző (olvassa) : Kiadás. Ren-